14. fejezet

Húú, most már emelem egy kicsivel a tétet. 9 Tetszik/Nem tetszik után jön a következő rész. :)

Hosszú hatás szünet következett be, amit az egyáltalán nem türelmes barátnőm fejezet be.
- Mondjátok már. -fakadt ki.
- Csak azt akarjuk, hogy tényleg meglepődjetek. -huppant le közénk Louis, és átdobta  a karjait a vállunk fölött.
- Ezzel csak felhúzzátok. -böktem Tes felé, aki, mint egy vulkán, épp kitörni készült.
- Jó oké. Szóval lesz egy koncertünk Franciaországban, és utána kaptunk egy hét pihenést, így úgy gondoltuk veletek töltenénk azt el az Ile de Re tengerparton. -ecsetelte vidáman Niall.
- Mi? Tényleg? -sikított fel Tessa és össze vissza kezdett el ugrálni a kanapén.
- Na és te is benne vagy, törpilla? -guggolt le elém Zayn, kezét a térdemre rakva, mire én megráztam a  fejem.
- Engem tuti nem enged el anyám. -felsóhajtottam.- Még nem töltöttem be a tizennyolcat, így nem azt csinálom amit akarok. 
- Majd megoldjuk valahogy. Muszáj elmennünk. -vágta rá a barátnőm, és épp mikor leakartam rombolni az illúzióját, felszólalt Liam is. 
- Mi már ma éjszaka elindulunk, Danielle meg vár tieteket a reptéren holnap után, kora reggel. -kedvesen felénk mosolygott.
- De én.. -tiltakoztam volna, ám Louis gyorsabb volt, és betapasztotta kezével a számat. 
- Helyes. Akkor ezt megbeszéltük. -dörzsölte össze elégedetten a tenyerét Harry.

***

Beállítottam az ébresztő órámat, hogy még hét előtt felkeltsen, így legyen időm elkészülni, de mégis jócskán elkéstem a Tessával megbeszélt találkozóhelyről.

- Jesszusom, hol voltál? Reméltem, hogy legalább ma nem késsel.. -ölelt magához egy puszi kíséretével, majd elindultunk a reptér váróterme felé, magunk mögött húzva a bőröndjeinket. 

- Nem is késtem most sokat, és én mondtam, hogy sok ruhát vettünk tegnap, alig bírom el. -nyögtem fel, miközben azon erőlködtem, hogy megmozdítsam a teli pakolt bőröndöt.

- Dehogy vettünk sok ruhát, lehet még keveset is, meg ideje volt már felújítani a ruhatáradat. -szabad kezével megfogta a karomat, nehogy elveszítsük egymást az embertömegben, miközben próbáltunk szlalomozni az emberek között.

- De szinte mindegyik ugyan olyan, egybe ruha, virágmintákkal. -vágtam felé egy pofát.

- Mert az áll jól. -vállat vont, majd megálltunk a székeknél.- Te látod valahol?

- Nem, még nem. -lábujjhegyre álltam, és körbenéztem.

- Engem kerestek? -szólt a hátunk mögül egy kellemes, magas hang. Egyszerre fordult meg, és Danielle gyönyörű, vidám arcával találtuk magunkat szemben. 

- Téged. -öleltük át egyszerre. 

- Látom ti is hoztatok bőven váltó ruhát. -végig nézett a csomagjainkon, majd felnevetett.

- Fő a biztonság. -rávigyorogtunk. 

- Nem kéne indulnunk? -türelmetlenül az órájára sandított Tes.

- Nagyon be vagy csigázva. -állapította meg Dan és elindultunk a nekünk küldött magánrepülő felé.

- Ne izgulj már ennyire. -megforgattam a szememet. A felszálláson hamar túl estünk, és csak nekem kellet hányózacskó, mert nem annyira bírta a gyomrom a repülést. Felhúztam a fejhallgatómat, és elmerültem a zenehallgatásban, addig sem a repülésre koncentráltam, míg a másik két lány a programokat és a szállás ügyeket tervezgették. Nem tudom, hány órás lehetett az út, mert elbóbiskoltam, amit a reggeli korán kelésre fogtam, hogy nem volt időm kialudni magam, amit most sikerült bepótolni. Azt mondták a fiúk, hogy a   szálláson fognak várni minket, így magunk kell megoldanunk az oda vezető utat. Miután leszálltunk, a parkoló felé meneteltünk, hátha találunk egy taxit. Szerencsénkre ácsorgott ott pár, így a legelsőbe be is szálltunk és Danielle gyors elhadarta a címet, majd elindultunk. Az út elég hosszúnak bizonyult, már a végén azt hittem, sose érünk oda. A tenger mentén haladtunk, én meg elvesztem a kilátásban. Úgy éreztem, izgalmas egy nyaralás lesz, és Harry felé táplált vonzalmamra is tudok végre pontot tenni. Arra is remeknek bizonyult ez a kis kiruccanás, hogy még jobban megismerhessük egymást a fiúkkal, meg Tessával való barátságunk is erősebben összekovácsolódjon. Mikor leállt az autó motorja, egy nagy faház látványa terült elénk. Kiszálltunk -miután fizettünk- és a verandára raktuk a bőröndjeinket. Tátott szájjal forogtam körbe a tengelyem körül. Meseszerű volt az egész, főleg, hogy a tengerpart csak pár méterre volt tőlünk, így kristály tisztán hallhattam a tenger zúgását. 

- Hát megjöttetek. -rontott ki az ajtón a fiúbanda, és szorosan megölelgettek minket, majd lovagiasan becipelték a cuccainkat a nappaliba. 

- Akkor most névsorolvasás. Aki itt van jelezze. -arca elé tette a tenyerét Louis, és úgy csinált mint ha onnan olvasná a nevünket. - Harold. -felpillantott, majd mint aki nem tudja ki is a név tulajdonosa, végig pásztázott a tekintetével mindenkit. 

- Jelen. -emelte a magasba a kezét a göndörke, egy óriási vigyorral párosítva. 

- Za.. Zyan? -vonta fel az egyik szemöldökét Lou.- Jaa.. nem..nem.. hanem.. Zayn. 

- Vashappenin? -nézett vissza rá mosolyogva, többiek meg dőltek a röhögéstől.

- Jólvan, ugorjunk. Niall? -nézett végig rajtunk megint.

- Illemhelyen van. -jött a válasz közölünk. 

- Szóval késik. -túrt bele a hajába Lou és visszafordult a tenyere felé.- Liam?

- Jelen. -ugrott fel, és haptákba vágta magát.

- Ez a helyes hozzáállás. -vállon veregette.- Ül! -parancsolt rá, az meg ijedtében visszadőlt a kanapéra.

- Az elbüvőlő Danielle? -mosolygott a lányra, aki kecsesen felemelte a kezét.- A hiperaktív Tessa? 

- Itt vagyok. -hadonászott a levegőben elvetemülten, így joggal illet rá a 'hiperaktív' jelző.

- A lelkesedés plusz pont. És végül, de nem utolsó sorban, Az aranyos Rebeca? -rám kacsintott, én meg mellé léptem.

- Jelen. -megragadtam a csuklóját, és az arcom elé húztam a kissé ráncos tenyerét.- A bolond Louis? 

- Jelen. -elmosolyodott, majd a hátamra ugrott.

- Na akkor ezzel is meg vagyunk, végre. -jelentette ki unottan Zayn, miközben elterült az egyik fotelban, fejére húzva  a kapucniját, és behunyta a szemeit.

- Ki kivel lesz egy szobában? -vetette fel Harry.

- Hát én Dannel leszek, és szerintem a két lány legyen még egy szobában. -ölelte magához a barátnőjét Liam.

- De én a lányokkal akarok lenni. -biggyesztette le a száját csalódottan Harry. Persze ezt mindenki figyelmen kívül hagyta, így én Tessával kerültem egy szobába, míg Harry Louissal, és Niall meg Zaynnel. A fiúk még a szobánkba is segítették becipelni a bőröndjeinket, amit puszikkal háláltunk meg. A szobánk, akár csak a ház, fa bútorokkal volt tele. Annyira hangulatos volt, hogy szívesen ellaktam volna ott. Nem volt túl tágas a szoba, így egy emeletes ágy volt benne, meg két szekrény és egy kis asztal, két székkel, de pont attól volt hangulatos, hogy pici volt. Egyikünk sem akart felül aludni, de hosszas veszekedés után, végül Tes győzött, és enyém lett a fenti ágy, cserébe azt mondta, szolgám lesz egy napig. Hamar végeztem a bőröndöm kipakolásával, mert a fele cuccomat benne hagytam, mivel azokra úgy sem volt szükségem, csak Tessa erőltette, hogy magammal hozzam. Gondoltam, átnézzek a többiek szobájába is, kezdve a közvetlen mellettünk levőékkel. Halkan bekopogtam, mire kiszóltak, hogy bemehetek.
- Na hogy haladsz a pakolással? -kíváncsian végig mértem a pakolászó szőke fiút.
- Egészen jól. Mondhatjuk. -zavartan rám vigyorgott, majd a tekintettem a szekrényére kúszott, ahonnan folyamatosan potyogtak ki a ruhadarabok. Közelebb mentem, és széttártam. Pár ruha még a földre hullott, a többi gyűrötten, bedobálva pihent odabent. Fejcsóválva fordultam vissza Niall felé, majd rámosolyogtam. Összeszedtem az összes ruháját, és az ágyon szépen, rendezetten összehajtogattam őket.
- Amúgy Zayn hol van? Ő már végzett a kipakolással? -néztem az érintetlen bőröndje felé, miközben bepakoltam Niall ruháit a szekrénybe.
- Kint dorombol a nappaliban. -vállat vont, majd ő is bekukkantott a szekrényébe.- Azta. Köszönöm szépen. -egy hatalmas vigyorral az arcán, magához ölelgetett.
- Szerinted az övét ne pakoljuk ki? -böktem a fejemmel Zayn cucca felé.
- Inkább hagyjuk. Megoldja, majd ha fel kell, viszont szerintem Louiséknál el kell a segítség. -felnevetett, amit először nem értettem, hogy mért, de mikor benyitottam oda is, egyből megértettem. Ruhák szanaszét, olyan pontja a szobának nem is volt, ahol ne hevert volna valami ruha darab, legyen az alsógatya, zokni vagy egy gatya.
- Még meg sem érkeztünk, de már így néz ki a szobátok? Mit csináltatok ti eddig? Ruha csatát? -néztem megint körbe, elképedve.
- Na ugye? Én megmondtam. -jelent meg mögöttem Niall, még mindig nevetve.
- Na ezt a rendrakást már nem vállalom el. -mutattam körbe, mire a két szobatulajdonos értetlenül nézett felém.
- Miről beszéltek? Ennél nagyobb rendet elképzelni sem tudok. -dobta le magát a lenti ágyra Harry, kezeit a feje alá téve.
- Oké. Én itt hagylak, élvezd ki amíg levegőt tudsz venni, mert egy idő után szag is párosul ehhez a rendhez. -finoman hátba veregetett, és megint felvihogott, miközben elment a nappali felé.
- Nem jössz fel? -nézett le rám Louis, mire felvontam a szemöldököm.- Fent nincs kupi, csak Harry közelében.
- Hé. Szerintem ne akard, hogy megmutassam a szekrényedet. -kopogtatta meg a fenti ágy alját a göndör srác, és mindketten felnevettek. Végül felmásztam Lou mellé, és tényleg szépen be volt ágyazva az ágya, na de kitudta meddig. Kicsit szédültem oda fent, ezért elkezdtem kicsit félni az éjszakai alvásoktól.
- Na és hogy sikerült meggyőznöd anyudat? -törökülésbe ült, majd a kezével megtámasztotta a fejét.
- Sehogy. Azt mondtam apámhoz megyek. Általában nem szokott keresni, mikor ott vagyok és elég messze lakik tőlünk, így nem is nagyon beszélnek egymással, ami csökkenti a lebukássom esélyét. -húzogattam a szemöldököm, majd pacsira nyújtotta a kezét.
- Cseles. Hmm.. nagyon cseles. -féloldalasan elmosolyodott, és összepacsiztam vele.
- Na és nektek hogy sikerült a koncert? -hátradőltem a falnak, miközben az élmény beszámolást vártam, amire tényleg nagyon kíváncsi voltam.
- Elég jól, és megint gyarapodott az alsónemű gyűjteményünk. -büszkén kihúzta magát.- Na meg most Harry sem tanyált el végre. -felröhögött, és egy párna repült az arcába, amit egészen biztosan az alul fekvő srác küldött neki, na ezen már én is felkuncogtam. Mocorgás hallatszott lentről, majd Harry arca jelent meg az ágy szélénél.
- Szerintetek mit csinál Liam meg Danielle? Nézzük meg! -felujjongott.
- Na de skacok. Csak finoman. -rájuk vigyorogtam, majd Louis lemászott az ágyról, és a kamerát a kezükbe véve, elindultak az áldozatok szobája felé, miközben egymást csitítgatták. Pár percig még ültem az ágyon, de végül én is lemásztam, majd visszaindultam Niallék szobája felé. Tárva nyitva volt az ajtó, és már Zayn is a szobában tartózkodott.
- Na mizujs? -néztem végig az ablaknál ácsorgó, nyúzott fiún.- Felkeltett Niall?
- Fel. -mondta bosszúsan, és villámokat szórtak a szemei mikor az ír fiú felé nézett.
- Na és hogy halad a pakolászás? -mellémentem, ő meg ráhajtotta a fejét a vállamra.
- Még nincs teljesen kész, de már majdnem elkezdtem. -elvigyorodott, majd behunyta a szemeit.
- Kész a vacsora. - hajolt be a szobába Tessa, Niall meg felugrott és a barátnőmbe karolt.- Neked dupla adagot csináltam. -mosolygott a fiúra, miközben összeborzolta a haját, és el is tűntek.
- Gyere, menjünk mi is. -bólintottam a konyha felé, Zayn meg felnyögött, de végül megfogtam a kezét, és húztam magammal. Helyett foglaltunk, de a létszámunk igen kevés volt.
- Többeik? -kérdezte Tes, miközben spagettit tett a tányérjainkra. Alig hogy megkérdezte, máris feltűnt két futó fiú, akik egy lány elől menekültek, hátul meg egy betegesen nagyon vigyorgó Liam ballagott.- Emlegetett szamarak. -jegyezte meg halkan a barátnőm. Miután Danielle utolérte a fiúkat, és elvette tőlük a kamerájukat, nyugisan elkezdhettük a vacsorázást. Illetve egy darabig nyugis volt, míg nem kezdett el Louis és Harry kaja csatázni, amit Niall csukott szemmel tudott csak nézni.
- Ne, kárba vesz a finom kaja. -jajgatott a szőkeség. Zayn meg bebóbiskolt kajálás közben is, arca a spagettivel teli tányérban pihent. Liam és Danielle elvoltak egymással foglalva, lehet fel sem tűnt a körülöttük levő zűrzavar. Miután jól kinevettem magam, úgy döntöttem, elmegyek aludni. Bocsánatkérően pillantottam Tessa felé, hogy itt hagyom egyedül, de csak kedvesen legyintett, és Zaynt kezdte keltegetni. Elmentem a szobánkba, majd miután átvettem a pizsimet, erőt vettem magamon, és felmásztam az ágyamba. Kicsit nyekergett alattam, de most ez zavart a legkevésbé. Sokkal jobban érdekelt a hirtelen előtörő tériszonyom, amiről eddig nem is tudtam. Rögtön be is hunytam a szemeimet és kiürítettem az agyamat, ami után máris elaludtam.