18. fejezet

Emeljünk megint egy picit. :) 10 Tetszik/Nem tetszik után jön a következő rész. :)

*Louis szemszög*


Korán reggel telefonom ébresztőjére keltem, amit gyorsan ki is kapcsoltam. Tudtam, hogy Harry ennyitől nem fog felkelni, így nem izgultam miatta. Lebotorkáltam az emeletes ágy lépcsőjén és elindultam a konyha felé, abban a tudatban, hogy Rebeca már felkelt, s ott tölti az idejét. Már a szemem előtt láttam ahogy a reggelivel próbálkozik, vagy az asztalnál ül és ásítozik. Imádtam a reggeleket így kezdeni, és nagyon hozzá tudtam volna szokni. Beérve a konyhába, kétségbeesetten kerestem a szememmel a lányt, de sehol nem találtam. Gondoltam leülök és megvárom míg felkel, hisz én is miatta kelek ilyen korán az utóbbi két napban, mert csak ilyenkor van esélyem kettesben lenni vele. Felnéztem a faliórára, miszerint már majdnem egy órája ültem ott, de a lány még mindig nem volt sehol. Kezdett gyanús lenni a helyzet, így megnéztem minden helyiségben, végül a szobájában is, de elnyelte a föld. Megijedtem, hátha elrabolták az ufók, miközben mindenki aludt, vagy világgá ment. Mindkettő ötletet elvettetem, a másodikat azért, mert a cuccai érintetlenül ott voltak a helyükön. Sétálni sem mehetett, mert amennyire eddig kiismertem, nem nagyon szeretett egyedül lenni. Gyorsan visszaszaladtam a szobánkba, hogy felkeltsem Harryt és együtt fényt derítsünk erre a rejtélyre, de ő sem volt sehol. Szívem gyorsabban kezdett el verni, majd belém nyílalt a felismerés, együtt tűntek el. Egész testemet átjárta a féltékenység, s a düh. Meggondolatlanul bezörgettem az összes szobába, majd kis idő múlva álmos fejek bukkantak elő az ajtók mögül. Félkört alkotva körül álltak, és várták a különös ébresztőm okát.
- Rebeca meg Harry eltűntek, sehol nincsenek. -tértem egyből a lényegre, mire páraknak kipattant a szeme, de Zayn és Liam csak legyintettek.
- Biztos csak sétálnak. -jelentette ki egyszerűen Niall, miközben nagyokat nyújtózott.
- Ezt te sem gondolhattad komolyan. Harry és a korán kelés? Ráadásul a kora reggeli séta? Hét óra múlott csak pár perccel. -böktem az óra felé, majd mind összenéztek.
- Inkább keressük meg őket. -indult az ajtó felé Danielle, nyomában Liammel. Libasorban vonultunk ki a verandára, majd mindenki elindult valamelyik irányba. Előre felé haladtam, miközben az eget pásztáztam. Pár méter után megbotlottam valamiben, és hasra estem nagy puffanással. Bosszúsan néztem a hátam mögé, mikor megpillantottam Niall gitárját, és nem messze onnan Becát is, Harry karjaiban.  Feltápászkodtam, majd közelebb mentem hozzájuk, s föléjük hajoltam. Mindketten jó mélyen aludtak a homokon, egy pokrócba bugyolálva. Nem tudtam mit tegyek; keltsem fel őket, és rendezzek féltékenységi botrányt, vagy hagyjam őket nyugisan tovább aludni, miközben egymásról álmodoznak. Végül mindkettő ötletet elvetettemet, és teli torokból elkiabáltam magamat, jelezve, hogy megtaláltam az eltűnteket. Nem sok idő kellet, hogy a nép ott legyen mellettem. Tanácstalanul bámult mindenki mindenkire, majd Zaynnek ötlete támadt, miszerint temessük be őket homokkal. Mindenki benne volt, kivéve Tessa, aki kicsit egyedül akart lenni, így elindult sétálni a part mentén. Egy darabig vele tartottam, de aztán rájöttem, hogy egyikünknek sincs most társaságra szüksége, így ott hagytam és berontottam a házba, egyenesen a szobámba. Felküzdöttem magamat a fenti ágyba, majd elővettem a telefonomat, s felmentem twitterre, amit mostanában elhanyagoltam. Rebeca rossz szokása volt, hogy folyton megakart mindent örökíteni, nehogy elvesszen egy percnyi emlék is a nyaralásunkból. Pár képet fel is raktam, például amikor Zayn bealudt vacsizás közben és az arca a tányérban landolt, vagy amikor Harryvel sót raktunk Niall tejjel töltött bögréjébe, de a kedvencem az volt, amikor Rebecával a kanapén feküdve 'Ki tud hülyébb fejet vágni?' játékot játszottunk. Elmosolyodtam az emlékek felidézésében, de gyorsan le is hervadt az, amikor valaki kopogott az ajtón, ezzel is megtörve az egyedüllétemet. Lemásztam az ágyamról, hogy ajtót tudjak nyitni, miközben szívből reméltem, hogy nem Harry lesz az, semmi kedvem nem volt hozzá. Gyors visszamásztam az ágyamba, mielőtt benyitott volna az illető.
- Louis? -szólt hozzám gyöngéd hangon, és egyből tudtam ki az. A hang irányába kaptam a fejem, s Rebeca csodaszép zöld szempárjával találkoztam. Kezembe vettem újra a telefonomat, majd megint a képeket kezdtem nézegetni, mikor mocorgást éreztem magam mellől. Nem akartam foglalkozni a lány jelenlétével, és nem a reggel történtek miatt, sokkal komolyabbról volt szó, viszont nem készültem még fel rá, hogy el is mondjam neki a féltet titkomat róla. Azt akartam, hogy elmenjen, hogy hagyjon egy kicsit magamra, de még sem bánthattam meg azzal, hogy ezt az arcába is mondom.- Mit csinálsz? -végül újra megszólalt.
- A közös képeinket nézegettem. -elmosolyodtam, mert újra a hülye fejes képünk következett.

- Mi a baj, Lou? -éreztem ahogy még jobban besüpped mellettem az ágy, jelezve, hogy a lány még közelebb  van hozzám, mint eddig, majd finom melegséget éreztem a kezemen.- Mondd el. Látom, hogy van valami, és bennem megbízhatsz. -nem bírtam tovább, muszáj volt ránéznem és elvesznem a tekintetében. A szemeibe néztem, de a szívébe láttam, a barátságnál én már sokkal többre vágytam. Elakartam mondani ezt neki, hogy  szükségem van rá, hogy minden percben csak rá tudok gondolni és furcsa érzés lesz úrrá rajtam ha a közelében vagyok, de még nem voltam felkészülve rá. Féltem, hogy visszautasít, vagy ami rosszabb, elveszítem emiatt a barátságunkat, így inkább hagytam magamban, és lenyeltem a feltörni készülő szavakat. 

- Fáj a pocakom. -végül azért kinyögtem valamit, fájdalmat tükröző arccal. 

- Louis, kérlek. Azt igazat! -kérlelő tekintetét látva összeszorult a gyomrom.

- Ne tudd meg milyen rossz. -hasamra nyomtam a kezemet, és halkan nyüszítettem. 

- Hát jól van. -csalódottan felsóhajtott.- És ilyenkor mi a teendő, hogy csillapítsuk a pocifájást? 

- Hmm.. mondjuk egy gyógypuszi. -rávigyorogtam, mire felvonta a szemöldökét.- De a fagyi is megteszi.

- Akkor gyere. -rám mosolygott, és lemásztam utána az ágyról.  Konyha felé indultunk, ami teljesen kihalt volt, ettől megint reggeli hangulatom támadt. Rebeca leültetett az asztalhoz, majd a hűtőhöz ment a fagyiért. 

- Tényleg alvajáró vagy? -kérdezte mikor leült mellém, az asztalra téve a fagyit és mellé két kanalat.- Niall mesélte.

- De ugye a dzsungel könyvéről már nem mesélt? -ijedten emeltem rá a szemem, ő meg csak sejtelmesen mosolygott.- Szóval de. 

- És az is igaz, hogy mikor kicsi voltál, cirkuszban akartál élni? -belekanalazott a nagy doboz fagyiba.

- Igaz. -fél oldalas mosollyal az arcomon megcsóváltam a fejemet.- Betapasztom Niall száját. 

- Ugyan. -felkacagott kisbabás hangon. 
- Amúgy a többiek hol vannak? -vettem a számba egy jó nagy adag fagyit.
- Szerintem még mindig Harryt temetik homokkal, elég mélyen alszik a gyerek, szóval ellesznek egy darabig. -elmosolyodott.- Hiányoznak?
- Nem, dehogy. Most pont nem. -vágtam rá azonnal. 
- Louis. -ránéztem, hogy lássam az arcát, ami nagyon komoly lett hirtelen.- Milyen lenne ha nem lennének érzéseink? 
- Oh, ez egyszerű. Unalmas lenne az élet. -vállat rántottam, majd egy nagy adag fagyit benyomtam a szájába. Remekül elvoltunk a konyhában egész nap, jó pár fagyis dobozt kiürítve. Miután eléggé tele volt mindkettőnk hasa, gondoltuk ideje megnézni mi van a többiekkel. Lent játszottak a parton, fürdőruhában, vagyis feltűnés nélkül elmentek mellettünk átöltözni. Liam és Zayn röplabdáztak, Harry Niallel táncolt, míg a lányok napoztak. Beca felugrott a hátamra, úgy vágtatunk oda hozzájuk. Már kezdett besötétedni, ezért Niall felvetette, hogy mi lenne ha este kint vacsoráznánk, és mályvacukrot sütnénk. Egyből mindenki beleegyezett majd a fiúkkal elmentünk próbálkozni fát vágni, addig a lányok szendvicseket csináltak, és felkutatták a mályvacukrokat. Az este nagyon jól telt, leszámítva a rengeteg szúnyogot, amik szétcsipkedtek minket, pedig aztán rendesen felöltöztünk ellenük. Niall hozta magával a gitárját is, így énekeltünk a lányoknak pár számot, cserébe kértük, hogy ők is énekeljenek nekünk, de nem akartak belemenni. Niall és Harry jöttek a disznóvicceikkel, amitől a fél banda a földön fetrengett a nevetéstől. Mivel annyira ügyetlenek voltunk a srácokkal, hogy mindig odaégettük a mályvacukrokat, így Tessa átvállalta, hogy majd megcsinálja ő nekünk, cserébe pedig egy napig a szolgái kell lennünk. Kis hezitálás után, de belementünk, így már tervezgették Rebecával és Daniellel, hogyan fognak ugráltatni minket. Senkinek nem volt kedve bent aludni a házban, ezért Liam és Harry kerítettek valahonnan hálózsákokat. Mivel kétszemélyesek voltak, így megint ment a veszekedés, hogy ki kivel akar aludni. 
- Rebeca, alszol velem? -fordultam a lány felé, aki nagyokat pislogott, majd Tessa felé nézett, aki csak vigyorogva bólintott egyet. 
- Igen. -rám mosolygott, majd Harry felé pillantottam fél oldalasan, és tisztán látszott rajta a meglepettség. A tűz körül leterítettük a hálózsákokat, s mindenki befészkelte magát alvótársa mellé. Liam és Danielle természetesen együtt aludtak, Zayn Harryvel és mivel Niall ragaszkodott hozzá, hogy Tes vele aludjon, így ők is alvótársak lettek. Kicsit megijesztett a gondolat, hogy a szabad ég alatt fogunk aludni, de Rebeca közelsége megnyugtatott. Még halkan dúdoltunk egy altató dal félét, majd mind álomra hajtottuk a szemünket. 

17. fejezet

9 Tetszik/Nem tetszik után jön a következő rész. :)

Pár percig még nézegettem a telefonom kijelzőjén a nevet, majd észbe kaptam, és visszaemeltem a fülemhez.

- Rebeca. Hahó. Ott vagy? Beca? -szólítgatott a vonal túlsó feléről egy hang.

- Igen. Bocsánat, elbambultam. -mentegetőztem, és eszembe jutott, hogy reagálnom kéne az előbbi kijelentésére.- Én sem tudok aludni. -de igazából nagyon is álmos voltam.

- Nincs kedved sétálni menni? 

- Ilyenkor? -kérdeztem vissza azonnal, majd megnéztem az időt a készüléken.- Mindjárt tizenegy óra. 

- És aztán? Egy romantikus séta, holdfényben, ez visszautasíthatatlan ajánlat. -felnevetett, nekem meg akaratlanul is megjelent egy hatalmas mosoly az arcomon. 

- Igazad van. -sóhajtottam fel boldogan.- Akkor hol találkozunk? 

- Gyere a verandára, van öt perced és hozz elemlámpát. -hadarta el gyorsan, s épp visszaakartam kérdezni, hogy minek az elemlámpa, mikor kinyomott. Telefonommal próbáltam megvilágítani az emeletes ágynak a lépcsőfokait, nehogy leessek a korom sötétben -ekkor kezdtem el sajnálni, hogy nem erősködtem jobban az alsó ágyért-. Leérve a biztos talajra, előkerestem a rózsaszín, szőrmés, bebújós  mamuszomat és halkan, csoszogva elindultam az előszoba felé. Itt már nem volt szükségem a telefonom fényére, mert a holdfény bevilágította az egész nappalit, az óriási üvegablakoknak köszönhetően. Az összes szekrénybe benéztem, ami az előszobában volt, és az utolsóban találtam egy elemlámpát, ami szerencsére még működött is. Nagy levegőt vettem, majd a résnyire kinyitott ajtón kicsusszantam. Nem volt nehéz tájékozódni, mindent kitudtam venni a sötétben, de azért felkapcsoltam az elemlámpát, ha már felkutattam. Szememmel kiszúrtam egy alakot az egyik verandán felejtett napozóagyon, a tengert bámulta, kezében egy gitárral és pokróccal. Háta mögé léptem, és finoman hozzáértem a göndör fürtjeihez, mire ijedtében felugrott ülő helyzetéből. 

- Harry, nem akartalak megijeszteni. -mondtam csöndesen, enyhe pírral az arcomon. 

- Semmi baj. -kezemért nyúlt.- Indulhatunk? -bökött a fejével a part felé, mire bólintottam. Kézen fogva sétáltunk a hűvös esti időben, miközben végig a mamuszomat nézte.- Cuki. -jelentette ki nevetve.

- Na. -durcásan összehúztam a szemöldököm.

- Tényleg az. -mosolyogva megfogta egyik kezével a derekamat, és közelebb húzott magához.- Amúgy megérkeztünk. -megálltunk pár méterre a víztől, s kiterítette a pokrócot. 

- Ez volt a "romantikus séta"? -kérdeztem értetlenkedve, miközben nyuszifüleket csináltam a levegőbe. 

- Nem, ez eddig a séta része volt. A romantikus rész majd később jön. -felelte vigyorogva, majd leült a pokrócra, én meg követtem a példáját. 

- Hát jó. És most mit csinálunk? -fordultam egész testemmel felé, és törökülésbe pakoltam a lábaimat.

- Mondjuk beszélgessünk. -vállat rántott.- Áruljunk el egymásnak titkokat. 

- Nincsenek nagy titkaim, sőt, titkaim sincsenek igazság szerint. -tanácstalanul elhúztam a számat.- Kis titok is megteszi? 

-  Meg. -hátradőlt és megtámaszkodott a kezén. 

- Rendben. -mutatóujjamat az államra tettem, s igyekeztem gondolkodó fejet vágni.- Félek a pókoktól, illetve az összes rovartól. Még a katicabogártól is.

- Na ne. -felröhögött, mire finoman válva boxoltam.- Jó, bocsánat. -tette maga elé a kezeit védekezésképen.,de még mindig nevetett. 

- Te jössz. -összefontam a kezeimet bosszúsan.

- Lássuk.. Szeretek zsonglőrködni, és tudok főzni. -büszkén kihúzta magát, én meg meglepődve bámultam rá. 

- Akkor egyszer muszáj bemutatnod mindkettőt. -lelkesen bólintott egyet.- Amúgy minek kellet az elemlámpa? 

- Hogy ha eltévednénk, morze jeleket tudjunk adni. 

- Nagyon vicces. -grimaszoltam egyet, majd a gitár felé böktem az ujjammal.- És az minek?

- Jó, akkor jöjjön az este romantikus része. -felült ő is törökülésbe, és az ölébe vette a gitárját.- Ezt Niall tanította a turné alatt, egy különleges estére, amit egy különleges lánnyal tölthetek most. -édesen elmosolyodva rám nézett, majd visszafordult a gitárjához. A szívem már a torkomban dobogott, szaporán és szabályozhatatlanul. Kezem izzadni kezdett, annyira izgultam, hogy mi fog következni. Felcsendítette az első akkordokat, majd a gitár mellé, Harry hangja is becsatlakozott. Egyből felismertem, hogy melyik számukat játssza, a What make you beautiful volt az. Azt hittem, menten szívroham ér, szerenádot kaptam a tengerparton, a holdfényben, és nem is akárkitől. Azt kívántam, bárcsak örökké tartana ez a pillanat, de tudtam, hogy előbb utóbb feljön a nap, és a mesének vége. De akkor és ott csak Ő volt, meg én, senki más. Az estének éltem abban a pillanatban, nem foglalkozva a következményekkel, a reggellel. Becsuktam a szemem és engedtem, had lepjen el teljesen ez az érzés; ahogy behunyt szemmel ültem s éreztem, hogy az esti fuvallat simogat, a tenger morajlik, én pedig mélyet szippantottam a friss tengeri levegőből. Körülöttem a csodás természet és Ő. Ő aki ott van mindenben. Kinyitottam a szemem, és minden azt sugallta, hogy kell nekem. Mosolyra húztam a szám s vissza csuktam a szemem, majd arra lettem figyelmes, hogy az ujjaimmal ütöm a zene ritmusát. Pulzusom egyre gyorsabban kezdett verni, miközben talpammal nyomott hagytam a nedves homokban. Mikor befejezte a dalt, letette maga mellé a gitárt, várva a reakciómat. Nem tudtam mit mondhatnék, mert nem voltam képes szavakba önteni amit akkor éreztem, azt a hihetetlenül nagy boldogságot. Cselekedni akartam, nem beszélni, majd mikor összenéztünk, tudtam, ő is így érez. Közelebb mentünk mindketten egymáshoz, egy hosszú pillanatig csak mélyen egymás szemeibe néztük, de végül ajkaink összetalálkoztak, és testünk is szorosan összesimult. Arcomra helyezte a tenyerét, majd lassan csúsztatta le a derekam felé, míg én a nyakát karoltam át. Mikor megtalálta a keze a derekamat, óvatosan eldöntött a homokban, és fölém hajolt. Nyakamat kezdte csókolgatni, én meg a haját kócoltam össze. Most nem vesztettük el a fejünket, és nem tettünk semmit elhamarkodottan. Percekig csókolóztunk még, majd Harry ledőlt mellém, és összebújva álomra hajtottuk a fejünket.

***

Hangos nevetgélés keltet fel. Féltem kinyitni a szemeimet, mert tudtam, megint a fiúk sántikáltak valami rosszban. Végül kelletlenül felnyitottam a szemhéjamat, s három fiú  hajolt a képembe. Felültem, és Danielle szempárját is megtaláltam. Bocsánat kérően pillantott felém, amit először nem értettem, majd mikor lepillantottam a lábaimra, és a mellettem még szunyókáló Harryre, leesett. Álmunkba betemettek minket deréktől lefelé homokkal. Felnevettem, majd zavartan körbenéztem, mert kevés volt a létszámunk. Biztos voltam benne, hogy ilyen csínról Lou lenem maradt volna, és Tessa sem hagyta volna ki. 

- Hol vannak a többiek? -fordultam Dan felé, míg a fiúk Harryt temették tovább be. 

- Louis  a szobájában gubbaszt, Tessa meg nem messze a parton üldögél, egyedül akart lenni. -válaszolt, majd oda jött hozzám és segített kiásni magamat a homokból.

- Megkeresem Test. -felálltam, és futva elindultam abba az irányba, merre Dan mutatott. Hamar megtaláltam, s összekuporodva feküdt, miközben zokogott. Letérdeltem mellé, majd a hátát kezdtem simogatni, amire összerezzent. 

- Rebeca? -kérdezte szipogva, miközben felnézett rám.

- Mi a baj? -letöröltem a könnyeit, majd segítettem felülni neki. 

- Szakított velem Sebastian. -újra eltört nála a mécses, és megeredtek a könnyei. 

- Mért? -elképedtem, s szorosan magamhoz öleltem, éreztem ahogy a teste remeg a sírástól.

- Azt mondta kihűlt a kapcsolatunk. -elcsuklott a hangja, így lassan tudta csak befejezni a mondatát.- De szerintem csak talált jobb csajt nálam. 

- Nálad jobb nincs. Ha pasi lennék, csak veled járnék. -letöröltem a szoknyám szélével a könnyeit, majd összemosolyogtunk.- Sokkal szebb vagy ha mosolyogsz. 

- De akkor is, félév után csak így szakítunk, ráadásul nem is személyesen. Tegnap felhívott délután, mikor a konyhában voltam, s azt mondta, hogy nem bír ezzel várni addig amíg hazautazom. -felegyenesedett, de nem bontakozott ki a karjaimból.

- Mekkora egy szemét. -elképedtem, és simogatni kezdtem amíg még mindig szipogó Tessa vállát.

- Tudod mit? Ne is beszéljünk róla, annyit sem érdemel. -villantott egy hamis mosolyt, majd vállat rántott.

- Igazad van. Nem megyünk oda a többiekhez? Jót tenne most a társaság. -böktem a fejemmel Harryék felé.

- De. -felálltunk és összeölelkezve elindultunk a part mentén.- Amúgy mit csinálnak szegény Harryvel? 

- Csak betemetik homokkal. -alig hogy kiejtettem a számon, már rohant is a barátnőm, hogy segítsen az akcióban. Vigyorogva megtorpantam, s néztem őket, majd eszembe jutott Louis. Muszáj volt megkeresnem,  hogy megtudjam mi baja. Beérve a házba jöttem csak rá, hogy még mindig pizsiben vagyok, de most Louis fontosabb volt. Ledobtam a homokkal teli ment mamuszomat a hideg járókőre, és elindultam a fiúk szobája felé. Lenyomtam a kilincset, ám zárva volt az ajtó, ezért halkan bekopogtam. Pár másodperc után hallottam a zár kattanását, és kis hezitálás után benyitottam. Lou az ágyán ült, hátát a falnak döntve, s a telefonjával babrált.

- Louis? -kérdeztem óvatosan, majd mikor felém kapta a fejét, nagy léptekkel oda mentem az ágyhoz, és felmásztam mellé. Fogalmam sem volt meddig ülhettünk egymás mellett néma kussban, én azt vártam, hogy ő magától mesélje el a baját, Lou meg nem is tudom mire várt.- Mit csinálsz? -rám maradt a kezdeményezés feladata.

- A közös képeinket nézegettem. -nem nézett rám, de a száján egy halvány mosoly futott át.

- Mi a baj, Lou? -közelebb csúsztam hozzá, majd a kezére tettem a kezem.- Mondd el. Látom, hogy van valami, és bennem megbízhatsz. -végre rám nézett, s látszott a szemében a tanácstalanság, mintha azon veszekedne magával, hogy elmerje-e mondani. Végül szóra nyitotta a száját.

16. fejezet

Megint 9 Tetszik/Nem tetszik után jön a következő rész. :)

Hunyorítva nyitottam ki a szemhéjamat. Miután a szemem végre megszokta az ablakon átszűrődő erős reggeli fényt, tátott szájjal néztem körbe. Este nem tűnt ekkorának a kupi, és már tudtam is mi lesz a fiúk napi programja; rendet rakni. Hirtelen felhorkant mellettem Harry, amitől ijedten rezzentem össze, majd a szám elé kellet tennem a kezem, nehogy felnevessek, ezzel talán felkeltve őt és a fölöttünk alvó barátját. Biztos voltam benne, hogy megint én keltem legelőször, így csendben és lábujjhegyen osontam ki a szobából, végig a folyóson, a konyha felé. Megakartam lepni a többieket valami reggelivel, de aztán eszembe jutott, hogy még egy tojásrántottát sem tudok elkészíteni, ráadásul azt a lapot sem találtam, amiről rendelhettem volna kaját. Végül lassan derengeni kezdett az a korszak, amikor apám megakart tanítani főzni, sütni, így a palacsinta készítés mellett döntöttem. Szükségem volt a receptjére, hogy véletlenül se hagyjak ki semmit, ezért kölcsön vettem a nappaliban pihenő laptopot. Felraktam a konyhapultra, majd rákerestem a legegyszerűbb, józan paraszti ésszel is elkészíthető, palacsinta receptre. Az utasítás szerint kikevertem a tésztát, és mindig egy merőkanálnyit raktam belőle a tűzhelyen melegedő serpenyőbe. Egészen jól haladtam, általában egy-kettő éget csak oda, de azok sem annyira, így a többi mellé kerültek. Annyira belejöttem a vége felé, hogy már egy hadseregre valót készítettem, az egész konyha a palacsintákkal megpakolt tálcákkal volt tele. Úgy elmerültem a reggeli csinálásban, hogy fel sem tűnt, a fiúk egyik dalát énekelgettem, ami visszhangzott tőlem a konyhában.
- Beállhatnál a bandába. -mondta nevetve egy nagyon ismerős hang, mire megpördültem.
- Gondolkodtam már az énekesi pályán, de csak a hangom miatt nem lettem az. -rettentően borzalmas fahangom volt.- Megint rosszat álmodtál? -néztem végig a még igen kába fiún.
- Áhh. Most nem, vagyis nem emlékszem mit álmodtam. -lebiggyesztette alsó ajkát Louis, és mellém lépett.
- Akkor nem mentették meg a répákat a szuperhősök? -félrehúztam a számat, mire ő megrázta a fejét. Visszafordultam a serpenyő felé, és a mosogatóba raktam, a koszos edényekkel együtt.
- Ezt mind te csináltad? -kérdezte meglepetten, majd az egyik palacsintáért nyúlt, de finoman a kezére csaptam.
- Várjuk meg a többieket is, addig nincs falatozás. -rámosolyogtam, ő meg durcásan bólintott egyet.- Viszont segíthetnél megtölteni őket.
- És akkor kapok kóstolót? -ravaszul rám vigyorgott.
- Majd meglátjuk. -rákacsintottam és egy kanalat nyomtam a kezébe. Miközben töltöttük a palacsintákat kakaóval, lekvárral illetve túróval, szemem sarkából figyeltem. Nem tudtam levenni róla a szemem, főként mert csak egy mackó nadrág volt rajta,
- Szeretnéd ha felvennék egy fölsőt? -nézett rám furcsállóan, én meg paprika vörös fejjel megráztam a  fejem. Nagyon gyorsan haladtunk, Louis szinte árnyékként követett a konyhában, az ujjai néha rá-rátaláltak a könyökömre, és a tenyere is kis ideig a hátamra simult, mindig talált ürügyet, hogy hozzám érhessen.
- Mire gondolsz? -kérdeztem rá, a bekövetkezett csend miatt.
- Hogy együtt csinálunk reggelit. -válaszolt röviden, de nem akartam elhinni, mert az én fejemben is több száz gondolat futott át, ugyanabban a pillanatban.
- Meg még mire? -féloldalasan rámosolyogtam.
- Hogy nehogy Niall megegye előlünk az összeset, hogy milyen palacsintát csináltál, meg hogy nem rakok-e túl kevés lekvárt a tésztába.
- Most csináltam életemben először. -mutattam a palacsinták felé, majd félénken megrántottam a vállamat.- Szóval ne remélj túl sokat.
- Oh. Biztos finomak lesznek. -bátorítóan rám nézett.- Ha mégsem, akkor sem vesz kárba, mert még ott van Niall, ő bármit megeszik.
- Akkor már megérte megcsinálni. -mosolyogva letöröltem tenyeremmel a képzeletbeli izzadság cseppeket a homlokomról.
- Amúgy nagyon klassz a hajad reggelente. -közelebb lépett, a két ujja közé vett pár kosza hajtincsemet.
- Jó kócos. -grimaszoltam egy sort, majd mosolyogva megcsóválta a fejét.
- Aranyos. -eleresztette a tincseimet, amik vissza hullottak a vállamra. Nem akartam hinni neki most sem, mert nem értettem mi lehet aranyos egy fésületlen, szénaboglyás hajban.
- Most hogy kész vagyunk, mit csináljunk? -felnéztem az ajtó fölé, ahol a falióra kattogott.- Még csak fél tíz. Keltsük fel a többieket? -néztem tanácstalanul a fiúra.
- Inkább hagyjuk aludni őket. -legyintett egyet, majd a hajába túrt.- Nem megyünk le a partra? Tegnap úgy sem jöttél be a vízbe.
- Hideg a víz. -elhúztam a számat.
- Majd megszokod. -hátam mögé lépett, és tolni kezdett a Tessával közös szobánk felé.- Meg attól majd felébredünk.
- De.. -megtorpantam, és felé néztem.- Én tényleg.. -nem volt időm befejezni a mondatot, mert a számra tette a mutató ujját.
- Kérlek. -boci szemeket meresztett felém, aminek képtelen voltam ellenállni,s beleegyezően felsóhajtottam. Megvártam amíg eltűnik az egyik ajtó mögött, majd én is csendben belopóztam a szobámba. Tes halkan szuszogott, a plüss maciját szorongatva, s nem bírtam ki, muszáj volt lefényképeznem. Szekrényem elé léptem, és lassan kinyitottam, de nem volt jó ötlet, mert minél lassabban nyitottam, annál jobban nyikorgott. Általában nagyon szégyenlős voltam, de most nem volt okom ki előtt az lenni, a barátnőm úgy is aludt, ezért ott helyben s villámgyorsan levettem a ruháimat, majd helyükre a bikinim húztam fel. Hajamat megfésültem, de aztán újra összekócoltam, magam sem értettem miért. Magam köré tekertem egy törölközött, és kiléptem a folyósora, finoman becsukva magam mögött az ajtót. Lou a falnak dőlve, türelmetlenül dobolt a lábával. Ha palacsinta készítés közben nem jöttem volna eléggé zavarba, most igen. Éreztem ahogy pirosodik az arcom meztelen felsőteste láttán, amit nem tudtam a melegre fogni ebben a helyzetben. Lazán átdobta a törölközőjét az egyik vállán, és felém fordult.
- Na kócosom, mehetünk? -elvigyorodott, és a karját nyújtotta. Belekaroltam, majd elhúzva az üvegajtót, elindultunk a part felé. Ahhoz képest, hogy még csak délelőtt volt, a homok elég meleg volt. Jó érzés volt ahogy a homokszemek becsúsztak a lábujjaim közé, miközben éreztem a bőrömön a nap égető érzését. Louis leterítette a törölközőjét, majd várta, hogy ugyan ezt tegyem én is, de csak még szorosabbra fontam magam körül azt.
- Kicsit szégyenlős vagyok. -vallottam be akadozva, mire mosolyogva megfordult. Hezitáltam kicsit, de végül levettem magamról, és a földre dobtam, így felfedve fél pucér testemet. A fiú mögé léptem, majd a hátára ugrottam, amire észrevehetően nem számított, mert majdnem előreestünk, de végül megragadta a combomat, és felegyenesedett. Átkaroltam a nyakát, s lassú léptekkel elindult a víz felé.
- Hozhatunk volna gumikacsákat. -fordult hátra, szomorú arckifejezéssel.
- Legközelebb előbb jusson eszedbe. -nyomtam egy puszit az arcára, majd belefúrtam a fejemet a hajába. Mielőtt beértünk volna vízbe, leugrottam róla, és óvatosan belemártottam a nagy lábujjamat.
- Hideg. -jelentettem ki, s épp fordultam volna vissza, amikor megragadta a derekamat, és felemelt.
- Mindjárt jobb lesz. -mondta nevetve, majd begázolt velem.
- Louis. -felkiáltottam, és csak annyira volt időm, hogy egy nagy levegőt vegyek, mert már oda értünk ahol kezdett mélyülni a víz, s egyenesen beledobott a hideg tengerbe. Mikor végre feltudtam úszni levegőért, dühösen ugrottam rá.- Ez nagyon gonosz volt tőled.
- Bocsánat. -fuldokolt a nevetéstől, én meg bosszúsan ütögettem a hátát. Miután jól kinevette magát, beljebb úsztunk, oda ahol már bőven nem ért le a lábunk. Lebukott a víz alá, és megragadva a lábamat, húzott engem is magával. Mindketten a víz alatt voltunk, és egymást néztük, testünk teljesen összesimult. Derekamra tette mindkét kezét, és próbált még közelebb magához préselni. Átkaroltam a nyakát, s még mindig egymást néztük. Annyira elvarázsolódtam a zöld szemeiben, hogy teljesen megfeledkeztem a levegőhiányomról. Sosem volt túl jó a tüdőm kapacitása, így kénytelen voltam kibontakozni karjai közül, és felúszni. Felérve vettem egy nagy levegőt, majd pár perc múlva Louis is felúszott. Még bohóckodtunk a vízben egy kicsit, de aztán a hasunk korgása miatt, megállapítottuk, hogy vissza kéne mennünk a házba, felkelteni a többieket a reggelizéshez. Kiérve a partra, Lou gyorsan körém tekerte a törölközőmet, és újra a vállára dobta a sajátját. Csendben léptünk be a házba, majd elindultunk csurom vizesen a konyha felé.
- Most kit szeretnél felkelteni? -nézett rám a fiú, és beléptünk a konyhába.- Én.. -elakadt, mert meglepő látvány fogadott minket. Mindenki az asztalnál ült, és a palacsintámat falatozták.
- Hát az eltévedt bárányok is előkerültek. -mosolygott felénk Liam, majd megcsókolta a csoki sziruptól maszatos arcú barátnőjét.
- Beka, ezt te csináltad? -nézett rám Niall, miközben tömte a fejét.
- Együtt. -mutattam hol rám, hol Louisra.
- Hol voltatok? -lépett oda hozzám Harry, és épp megakart ölelni, de a mellkasára tettem a kezem, és eltoltam magamtól.
- Vizes vagyok. -bocsánatkérően rámosolyogtam, majd levettem a teljesen átázott törölközőmet magamról.
- Ugye nekünk is hagytatok? -nézett jelentőségteljesen Niallre Louis.
- Még bőven van. -szólalt fel Tessa is, és leültetett mindenkit az asztalhoz, hogy nyugisan befejezhessék a reggelit, mi meg Louissal elkezdhessük. Nem sikerült olyan rosszul, mint amire számítottam, de még volt mit gyakorolnom rajta. A nap további része unalommal telt. Tessa a konyhában szorgoskodott, Liam és Danielle a parton tettek romantikus sétát, Niall meg Harry a neten lógtak, Zayn aludt a szobájában, míg Louis és én a kanapén fetrengtünk egymáson, és beszélgettünk. Estére végül mind összegyűltünk a nappaliban, mert filmnézési idő volt.
- Akkor mit nézzünk? -dörzsölte össze a tenyerét vigyorogva Harry.
- Valami akciót keres. -vette le magát Niall is a kanapéra, kezében egy jó nagy tál kukoricával.
- Khm. -megköszörültem a torkomat, mire mindenki felém kapta fejét.- Tegnap megegyeztünk, hogy most a lányok választanak. -bájosan rámosolyogtam, s mindenki értetlen fejeket vágott.
- Igaz. -felsóhajtott a göndörke.- Akkor mit szeretnétek nézni?
- Valami romantikusat. -összenéztem Dannel, majd összepacsiztunk, mert mindketten ugyanarra gondoltunk.
- Ne, csak romantikusat ne. Most nincs kedvem szerelmes filmet nézni, mert végig fogom bőgni vagy azon fogok gondolkodni, hogy én miért nem találtam még meg a boldogságot, vagy mindkettő egyszerre. -felhúzta a lábait Tessa, és lesütötte a szemeit.
- Mi a baj? -hajoltam előre, hogy jobban lássam az arcát.
- Majd mesélek. -szomorúan rám mosolygott, de nem akartam most tovább faggatni. Végül egy vicces vígjátékot néztünk meg, amin Zayn bealudt. A film vége után mindenki elvonult a szobájába, senkinek nem volt kedve most sokáig fent lenni. Elrohantam a fürdőbe, és végre lecserélhettem a már megszáradt fürdőruhámat, a kényelmes pizsimre. Visszamentem a szobába, de Tes már aludt, így holnapra kellet halasztanom, hogy megtudjam, mi baja volt ma. Felmásztam az ágyamba, és mikor lehunytam a szemem, épp akkor szólalt meg a telefonom, hangos zenéléssel. Megijedtem, s próbáltam minél gyorsabban lemászni, az utolsó két lépcsőfokot ki is hagytam, és a kezembe kaptam az asztalon heverő telefonomat, majd gyorsan  megnyomtam a zöld gombot.
- Halló? -szóltam bele a lehető leghalkabban.
- Rebeca? -várt egy kicsit, gondoltam megerősítésre.
- Igen. -feleltem gyorsan, miközben próbálkoztam visszamászni az ágyamba.
- Nem tudok elaludni. -eltartottam a fülemtől a készüléket, hogy letudjam olvasni a nevet, aki hívott. Nagyot dobbant a szívem, mikor ez sikerült.

15. fejezet

9 Tetszik/Nem tetszik után jön a következő rész is. :) Valamint, jobb oldalon létrehoztam egy szavazást. :) 

Nagyon korán felkeltem, mivel korán is feküdtem le. A nap már magasan járt, bevilágítva az egész szobát. Nem akartam sokáig az ágyban fetrengeni, ezért már a lejutásomat terveztem, anélkül, hogy felkeltsem a barátnőmet. Az ágy néha nyikorgott egyet alattam, mikor próbáltam hátra felé mászva, egyik lépcsőfokról a másikra rakni a lábam. Ezért nem szerettem az emeletes ágyakat. Kész életveszély volt mindig a lejutás. Ránéztem a nyugisan alvó lányra, majd mezítláb kilopakodtam a konyhába, nem mintha bármi féle zajt csaphattam volna a meztelen lábammal. Mielőtt bekukkantottam  az étkezőbe -ami együtt volt a konyhával-, felkészítettem magamat a látványra. Mikor elmentem aludni, már akkor is nagy volt a rendetlenség, talán nagyobb mint Harryék szobájában, ami azért nagy szó volt. Gondoltam mindenhol megkeményedett tészta darabok, kiborult üditőtöl ragadós asztal, és egyéb szörnyűség fogad majd, de nem így volt. Makulátlan rend uralkodott.
- Szép, mi? Látod, nem is vagyunk mi olyan kupisak. -nevetett fel valaki mögülem álmos hangon. Nem kellet megfordulnom, hogy tudjam ki az, mert az előttem levő hűtőhöz lépett és szélesre tárta.
- Álmodom? Ki takarított ki? -becsuktam a számat, ami eddig a földet súrolta.
- Tessa keményen bekeményített. Meglettünk fenyegetve, így összekellet takarítanunk. -elhúzta a száját, amin felnevettem.- De persze, csak kettőnknek, a szerelmes párnak, a majdnem elájuló Niallnek, és az alvó Zaynnek nem kellet segíteniük, amit még mindig nem értek. -durcásan morgott egyet.
- Valahogy én sem tudom megérteni miért. -megforgattam a szememet, majd egyszerre nevettem fel az előttem tevékenykedő, hosszú köntöst viselő, kócos hajú Louissal.
- Kérsz teát? -fordult hátra felém, miközben egy filtert tett a bögréjébe.
- Nem, köszönöm. -leültem az asztalhoz. Néztem ahogy eljut a mikróig a bögréjével, de még egy csiga is gyorsabb volt nála. Látszott rajta, hogy nem az a korán kelő típus, ezt a szeme alatti karikák is bizonyították. Miután végre elkezdte melegíteni a teáját, leült elém.
- Na és hogy hogy ilyen korán fent vagy? - döntötte oldalra a fejét, felhúzva az egyik szemöldökét.
- Mindig korán kelek. -rámosolyogtam, majd elgondolkoztam a kijelentésemen.- Illetve, majdnem mindig. Na és te?
- Nem tudtam aludni. Szörnyű rémálmom volt. -felsóhajtott.
- Na mesélj. -előre hajoltam, kezemmel megtámasztottam a fejemet az asztalon.
- Az összes répa eltűnt a földről, a gonosz vakondok támadása miatt. -úgy csinált, mintha letörölne egy nem létező könnycseppet.
- És nem voltak szuperhősök, akik megmentsék őket? -halkan felkuncogtam, majd a mikró hangos csipogással jelezte, hogy elkészült a tea felmelegítése. Lou felállt, és megint csiga lassú tempóban oda ment.
- Azok majd a következő részben jönnek. -rám vigyorgott, miközben kivette a bögréjét, és lenézett rá.- Sikeresen felmelegítettem a bögrémet, lehet most teszek bele vízet is. -fáradtan fordult a csap felé.
- Lehet kéne még aludnod. -felnevettem, és újra végig néztem a tea melegítési folyamatát.- Áh, tudod mit? Inkább igyunk kakaót, és csókolózzunk. -pimaszul rám vigyorgott.
- Te normális vagy? -felnevettem, mert biztos voltam abban, hogy ezt viccnek szánta.
- Hát egyszer megpróbáltam normális lenni, és az volt életem eddigi legrosszabb 5 perce. -vállat rántott.
- El is hiszem. -kiöltöttem rá a nyelvem.- Viszont a kakaót tényleg elfogadom.
- Te tényleg nagyon cseles vagy. -csalódottan felsóhajtott, majd elindult újra a hűtő felé.
- Jó reggelt. - lépett be Tessa is a konyhába, nagy ásítások közepette. Végig néztem rajta, s ő már át is öltözött, velem és Louissal ellentétben, akik még mindig pizsiben voltunk, ami a barátnőmnek is feltűnt.- Ti egész nap pizsiben akartok lenni?
- Nem, dehogy. Mindjárt megyünk átöltözni. -vágtam rá azonnal, és közben Lou is visszatért a kakaóinkkal az asztalhoz.
- Később. -nyújtózott egyet a fél komában levő fiú.
- Csináltatok reggelit? -érdeklődött már jóval éberebben Tes.
- Igen. -bökött a mikró felé Louis.- Csináltunk teát.
- És az neked mióta reggeli? -megcsóváltam a fejem.
- Amióta én annak nevezem. -rám vigyorgott, mire a barátnőm lelegyintett minket, és a hűtőben kezdett el turkálni.
- Bundás kenyér vagy tojásrántotta legyen reggelire? -hajolt ki félig, és felénk pillantott.
- Bundás kenyér. -szinte egyszerre vágtuk rá.
- Jó. Amíg én megcsinálom, ti öltözzetek át, és keltsétek fel a többieket. -szigorúan összehúzta a szemöldökét, és kezdtem megijedni én is tőle. Louissal megegyeztünk, hogy én keltem Harryt meg a szerelmes párt, míg ő a maradék kettőt. Elmentem először a szekrényemhez, és gyors elszaladtam fürdeni is, majd felhúztam egy virág mintás szoknyát, fehér csőtoppal. Félve nyitottam be Harryhez, de látva, hogy még édesen szunyókál, felbátorodva léptem az ágyához. A takarója a lába köré volt tekeredve, így szabadon hagyva a meztelen felsőtestét. Halkan szitkozódtam magamban, amiért nem volt képes egy pizsi fölsőt is felhúzni. Azt hittem menten elolvadok a kidolgozott teste látványától, amiről nem tudtam elkapni a tekintetemet, sem a fiú arcáról, amibe göndör hajtincsei belelógtak. Leültem az ágya szélére, és pont mikor ébresztgetni akartam, akkor tűnt csak fel, hogy nyitva van a szeme.
- Tetszik? -pimaszul elmosolyodott.
- Nem rossz. -mértem végig megint, most már játékosra fogva a dolgot.- Öltözz fel, mert mindjárt kész a reggeli.- Felakartam állni, de felült, és átölelve engem, dőlt vissza az ágyra. Ismét egymáson feküdtünk, ami felidézett bennem egy nem túl régi emléket egy konyhában.
- Nem engedlek még el. -beleegyezően felsóhajtottam, és ledőltem mellé. Egy idő után túlságosan zavarni kezdett a csend.
- Na és jól aludtál? -fordítottam felé a fejemet.
- Nem éppen. Louis egész éjszaka forgolódót, és beszélt álmában valami vakondokról. -ő is felém fordította a fejét, így csak pár centi volt az arcunk között.
- Most már megyek, hagylak elkészülni, meg még a turbékoló párunkat is felkel keltenem. -rámosolyogtam, és mivel én feküdtem belül, -Harry és a fal között-, kénytelen voltam a göndörkén keresztül lemászni az ágyról, aminek észrevehetően nagyon is örült. Kopogtam Liammék szobája ajtaján, és rögtön jött is a válasz, hogy bemehetek. Liam a szekrényében pakolászott, láthatóan nem tudta mit vegyen fel, amit barátnője szórakozottan nézett. Végül kettőnk együttes véleményeként, felhúzott egy feszülős fekete farmert és egy bő, zöld pólót. Magukra hagytam őket, majd elindultam a folyóson, vissza a szobám felé, mikor egy bosszús Niall, és egy még dühösebb Zayn jött nekem.
- Ne haragudj. -fordultak felém bocsánatkérően a fiúk, én meg csak kedvesen rálegyintettem.- Legközelebb ne hagyd, hogy ő keltsen fel minket, kérlek. -mutatott a vihogó Louis felé Niall.
- Ígérem, nem fogom. -rámosolyogtam, majd tovább folytattam az utamat a szobám felé. Megcsináltam az ágyamat, utána kiballagtam a konyhába, ahol már mindenki az asztalnál ült, és rám vártak. Megkönnyebbülten felsóhajtottam magamban, mikor láttam, hogy Harryn van póló. A reggelizés -a tegnapi vacsorával ellentétben- nagyon nyugisan telt.
- Nagyon jó idő van. Nem nézzünk ki a partra? -vetette fel az ötletét Tessa.
- Reggel korán? -húzogattam a számat.
- Akár. -vigyorogva vállat vont. Rajtam kívül mindenkinek nagyon tetszett az ötlet, és miután befejeztük a reggelinket, már rohantak is átöltözni fürdőruhába. Rajtam kívül már csak Zayn maradt az asztalnál, aki elszontyolodva nézegetett maga elé.
- Te nem mész átöltözni? -ültem a mellette levő székre.
- Nem tudok úszni. -felnézett rám, majd megöleltem a vállát.- Na és te?
- Nincs kedvem most. Nekem ilyenkor még hideg a víz. -felálltam, felé nyújtva a kezem.- Gyere, menjünk le mi is a partra, és mondjuk.. -ötletek után keresgéltem az agyamban.- Napozunk.
- Napozni? -felnevetett, de végül kézen ragadott, és elindultunk a part felé. A többiek már mind a vízben bohóckodtak, mi meg a parton feküdtünk a homokban.
- Építünk homokvárat? -vetettem fel egy idő után, amibe a fiú egyből belement. Visszamentem a házba egy pohárért, és a tengerbe mártottam, majd a homokra locsoltam a vizet. Nagyon jól elvoltunk, egészen késő délutánig a várunkon dolgoztunk, míg a vízben lubickolok meg sehogy sem akartak kijönni a vízből. Néha azért kinéztek hozzánk, hogy hogy haladunk, és párszor beszálltak segíteni is. Este volt már amikor az utolsó simításokkal is végeztünk, és büszkén feszítettünk a képeken, amit Liam csinált kettőnkről, meg a várunkról. Végül hosszas győzködés után, de sikerült kiráncigálni a többieket is a száraz partra. Este pizzát rendeltünk és a tv előtt ülve fogyasztottuk el, miközben valami rossz horror filmet néztünk meg.
- Ha folyton eltakarod a szemed, akkor hogyan fogod megérteni a filmet? -fordult felém Louis, majd átkarolt. Kicsit furcsán néztem rá, de nagyon is jól esett a karjaiban lenni.
- Nem tehetek róla, hogy ilyen ijedős vagyok. -kidugtam rá a nyelvem, ő meg mosolyogva fejem búbjára hajtotta a saját fejét. Tes sem volt kevésbé ijedősebb mint én, így ő Zayn és Niall között ijedezett, míg Danielle egészen jól szórakozott a filmen, a többi fiú meg nem is figyelt oda, inkább Tessát parodizálták.
Mikor vége lett a filmnek, mindenki elvonult a szobájába, ki aludni, ki meg mást csinálni. Miután áthúztam a pizsim, felmásztam az ágyamba, de csak nem jött álom a szememre. Lekukkantottam az alattam már alvó barátnőmre. Túl sötét volt, és túl sokat láttam a fimből, ahhoz hogy félni tudjak este. Nem akartam felébreszteni Test, hogy bekérezkedjek mellé, így hirtelen gondolattól vezérelve, átosontam a kettővel arrébb levő szobába, ahol Louis már csendesen aludt, de Harry -úgy mint én- nem tudott. A telefonjával szórakozott, aminek a fénye megvilágította az arcát a vak sötétben. Mikor beléptem a szobába, felém kapta a fejét, és kíváncsian végig mért. Oda lépkedtem az ágya mellé, majd egészen suttogva hozzászóltam.
- Nem tudok aludni, és nem volt szívem felkelteni Tessát. Egyedül félek elaludni, és.. -zavarba jöttem, mert ez mégis csak pofátlanság volt, meg már nagyon bántam is, hogy bejöttem a szobájukba.
- Gyere csak. -mosolyogva beljebb csúszott a fal felé, és feltartotta a takaróját, hogy betudjak alá bújni. Kicsit hezitáltam, de nem látszott rajta, hogy zavarná a kérésem, így bemásztam mellé.
- Mit csinálsz? -böktem a telefonja felé.
- A mai képeket nézegettem rólad és Zaynről. Liam felrakta twitterre. -felém fordította, én meg szemügyre vettem a képet.
- Legalább a várunk jól néz ki rajta. -elhúztam a számat, és már tervezni kezdtem, hogy, hogyan fogom ezért lecseszni Liammet.
- Nem csak az. -elvigyorodott, és rám mutatott a képen, amire csak egy szemforgatás volt a válaszom.- Amúgy mért nem tudsz aludni?
- Attól a hülye filmtől. -néztem rá dühösen, mert igazság szerint ő meg Zayn találták ki, hogy ezt nézzük.
- Legközelebb a lányok választanak. -rábólintottam, és már tudtam, hogy valami nyálas, csöpögős romantikus film lesz az.
- Mikor lesz az a legközelebb? -kérdőn összefontam a kezeimet.
- Mondjuk holnap. -olyan fejet vágott, mint ha valami óriási nagy szívességet tenne nekem. Még egy darabig szórakoztunk a twitterjén, és együtt gyártottunk válaszokat a rajongói kérdésekre, majd a párnája alá tette a telefonját és mindketten elaludtunk, szorosan összesimulva, bár én próbáltam megtartani a tisztestávolságot, kevés sikerrel.

14. fejezet

Húú, most már emelem egy kicsivel a tétet. 9 Tetszik/Nem tetszik után jön a következő rész. :)

Hosszú hatás szünet következett be, amit az egyáltalán nem türelmes barátnőm fejezet be.
- Mondjátok már. -fakadt ki.
- Csak azt akarjuk, hogy tényleg meglepődjetek. -huppant le közénk Louis, és átdobta  a karjait a vállunk fölött.
- Ezzel csak felhúzzátok. -böktem Tes felé, aki, mint egy vulkán, épp kitörni készült.
- Jó oké. Szóval lesz egy koncertünk Franciaországban, és utána kaptunk egy hét pihenést, így úgy gondoltuk veletek töltenénk azt el az Ile de Re tengerparton. -ecsetelte vidáman Niall.
- Mi? Tényleg? -sikított fel Tessa és össze vissza kezdett el ugrálni a kanapén.
- Na és te is benne vagy, törpilla? -guggolt le elém Zayn, kezét a térdemre rakva, mire én megráztam a  fejem.
- Engem tuti nem enged el anyám. -felsóhajtottam.- Még nem töltöttem be a tizennyolcat, így nem azt csinálom amit akarok. 
- Majd megoldjuk valahogy. Muszáj elmennünk. -vágta rá a barátnőm, és épp mikor leakartam rombolni az illúzióját, felszólalt Liam is. 
- Mi már ma éjszaka elindulunk, Danielle meg vár tieteket a reptéren holnap után, kora reggel. -kedvesen felénk mosolygott.
- De én.. -tiltakoztam volna, ám Louis gyorsabb volt, és betapasztotta kezével a számat. 
- Helyes. Akkor ezt megbeszéltük. -dörzsölte össze elégedetten a tenyerét Harry.

***

Beállítottam az ébresztő órámat, hogy még hét előtt felkeltsen, így legyen időm elkészülni, de mégis jócskán elkéstem a Tessával megbeszélt találkozóhelyről.

- Jesszusom, hol voltál? Reméltem, hogy legalább ma nem késsel.. -ölelt magához egy puszi kíséretével, majd elindultunk a reptér váróterme felé, magunk mögött húzva a bőröndjeinket. 

- Nem is késtem most sokat, és én mondtam, hogy sok ruhát vettünk tegnap, alig bírom el. -nyögtem fel, miközben azon erőlködtem, hogy megmozdítsam a teli pakolt bőröndöt.

- Dehogy vettünk sok ruhát, lehet még keveset is, meg ideje volt már felújítani a ruhatáradat. -szabad kezével megfogta a karomat, nehogy elveszítsük egymást az embertömegben, miközben próbáltunk szlalomozni az emberek között.

- De szinte mindegyik ugyan olyan, egybe ruha, virágmintákkal. -vágtam felé egy pofát.

- Mert az áll jól. -vállat vont, majd megálltunk a székeknél.- Te látod valahol?

- Nem, még nem. -lábujjhegyre álltam, és körbenéztem.

- Engem kerestek? -szólt a hátunk mögül egy kellemes, magas hang. Egyszerre fordult meg, és Danielle gyönyörű, vidám arcával találtuk magunkat szemben. 

- Téged. -öleltük át egyszerre. 

- Látom ti is hoztatok bőven váltó ruhát. -végig nézett a csomagjainkon, majd felnevetett.

- Fő a biztonság. -rávigyorogtunk. 

- Nem kéne indulnunk? -türelmetlenül az órájára sandított Tes.

- Nagyon be vagy csigázva. -állapította meg Dan és elindultunk a nekünk küldött magánrepülő felé.

- Ne izgulj már ennyire. -megforgattam a szememet. A felszálláson hamar túl estünk, és csak nekem kellet hányózacskó, mert nem annyira bírta a gyomrom a repülést. Felhúztam a fejhallgatómat, és elmerültem a zenehallgatásban, addig sem a repülésre koncentráltam, míg a másik két lány a programokat és a szállás ügyeket tervezgették. Nem tudom, hány órás lehetett az út, mert elbóbiskoltam, amit a reggeli korán kelésre fogtam, hogy nem volt időm kialudni magam, amit most sikerült bepótolni. Azt mondták a fiúk, hogy a   szálláson fognak várni minket, így magunk kell megoldanunk az oda vezető utat. Miután leszálltunk, a parkoló felé meneteltünk, hátha találunk egy taxit. Szerencsénkre ácsorgott ott pár, így a legelsőbe be is szálltunk és Danielle gyors elhadarta a címet, majd elindultunk. Az út elég hosszúnak bizonyult, már a végén azt hittem, sose érünk oda. A tenger mentén haladtunk, én meg elvesztem a kilátásban. Úgy éreztem, izgalmas egy nyaralás lesz, és Harry felé táplált vonzalmamra is tudok végre pontot tenni. Arra is remeknek bizonyult ez a kis kiruccanás, hogy még jobban megismerhessük egymást a fiúkkal, meg Tessával való barátságunk is erősebben összekovácsolódjon. Mikor leállt az autó motorja, egy nagy faház látványa terült elénk. Kiszálltunk -miután fizettünk- és a verandára raktuk a bőröndjeinket. Tátott szájjal forogtam körbe a tengelyem körül. Meseszerű volt az egész, főleg, hogy a tengerpart csak pár méterre volt tőlünk, így kristály tisztán hallhattam a tenger zúgását. 

- Hát megjöttetek. -rontott ki az ajtón a fiúbanda, és szorosan megölelgettek minket, majd lovagiasan becipelték a cuccainkat a nappaliba. 

- Akkor most névsorolvasás. Aki itt van jelezze. -arca elé tette a tenyerét Louis, és úgy csinált mint ha onnan olvasná a nevünket. - Harold. -felpillantott, majd mint aki nem tudja ki is a név tulajdonosa, végig pásztázott a tekintetével mindenkit. 

- Jelen. -emelte a magasba a kezét a göndörke, egy óriási vigyorral párosítva. 

- Za.. Zyan? -vonta fel az egyik szemöldökét Lou.- Jaa.. nem..nem.. hanem.. Zayn. 

- Vashappenin? -nézett vissza rá mosolyogva, többiek meg dőltek a röhögéstől.

- Jólvan, ugorjunk. Niall? -nézett végig rajtunk megint.

- Illemhelyen van. -jött a válasz közölünk. 

- Szóval késik. -túrt bele a hajába Lou és visszafordult a tenyere felé.- Liam?

- Jelen. -ugrott fel, és haptákba vágta magát.

- Ez a helyes hozzáállás. -vállon veregette.- Ül! -parancsolt rá, az meg ijedtében visszadőlt a kanapéra.

- Az elbüvőlő Danielle? -mosolygott a lányra, aki kecsesen felemelte a kezét.- A hiperaktív Tessa? 

- Itt vagyok. -hadonászott a levegőben elvetemülten, így joggal illet rá a 'hiperaktív' jelző.

- A lelkesedés plusz pont. És végül, de nem utolsó sorban, Az aranyos Rebeca? -rám kacsintott, én meg mellé léptem.

- Jelen. -megragadtam a csuklóját, és az arcom elé húztam a kissé ráncos tenyerét.- A bolond Louis? 

- Jelen. -elmosolyodott, majd a hátamra ugrott.

- Na akkor ezzel is meg vagyunk, végre. -jelentette ki unottan Zayn, miközben elterült az egyik fotelban, fejére húzva  a kapucniját, és behunyta a szemeit.

- Ki kivel lesz egy szobában? -vetette fel Harry.

- Hát én Dannel leszek, és szerintem a két lány legyen még egy szobában. -ölelte magához a barátnőjét Liam.

- De én a lányokkal akarok lenni. -biggyesztette le a száját csalódottan Harry. Persze ezt mindenki figyelmen kívül hagyta, így én Tessával kerültem egy szobába, míg Harry Louissal, és Niall meg Zaynnel. A fiúk még a szobánkba is segítették becipelni a bőröndjeinket, amit puszikkal háláltunk meg. A szobánk, akár csak a ház, fa bútorokkal volt tele. Annyira hangulatos volt, hogy szívesen ellaktam volna ott. Nem volt túl tágas a szoba, így egy emeletes ágy volt benne, meg két szekrény és egy kis asztal, két székkel, de pont attól volt hangulatos, hogy pici volt. Egyikünk sem akart felül aludni, de hosszas veszekedés után, végül Tes győzött, és enyém lett a fenti ágy, cserébe azt mondta, szolgám lesz egy napig. Hamar végeztem a bőröndöm kipakolásával, mert a fele cuccomat benne hagytam, mivel azokra úgy sem volt szükségem, csak Tessa erőltette, hogy magammal hozzam. Gondoltam, átnézzek a többiek szobájába is, kezdve a közvetlen mellettünk levőékkel. Halkan bekopogtam, mire kiszóltak, hogy bemehetek.
- Na hogy haladsz a pakolással? -kíváncsian végig mértem a pakolászó szőke fiút.
- Egészen jól. Mondhatjuk. -zavartan rám vigyorgott, majd a tekintettem a szekrényére kúszott, ahonnan folyamatosan potyogtak ki a ruhadarabok. Közelebb mentem, és széttártam. Pár ruha még a földre hullott, a többi gyűrötten, bedobálva pihent odabent. Fejcsóválva fordultam vissza Niall felé, majd rámosolyogtam. Összeszedtem az összes ruháját, és az ágyon szépen, rendezetten összehajtogattam őket.
- Amúgy Zayn hol van? Ő már végzett a kipakolással? -néztem az érintetlen bőröndje felé, miközben bepakoltam Niall ruháit a szekrénybe.
- Kint dorombol a nappaliban. -vállat vont, majd ő is bekukkantott a szekrényébe.- Azta. Köszönöm szépen. -egy hatalmas vigyorral az arcán, magához ölelgetett.
- Szerinted az övét ne pakoljuk ki? -böktem a fejemmel Zayn cucca felé.
- Inkább hagyjuk. Megoldja, majd ha fel kell, viszont szerintem Louiséknál el kell a segítség. -felnevetett, amit először nem értettem, hogy mért, de mikor benyitottam oda is, egyből megértettem. Ruhák szanaszét, olyan pontja a szobának nem is volt, ahol ne hevert volna valami ruha darab, legyen az alsógatya, zokni vagy egy gatya.
- Még meg sem érkeztünk, de már így néz ki a szobátok? Mit csináltatok ti eddig? Ruha csatát? -néztem megint körbe, elképedve.
- Na ugye? Én megmondtam. -jelent meg mögöttem Niall, még mindig nevetve.
- Na ezt a rendrakást már nem vállalom el. -mutattam körbe, mire a két szobatulajdonos értetlenül nézett felém.
- Miről beszéltek? Ennél nagyobb rendet elképzelni sem tudok. -dobta le magát a lenti ágyra Harry, kezeit a feje alá téve.
- Oké. Én itt hagylak, élvezd ki amíg levegőt tudsz venni, mert egy idő után szag is párosul ehhez a rendhez. -finoman hátba veregetett, és megint felvihogott, miközben elment a nappali felé.
- Nem jössz fel? -nézett le rám Louis, mire felvontam a szemöldököm.- Fent nincs kupi, csak Harry közelében.
- Hé. Szerintem ne akard, hogy megmutassam a szekrényedet. -kopogtatta meg a fenti ágy alját a göndör srác, és mindketten felnevettek. Végül felmásztam Lou mellé, és tényleg szépen be volt ágyazva az ágya, na de kitudta meddig. Kicsit szédültem oda fent, ezért elkezdtem kicsit félni az éjszakai alvásoktól.
- Na és hogy sikerült meggyőznöd anyudat? -törökülésbe ült, majd a kezével megtámasztotta a fejét.
- Sehogy. Azt mondtam apámhoz megyek. Általában nem szokott keresni, mikor ott vagyok és elég messze lakik tőlünk, így nem is nagyon beszélnek egymással, ami csökkenti a lebukássom esélyét. -húzogattam a szemöldököm, majd pacsira nyújtotta a kezét.
- Cseles. Hmm.. nagyon cseles. -féloldalasan elmosolyodott, és összepacsiztam vele.
- Na és nektek hogy sikerült a koncert? -hátradőltem a falnak, miközben az élmény beszámolást vártam, amire tényleg nagyon kíváncsi voltam.
- Elég jól, és megint gyarapodott az alsónemű gyűjteményünk. -büszkén kihúzta magát.- Na meg most Harry sem tanyált el végre. -felröhögött, és egy párna repült az arcába, amit egészen biztosan az alul fekvő srác küldött neki, na ezen már én is felkuncogtam. Mocorgás hallatszott lentről, majd Harry arca jelent meg az ágy szélénél.
- Szerintetek mit csinál Liam meg Danielle? Nézzük meg! -felujjongott.
- Na de skacok. Csak finoman. -rájuk vigyorogtam, majd Louis lemászott az ágyról, és a kamerát a kezükbe véve, elindultak az áldozatok szobája felé, miközben egymást csitítgatták. Pár percig még ültem az ágyon, de végül én is lemásztam, majd visszaindultam Niallék szobája felé. Tárva nyitva volt az ajtó, és már Zayn is a szobában tartózkodott.
- Na mizujs? -néztem végig az ablaknál ácsorgó, nyúzott fiún.- Felkeltett Niall?
- Fel. -mondta bosszúsan, és villámokat szórtak a szemei mikor az ír fiú felé nézett.
- Na és hogy halad a pakolászás? -mellémentem, ő meg ráhajtotta a fejét a vállamra.
- Még nincs teljesen kész, de már majdnem elkezdtem. -elvigyorodott, majd behunyta a szemeit.
- Kész a vacsora. - hajolt be a szobába Tessa, Niall meg felugrott és a barátnőmbe karolt.- Neked dupla adagot csináltam. -mosolygott a fiúra, miközben összeborzolta a haját, és el is tűntek.
- Gyere, menjünk mi is. -bólintottam a konyha felé, Zayn meg felnyögött, de végül megfogtam a kezét, és húztam magammal. Helyett foglaltunk, de a létszámunk igen kevés volt.
- Többeik? -kérdezte Tes, miközben spagettit tett a tányérjainkra. Alig hogy megkérdezte, máris feltűnt két futó fiú, akik egy lány elől menekültek, hátul meg egy betegesen nagyon vigyorgó Liam ballagott.- Emlegetett szamarak. -jegyezte meg halkan a barátnőm. Miután Danielle utolérte a fiúkat, és elvette tőlük a kamerájukat, nyugisan elkezdhettük a vacsorázást. Illetve egy darabig nyugis volt, míg nem kezdett el Louis és Harry kaja csatázni, amit Niall csukott szemmel tudott csak nézni.
- Ne, kárba vesz a finom kaja. -jajgatott a szőkeség. Zayn meg bebóbiskolt kajálás közben is, arca a spagettivel teli tányérban pihent. Liam és Danielle elvoltak egymással foglalva, lehet fel sem tűnt a körülöttük levő zűrzavar. Miután jól kinevettem magam, úgy döntöttem, elmegyek aludni. Bocsánatkérően pillantottam Tessa felé, hogy itt hagyom egyedül, de csak kedvesen legyintett, és Zaynt kezdte keltegetni. Elmentem a szobánkba, majd miután átvettem a pizsimet, erőt vettem magamon, és felmásztam az ágyamba. Kicsit nyekergett alattam, de most ez zavart a legkevésbé. Sokkal jobban érdekelt a hirtelen előtörő tériszonyom, amiről eddig nem is tudtam. Rögtön be is hunytam a szemeimet és kiürítettem az agyamat, ami után máris elaludtam.

13. fejezet

És ahogy már hozzá lehetett szokni, 8 Tetszik/Nem tetszik kell a következő részhez is. :)

- Ébresztőőő. -teli torokból valaki belekiabált a fülembe, mire lendületből arcon csaptam.
- Még öt perc. -nyögtem fel erőtlenül, és az oldalamra fordultam, miközben a kezemmel Harry testét próbáltam kitapogatni. De semmi. Egyből arra gondoltam, hogy tolakodásnak vette mikor ráfeküdtem, ezért megvárta míg elalszom, majd csendben kiosont, nehogy rámásszak. Vagy csak nem tudott aludni tőlem, és azért lépett le. Mindegy is, a lényeg az volt, hogy nem volt mellettem, ami kétségbeeséssel töltött el.
- Letelt az öt perc. -mondta szigorúan mellőlem a hang. Nem tudtam, hogy most tényleg beszél hozzám valaki, vagy a belső hangom próbál ébredésre bírni, hogy megkeressem Harryt.
- Akkor még tízet. -fúrtam bele a fejemet a párnába, mire az valaki elkezdett rázogatni. Bosszúsan emeltem fel a fejemet, hogy beolvashassak annak aki nem képes aludni hagyni, mert elvégre ez az én szobám, az én ágyam, az én álmom volt, így én döntethettem volna el, meddig akarok aludni.
- Majd este alszol. -Zayn barna szempárjával és mosolygó szájával találtam szemben magamat.
- Az arcod. -húztam félre a számat.- Ez biztos befog lilulni. -arcára tettem a kezemet óvatosan, és végig simítottam rajta.- Ne haragudj.
- Semmibaj, majd kárpótolsz valahogy. -kacsintott egyet, majd végigmért.- Már értem, hogy mért nem akarta senki elvállalni a felébresztésedet. Tényleg morcos vagy ha felébresztenek, és harcias. -kedvesen felnevetett.
- Tényleg sajnálom. -éreztem ahogy elpirul az arcom.- Hány óra? Sokat aludtam?
- Öt óra lesz, és kinek mi a sok. Két órát aludtál csak. -felállt, mert eddig az ágyam mellet guggolt.
- Jesszusom. De ugye a többiek addig nem szedték szét a házamat? -kaptam a számhoz ijedtembe, mert belőlük bármit kinéztem volna.
- Fél órája vagyok a szobádban, ennyi idő alatt csak nem lett súlyos a helyzet. -szekrényemhez lépett, és kivett onnan egy pulcsit.
- Szerintem menjünk le, és nézzük meg. -pattantam fel villámgyorsan az ágyból.- Az biztos kicsi lesz rád. -mutattam a pulcsimra.
- Nem is nekem lesz. -nyomta a kezembe, mire értetlenül meredtem rá.- Minél tovább maradunk itt, annál nagyobb az esélye annak, hogy tényleg kárt tesznek valamiben. Párszor már jártak nálunk a tűzoltók. -jelentette ki hangsúlyosan az utolsó mondatot.
- El megyünk? Hova? -pislogtam nagyokat rá.
- Moziba. -villantott egy hatalmas mosolyt, miközben az ajtó felé húzott.
- Akkor várj, rendbe szedem magam. -torpantam meg, és a szekrényemhez siettem.
- De így is tökéletes vagy. -mért végig, de miután feltűnt neki, hogy ezt szinte meg sem akartam hallani, legyintet egyet.- Lent várunk. -és már ott sem volt. Nem tudtam eldönteni, hogy laza legyek, vagy csinos. Végül lemondtam a lazaságról, nem akartam, hogy leégessem a fiúkat a megjelenésemmel. Mivel a lent rám várakozóknak a fele szürkébe vagy annak valamilyen árnyalatába öltözött, így én is a szürke mellett tettem le a voksom. Kikaptam a szekrényemből pár göncöt, majd magamra ráncigáltam a ruha darabokat és az azokhoz illő kiegészítőket, hajamat meg kiengedtem. Lassan lépkedtem a lépcsőfokokon, lefelé haladva. Léptem zajára, mindenki felém kapta a tekintetét, miből tisztán kiolvasható volt a türelmetlenség.
- Ugye tudod, hogy csak moziba megyünk? -dobta oda nekem szúrósan Tessa, főképp azért mert nem volt egy türelmes fajta.
- Sosem lehet tudni, hogy hol találkozom életem hercegével, és a moziban nagy esély van rá, így jól akarok kinézni. -válaszoltam vissza neki játékosan. Mindenki elindult az autó felé, kivéve Louist és Harryt, akik engem vártak be.- Hogy fogunk elférni heten a kocsiban?
- Sehogy. -jelentette ki nemes egyszerűséggel Louis.- Mi hárman.. -mutatóujjával végig mutatót rajtunk.- Harry kocsijával megyünk, míg a többiek Liammével.
- Rendben. -nem tudtam, hogy most örüljek ennek a helyzetnek, vagy ne. Már sütizés közben is elég feszült volt a levegő hármunk között, most még az autóban is folytatódik. Míg Harry a kocsi ajtók kinyitásával bajlódott, Lou mellém lépett, és a fülemhez hajolt.
- Nagyon csinos vagy. -olyan lágyan súgta, és olyan halkan, hogy libabőrös lett a hátam.
- Még mindig nem annyira csípem a bókolást. -nevetve toltam el a fejét a fülemtől, majd ő is velem nevetett.
- Min nevettek ennyire? -kíváncsiskodott Harry, most már a motorháztetőnek dőlve, mi meg csak vállat vontunk.- Beszállás. -adta ki a parancsot.
- Hol szeretnél ülni? -fordult felém Louis. Legszívesebben Hazza mellett akartam volna, de a közelségét most nem bírtam volna egy könnyen elviselni, így a hátsóülés felé böktem a fejemmel. Miután Lou beült az anyósülésre, én is nyitni akartam a hátsóajtót, de Harry megelőzött, és kitárta előttem.
- Köszönöm. -rámosolyogtam, majd beszálltam. Mi mentünk hátul, és mint várható volt, néma kussban ültünk, így megint rajtam volt a sor, hogy megtörjem a csendet.- Na és mit nézünk?
- Valami akció filmet. -rántott vállat Louis.
- Hurrá. -felsóhajtottam.
- Nem szereted az ilyen kategóriájú filmeket? -nézett rám a visszapillantóból Harry.
- Nem. -lenéztem az ölemre.
- Majd mi szórakoztatunk. -nyúlt hátra Louis a hosszú kezével, és összeborzolta a hajamat.
- Nincs kétségem afelől. -széles vigyorral az arcomon, beleharaptam a kézfejébe.
- Na. -durcásan visszafordult előre, és összefonta a kezét a mellkasa előtt.- Nem is csináltam most semmi rosszat.
- Emlék tőlem. -előre hajoltam, és kicsit felegyenesedtem, hogy puszit tudjak nyomni Lou feje búbjára.
- Más emléknek jobban örültem volna. -kiöltötte rám a nyelvét.
- Majd legközelebb. -felnevettem.
- Megérkeztünk. -jelentette ki komoran Harry. Fel sem tűnt eddig, hogy ilyen gyorsan meg is jöttünk volna. A többiek a jegypénztárnál vártak minket, a jegyeinkkel a kezükben, ezek szerint nagyon lemaradhatunk.
- Már bent kéne lennünk. -ugrált egy helyben Niall.
- Akkor meg mire várunk? -forgatta meg a szemét Louis, mire mindenki felnevetett. Nagyon kevesen voltak a teremben, bár a késő délutáni vetítéseken mindig alig vannak. Pont egy sort foglaltunk el. Liam ült a legszélén, onnan nézve meg Louis, Niall, én és Harry.
- Hol van Zayn meg Tessa? -fordultam Liam felé.
- Elmentek kukoricáért és kóláért. -épp, hogy kimondta, már meg is jelentek a sor elején. Mivel ők jöttek legkésőbb, így ők ültek a másik szélen. Pár percig még beszélgettünk a filmről, de aztán elsötétült minden, és elindították. Már a legelején nagyokat ásítottam, majdnem el is aludtam, de Niall bökdösése visszatérített a valóságba.
- Mit szeretnél? -fél oldalasan felé fordultam.
- Kaphatok egy kicsit a kukoricádból? Az enyém elfogyott. -lebiggyesztette alsó ajkát, amitől annyira cuki volt, hogy nem tudtam ellenállni neki, és az összes pattogatott kukoricámat neki adtam, én úgy sem kívántam annyira.
- De ezt most oszd ám be, mert még csak most kezdődött a film. -mosolyogva megcsóváltam a fejemet, majd egy puszit nyomott az arcomra, és mindketten visszafordultunk a -mindenki szerint baromi izgalmas, de számomra rohadt uncsi- filmhez. Nem annyira szerettem moziba járni, mert kényelmetlenek voltak a székek, és akárhogy helyezkedtem, a seggem így is úgy is elzsibbadt. Egy idő után már az alvás sem tűnt csábítónak, így az ölembe kaptam a táskámat, és sunyiban a telefonomon szórakoztam.
- Mekkora kocka vagy. -súgta a fülembe a mellettem ülő Harry.
- Mondja az aki mindent ki twitter. -megforgattam a szememet, és inkább abbahagytam a telefonom babrálását.- Unatkozom. -súgtam vissza a fiúnak.
- Akkor csináljunk valami izgit. -huncutan elvigyorodott, de a szemét le sem vette a képernyővászonról.
- Még is mit? Számoljuk hány embert ölnek meg? -ujjaimmal kezdtem el dobolni a kéztámasztón.
- Nem rossz ötlet, de én tudok jobbat is. -hirtelen ráhelyezte a tenyerét a kezemre, én meg ugyan olyan gyorsan, felé kaptam a fejem. A szívem megint mást tempót diktált, mikor megéreztem leheletét az arcomon. A háttérből fegyver pufogás hallatszott, de egy idő után már ezt sem hallottam, sőt, semmi mást, kivéve Harry egyenletes levegővételeit. Szabad tenyeremet a tarkójára tettem, míg az arcomat simogatta. Még hosszan néztünk egymás szemébe, mire ajkaink végre találkoztak. Ez a csók nem hasonlítható a múltkoriakhoz képest. Ez sokkal érzelem dúsabb, és legfőképp igazibb volt. Nem tudom meddig tarthatott, mert mire elszakadtunk egymástól, már majdnem vége lett a filmnek, de a zöld szeméről nem tudtam elkapni a tekintettem utána se.
- Woow, ez mekkora volt. -ugrott fel Louis a helyéről a film végén, és a szétszórt kukorica darabokat szedte össze Liammel. Ekkor észbe kaptam végre, és elfordítottam a fejemet, egyenesen Tessa felé.
- Neked is tetszett? -kérdezte tőlem vigyorogva, mire vágtam egy fapofát.- Sejtettem. -csilingelően felnevetett.
- Várjatok egy picit. Még pihentetem a pocimat. -nyöszörgött Niall.
- Talán nem kellet volna mindegyikünktől elkunyerálnod az óriás adag popcornunkat. -rángatta fel a székéből a szőke gyereket, és elindultak a kijárat felé, mi meg vihogva követtük őket. Mivel nem volt még olyan késő, így úgy döntöttünk a fiúkhoz megyünk vissza. Nem tudtam miért, de nem akartam Harry autójába ülni, így Liamékhez kérezkedtem be. Tessa volt csak az a bátor, aki helyett cserélt velem, így én az ő helyére ültem, az anyósülésre. Azon agyaltam erősen, hogy vajon a fiúk mért olyan furák, ha hármasban vagyunk, na meg az a csók is. Játszott velem, tudtam, hogy csak ez lehetett a cselekedeteinek a magyarázata. Egész hazafelé úton a film volt a téma, amihez nem nagyon tudtam hozzászólni, így volt időm elmerülni a gondolataimban. De csak egy valaki járt a fejemben folyamatosan. Harry. Megőrjített, hogy nem bírtam ki verni onnan, és akármi semmiségre is próbáltam koncentrálni, minden szál hozzá vezetett végül el. Elhatároztam, hogy felmegyek twitterre, addig is van mivel foglalkoznom Harryn kívül. Meglepődve néztem, hogy Liam már ki is írta, hogy mozizni voltunk, szerencsére nem a film előtt, így egy rajongóval sem találkoztunk. (Liam Payne: most voltunk a fiúkkal, és két lánybarátunkkal @Rebeca_Leavey @Just_Tessa_Litwin moziban. Ajánlom a bosszúállókat, nekem nagyon tetszett. :D)
- Liam, ez most komoly? -szóltam hozzá erőtlenül.
- Micsoda? -félig felém fordult, lenem véve a szemét az útról, én meg meglobogtattam mellette a telefonomat.- Baj? 

- Nem, dehogy. Csak.. -hátrahajtottam a fejemet, keresve a megfelelő szavakat, hogy kifejezhessem, mit érzek.- Nem tudom, hogy felkészültem e már erre, hogy megismerjenek a rajongóitok.

- Rebeca, most jól figyelj ide rám. -lassan felé kaptam a fejemet.- Akármit is mondanak, vagy írnak neked, ők nem ismernek téged úgy, mint mi. Ne hallgass majd a bántó levelekre, csak féltékenyek, ennyi. Mi büszkén vállaljuk, hogy egy nagyon jó barátunk vagy, és a rajongóknak ezt el kell fogadniuk. 

- Na Liam, eddig nem voltam beparázva, de most hamar sikerült megijesztened. -pislogtam nagyokat magam elé, mire felnevettet. Visszafelé már jóval hosszabbnak tűnt az út, pedig most aztán volt élet a kocsiban. Mikor odaértünk a fiúk közös otthonához, türelmetlenül elkezdtek beterelni minket Tessával a házba. 

- Üljetek le a kanapéra. -parancsolt ránk Niall kedvesen, mi meg teljesítettük az óhaját.- Zayn, dobpergést kérnék. -mutatott a fiúra, aki erre két műanyagos flakonnal dobolni kezdett a pici dohányzó asztalon.

- Szóval.. -folytatta Harry.

- Nagy bejelentésünk van, ami lehet inkább meglepetés. -csatlakozott be Louis is.

12. fejezet

Következő fejezet megint csak 8 Tetszik/Nem tetszik után jön. :)

Édes álmomból egy számomra kellemetlen érzés keltett fel, valami csiklandozta az orromat. Odakaptam, és megdörzsöltem azt a pontot, ahol éreztem, de később megint csiklandó érzés fogott el, mire egy hatalmasat tüsszentettem. Körülöttem halk kuncogás hallatszott.
- Egészségedre. -szólt egy mély hang a fülem mellől.
- Köszönöm. -reflex szerűen visszaválaszoltam. A kuncogásból hangos röhögés lett, mire kipattantak a szemeim. Öt paprikavörös fejű, hahotázó fiú volt körülöttem, meg egy bocsánatkérően felém tekintő barátnő.
- Én mondtam, hogy ne tegyék, szóval nekem semmi közöm ehhez. -tette a kezeit védekezésképen maga elé a legjobb barátnőm, mire elmosolyodtam.
- Tessa. Mit csinálsz te itt? -aztán eszembe jutott, hogy nem csak ő van  a szobámban.- Illetve, mit csináltok? -néztem bosszúsan a fiúk felé.
- Anyukád engedett be minket. A fiúk meg nem akarták megvárni, míg magadtól felkelsz. -fejét csóválta.
- De reggel korán? -felsóhajtottam, és felültem.
- Rebeca drágám, dél múlott. -nevetett fel kedvesen, és leült az ágyam szélére.- Amúgy, ők lennének akiket tegnap említettél? -mutatott a földön fetrengő fiúkra, akik még mindig nem tudták abba hagyni a nevetést.
- Igen. -félre húztam a számat, s gondoltam tovább folytatom a kihallgatást a srácokkal.- Fiúk. -szóltam feléjük, de mint ha meg sem hallották volna.
- Szerintem lassan megfognak fulladni. -állapította meg Tes.
- Fiúk. -pirítottam rájuk már jóval hangosabban, minek már eredménye is volt. Mind abbahagyták a hülyéskedést, és rám emelték a tekintetüket.
- Tényleg morcos, ha felkeltik. -bólogatott Niall a barátnőm felé.
- Nem vagyok morcos. -morogtam magam elé, félhangosan, mire mindenkiből megint kitört a nevetés.
- Áhh, nem. -mosolygott rám Harry, és ő is leült az ágyamra.
- Szóval ti mit kerestek itt? -néztem végig rajtuk.
- Téged. -mondták egyszerre, mint ha már előre betanulták volna.
- De honnan tudtátok, hogy hol lakom? -tettem fel gyorsan nekik a kérdést, mert ez érdekelt a legjobban.
- Hát.. -kezdett bele Liam, és mind Tessa felé kapták a fejüket.- Nálunk hagytad a telefonodat, mikor olyan sietősen távoztál, és felhívtuk az utolsó számot a híváslistában, mert azután rohantál úgy el, miután telefonon beszéltél valakivel. Aztán Tessa fel is vette, és mondta, hogy már elindultál haza, így megadta a lakcímedet, majd megbeszéltük, hogy ma találkozunk mindannyian előtted.
- És mióta vagytok itt? -kiszálltam az ágyamból, és a szekrényemhez araszoltam, hogy kivegyek pár göncöt.
- Úgy egy órája, és közben anyukád még reggelit is csinált nekünk. -válaszolt azonnal vissza Zayn, s megnyalta a száját.- Nagyon finom palacsintát tud.
- Szerintem is. -összenéztem a fiúval, majd mindketten egymásra mosolyogtunk.- De most ha megbocsájtotok, elmegyek a fürdőbe és rendbe szedem magam.
- Nem kell segítség? -húzogatta a szemöldökét Harry, egy huncut vigyor kíséretében.
- Nem. -vágtam vissza rá, és magamra zártam a fürdőt. Ledobtam a ruháimat a hideg kőre, majd beálltam a zuhany alá. Nem akartam most sokáig fürdeni, de a meleg víz frissítő érzése, magával ragadott. Közben végig futtattam az agyamon a tegnap reggeli cselekedetemet Harryvel. Nem bántam, hogy megtettem, de tudtam, hogy a kapcsolatunk így már nem ugyan olyan, feszültebbek lettünk egymás közelében. Ezelőttig nem gondoltam Harryre máshogy, mint egy nagyon jó barátra, de ez így már nem ment. Többet akartam tőle, mint barátság. Őt magát akartam. Hogy a kezemet fogva sétáljunk az utcákon, hogy amikor csak jól esik csókolózhassunk bárhol, és bárki előtt, hogy mellette ébredhessek reggelente, hogy az élete része legyek. De tudtam, hogy erre semmi esélyem, hisz tisztábban voltam vele, hogy hol a helyem. Nem tartottam magamat se szépnek, se csúnyának, csak nagyon hétköznapinak. Biztos voltam benne, hogy Harrynek én soha az életben nem kellenék, így inkább elnyomtam magamban az iránta érzett vágyakozást. Elzártam a vizet, és a tükörhöz lépkedtem. Szemügyre vettem meztelen testemet, és mint a legtöbb lány, én sem voltam megelégedve a testalkatommal, így eldöntöttem, hogy kihagyom a reggelit ma is. Felkaptam magamra pár laza ruha darabot , mert nem nagyon terveztem, hogy elmegyek itthonról ma. Hajamat lófarokba kötöttem, és kiléptem a fürdőből. A szobám üres volt, így leszaladtam a lépcsőn, de a nappaliban sem találtam senkit. Azt hittem, megint túl sokáig fürödtem és mind elmentek köszönés nélkül, mikor hangos nevetgélés szúródott ki a konyhából. Oda siettem, és a küszöbnél megállva, figyeltem a többiek hülyéskedéseit. Tessa vezetésével sütit próbáltak csinálni, de elnézve a konyhát, megijedtem. Mindenhol széttrancsírozott gyümölcsök voltak, lisztes volt az egész konyhapult, és a csokiszirupos padló is jól mutatott, nem beszélve a mosogatóról ami tele volt pakolva maszatos edényekkel.
- Ugye tudjátok, hogy ezt majd összekel takarítanotok? -villantottam feléjük egy hatalmas vigyort.
- Végre elkészültél. -lépett hozzám Niall, és egy kis kötényt kötött a derekamra.- Segíthetsz is sütit csinálni.
- Milyen sütit? És minek csináltok sütit? -néztem értetlenkedve hol Liamre, hol Tesre, mert láthatóan csak ők  foglalkoztak a süteménnyel, míg a többiek szórakoztak.
- Csokis. -válaszolt Liam miközben próbálta kikerülni a futkározó fiúkat, hogy eljusson a hűtőig.- Nem hagytak békén minket addig ezek a tökfejek, míg nem álltunk neki sütit csinálni, mert már panaszkodtak, hogy kezdenek éhesek lenni, miközben rád vártunk. -halkan felnevetett, én meg elpirultam.
- És mióta tudsz te sütni? -töröltem le a konyhapult egy kis részét, hogy felülhessek rá.
- Mindig is szerettem, kis korom óta. -vállat vont, s félénken rám mosolygott. Fél óra alatt kész is voltunk. Rám igazság szerint nem is volt túl sok szükség, mert ketten is nagyon jól elboldogultak vele, így én Louissal beszélgettem az asztalnál, miközben végig éreztem magamon Harry tekintetét, amit nem tudtam mire vélni.
- Kész a sütii. -kiáltotta el magát Liam és Tessa egyszerre, mire mindenki azonnal helyet foglalt az asztalnál.  Harry és Louis között ültem, és mintha megfagyott volna a hangulat, de csak hármunk között, a többiek önfeledten beszélgettek egymással. Nem bírtam tovább, így megtörtem a kínos csöndet.
- Finom lett. -kapargattam egy csoki darabot a tányéromon.
- Liam mindig finomat készít, de ez most annál is finomabb. -jelentette ki Louis.
- Lehet, mert most Tessával csinálták. -elmosolyodtam, mire ő átnyúlt előttem, és a villájára szúrta a tányéromban pihenő csoki darabot, majd bekapta.- Héé. -durcásan felé pillantottam.
- Lehet. -vigyorgott ártatlanul.- Gondoltam úgy sem akarod már megenni.
- Megakartam. -összehúztam a szemöldököm, és lehajtottam fejemet, ő meg egy puszit nyomott a fejemre, amitől egyből elszállt a duzzogásom.
- Szerintem is finom. -szólalt meg mellettem Harry is végre.- De én finomabb muffint tudok.
- Valóban? -elkerekedett a szemem, ő meg bólintott egyet.- Akkor legközelebb te leszel a süti felelős. -veregettem finoman hátba.
- Rendben. -fél oldalasan rám mosolygott, ami annyira jól állt neki.
- De ma még a mosogató felelős vagy. -lépett hozzánk Zayn és az összegyűjtött piszkos tányérokat elé tette.
- Most ez komoly? -felsóhajtott, majd látva Zayn szigorú tekintettét, kezébe véve a tányérokat, elindult a mosogató felé.
- Várj, segítek. -gyors felpattantam, és követtem.
- Miben szeretnél segíteni? Bepakolni a mosogatógépbe pár tányért? -jókedvűen felnevetett, én meg vállat rántottam.
- Igen. -dugtam ki a nyelvemet rá. Mire végeztünk, már mindenki eltűnt a konyhából.- Hova lettek?
- Biztos betámadták a kanapétokat. Kaja után mindig dobnak egy gyors szunyát. -törölgette a konyhapultot,  mivel a takarítás is ránk maradt.
- Köszönöm, hogy segítettél kitakarítani, és ezért még kapni fognak, hogy így kibújtak ez alól. -bosszúsan söprögettem a földön levő morzsákat.
- Hé, nem úgy volt, hogy te segítesz nekem? Szóval én köszönöm. -felkacagott, és neki döntötte a hátát a falnak.
- Szép munkát végeztünk, büszke vagyok magunkra. -néztem körbe a most már tiszta konyhán.- Amúgy ha leszeretnél te is feküdni aludni, akkor szívesen átadom az ágyamat.
- Áh, én nem annyira szeretek nappal aludni, de viszont tényleg felmehetnénk a szobádba, ha már a nappaliba nem lehetünk az alvó manóktól. -pár percig elgondolkoztam ezen, de végül úgy ítéltem meg, hogy képes leszek ellenállni neki. Felmentünk lopakodva az emeltre, egyenesen a szobámba. Harry lefeküdt az ágyamra, és megpaskolta maga mellett a paplanomat. Kicsit hezitáltam az ajtóban állva, ami neki is feltűnt.
- Ne izgulj, nem fog történni semmi. -megforgatta a szemeit, én meg erőt véve magamon, az ágyamhoz sétáltam, és lefeküdtem rá, de minél messzebb Harrytől.- Büdös vagyok? -szegezte nekem morcosan, majd felsóhajtottam, s közelebb csúsztam hozzá. De neki még ez sem volt elég, megragadta a karomat, és a lábamat, hogy közelebb tudjon húzni magához. Annyira közel, hogy a csípőnk szinte összeért. Finoman a fejem alá nyúlt, és felemelte, majd kinyújtotta a karját, s arra helyezte vissza a fejem. Annyira kényelmes volt, én meg nem bírtam ellenállni, és inkább a mellkasára helyeztem a fejemet, így teljesen hozzá simulva. Hajamat kezdte simogatni, egészen addig míg mindketten álomba nem zuhantunk.