11. fejezet

Ahogy megszokott, 8 Tetszik/Nem tetszik után jön a következő rész. :)

*Louis szemszög*

Épp egy mesét néztem a tv-ben a srácokkal, mikor Harry mögém osont. Rásandítottam, és eléggé feltűnően jó kedve volt, amit nem értettem a nem sokkal ezelőtti kiborulása után. Aztán eszembe jutott, hogy Rebeca utána ment a konyhába, megbeszélni a dolgokat. Biztos voltam benne, hogy ettől volt ilyen jó kedve.
- Furcsa vagy. -mértem végig.
- Az lehet. De beszélhetnénk? -bökött a fejével az emelet felé.
- Nem ér rá? Még nincs vége. -mutattam a képernyőre. Semmi kedvem nem volt meghallgatni, mi jót beszélgettek, és hogy mik történtek, főként mert Rebecáról volt szó. Legszívesebben a képébe mondtam volna, hogy másnak öntse ki a szívét, de akkor tuti megsértődött volna, így nagy levegőt vettem, és felálltam a helyemről.- Srácok, vegyétek fel nekem a végét. -nyomtam mind a három fiú arcára egy puszit köszönetképen, és elindultam az emeletre. Már épp nyitottam volna be a szobámba, mikor Harry megragadta a pólómat, majd húzott tovább a folyosón.
- Az én szobámba menjünk, az messzebb van. -rám vigyorgott, és kitárta a szobája ajtaját előttem, én meg készségesen besétáltam.
- Mért jobb, ha messzebb van? -dobtam le magam az ágyára.
- Mert ha valaki hallgatózni akar, annak tovább tart eljutnia idáig. -felemeltem a fejem, hogy lássam vigyorgó arcát.
- Lehet, hogy van benne valami. -tűnődtem el azon amit mondott.
- Na ugye?! -ledőlt mellém, én meg fejbe csaptam egy párnával, mire mindketten felnevettünk.
- És miről szerettél volna beszélni? Tudod a mesém.. -húztam félre a számat.
- Mért, nem hívhatom fel a szobámba az egyik legjobb barátomat, és beszélgethetek vele az élet nagy kérdéseiről? -felült, és csodálkozóan nézett rám.
- De. -felnevettem.- De mikor ilyent teszel, sosincs ekkora vigyor az arcodon, mint az utóbbi öt percben, míg kijöttél a konyhából és feljöttünk ide. -kopogtattam meg a homlokát finoman.
- Louis. -hirtelen elkomolyodott, amitől eléggé megijedtem.- Rebecáról szerettem volna beszélni veled.
- Mért? Mit tudnánk beszélni róla? -izzadni kezdtek a tenyereim.
- Tetszik neked, nem? -leszegezte fejét, én meg lefagytam. Már régóta féltem ettől a beszélgetéstől, mert tudtam, hogy Harrynek is tetszik. Jobban ismertem már, mint a tenyeremet, de azért reménykedtem benne, hogy Beca is csak egy lány neki a sok közül. Nem tudtam mi tévő legyek, hogy tagadjak vagy valljam be neki az érzéseimet. Féltettem a kapcsolatomat mindkettejükkel. De végül úgy döntöttem, jobb ha őszinte leszek és szint vallók.
- Teszik, sőt.. -itt elakadtam, mert még én sem nagyon tudtam, hogy érzek e többet is iránta.- És neked is. -felsóhajtottam, ő meg bólintott egyet.
- Louis, én nem akarom, hogy emiatt elveszítsem a barátságodat, mert nagyon fontos vagy nekem, és a többi fiú is. Hisz ő is csak egy lány. -tekintettünk összetalálkozott.
- Te is tudod, hogy ő nem csak egy sima lány. Van benne valami különleges, ami mindkettőnket megfogott. -rámosolyogtam.
- Talán az, hogy olyan mint mi. -felkuncogott.
- Harry, szerintem bízzuk rá a döntést. Úgy sem lenne velünk úgy, hogy nem szeret minket, szóval biztos azt válasza majd, amelyikünk tényleg tetszik neki, mert ő nem olyan mint a többi lány, akik mind érdek szerint döntenek. -közelebb mentem hozzá, és átöleltem.- Szóval van egy tervem. Mindketten udvarolni fogunk neki, és amelyikünk győz, övé a lány. -elhúzódtam tőle, majd a kezemet nyújtottam felé.
- Aztán nincs semmi csalás, és a vesztes elfogadja a történteket. -kezet ráztunk.- Fogjuk fel, mint egy játékot, hátha úgy könnyebb lesz a végén. -vállat vont, és egyszerre nevettünk fel.
- Min nevettek ennyire? -mindketten a hang irányába kaptuk a fejünket. Rebeca állt az ajtóban, és kedves mosoly virított az arcán.
- Csak úgy magunkban. -vállat rántottam.
- Akkor csatlakozhatok? -nekifutásból beugrott közénk az ágyba.
- Hát persze. -összenéztünk Harryvel, és elkezdtük csikizni a mellettünk fekvő lányt.
- Ne. Hagyjatok. Hé. -mint egy kisbaba, úgy kacagott, én meg éreztem, hogy ez a játék nehezebb lesz, mint gondoltam. Fogalmam sem volt, hogy nyerhetném el én a szívét, ráadásul a legjobb barátommal kellet versenyeznem. Tudtam, hogy egyikünknek nagyon fog fájni ez az egész a végén, de még is belementünk mindketten. Olyan ostobák voltunk.
- Skacok, én igazán nem akarom megzavarni a gruppeneteket, csak Zayn küldött fel, hogy szóljak. -toporzékolt az ajtóban Niall.
- Komolyan, itt mindenki megtanult halkan járni, és senki nem ismeri a kopogást? -fújta ki a levegőt bosszúsan Harry, Niall és Rebeca meg felnevettek.
- Bocsáss meg. -mondták egyszerre.
- Na de mért küldött Zayn? -mosolyogtam a szőke hajú srácra.
- Jah, tényleg. -ütötte homlokon magát.- Hát miután feljöttél Harryvel az emeletre, kimentem az udvarra, hogy friss madár eledelt tegyek ki. Aztán mikor végeztem, visszamentem a házba, egyenesen a nappali felé, ahol a fiúk még mindig a tévét nézték, de már nem a mesédet, amit felvettek neked, mielőtt megkérdeznéd. Na aztán leültem melléjük, és velük néztem valami filmes csatornát, de igazság szerint Liam nem is nézte mint mi, hanem a telefonjával babrált, biztos megint a barátnőjével, szóval inkább nem piszkáltam, Zayn pedig..-járkált föl és le a barátunk, miközben hadonászott a levegőben, annyira beleélte magát a mesélésbe.
- Niall, a lényeget, kérlek. -nyögtem fel erőtlenül.
- Ne szakíts félbe, mert pont most akartam arra kitérni. -grimaszolt egy sort, majd folytatta.- Szóval, Zayn pedig mondta, hogy szaladjak fel és szóljak neked, hogy kezdődik a Superman mit tudom én hányadik része. -megforgatta a szemeit, én meg levegőt is elfelejtettem venni.
- Superman. -felkiáltottam, és már szélsebben szaladtam is le a lépcsőn
- Szívesen. -még hallottam Niall sértődött szavait.

*Rebeca szemszög*


- Ez most mi volt? -pislogtam megszeppenve, a pillanatok alatt lezajló események után.
- Nagy Superman mániás. Szerintem most megint egy hétig csak az olyan pólóiban fog mászkálni. -nevettet fel mellettem Harry, Niall meg beleegyezően bólogatott.
- Ez most komoly? -halkan felkuncogtam.
- Halálosan. Már volt ilyen. -ült le mellénk a kis szőke srác is.
- Akkor majd el kérem tőle az egyiket. -két értetlen szempár meredt felém, várva, hogy megmagyarázom a kijelentésemet.- Mindig is akartam egy Superman fölsőt. -vállat rántottam.
- Sok szerencsét, mert szerintem nem fog adni, annyira a szívéhez nőttek. -borzolta össze a hajamat Niall.
- Majd meglátjuk. -nyelvet ötlöttem rá. Már épp visszaakart volna vágni, mikor megszólalt a telefonom.
- Mért nem mi vagyunk a csengőhangod? -biggyesztette le a száját Hazza.
- Már mért lennétek? -megforgattam a szememet.
- Mert imádni valóak vagyunk? -nyomtam egy finom puszit az arcára, majd bocsánatkérően feléjük pillantottam. Arrébb vonultam, hogy zavartalanul tudjak beszélgetni a vonal túlsó végén levő személlyel. Miután felvettem, egy jókedvű hang szólt bele. Egyből tudtam, a barátnőm az. Afelől érdeklődött, hogy most ráérnék találkozni vele, én meg kaptam az alkalmon, igent mondtam, mert már rég láttam, és a fiúkon sem akartam már lógni.
- Mennem kell. -fordultam vissza feléjük.
- Ki hívott? -érdeklődött Harry.
- Hova mész? -faggatott tovább Niall.
- Titok mindkettő. -szám elé tettem a mutató ujjamat.
- Biztos akkor a pasid hívott. -vágta oda nyersen a göndörke, amin felnevettem.
- Dehogy.  A legjobb barátnőm hívott, hogy találkozunk a parkban. -válaszoltam mindkét kérdésre.
- De utána visszajössz, ugye? -bökdöste a mellette ülőt az ír srác..
- Majd holnap. -rámosolyogtam.- De most sietnem kell. -adtam mindkét fiúnak egy puszit, de végül Niall addig ugrált, míg ő kettőt kapott, amin Harry egyből besértődött. Lecsörtettem a nappaliba, remélve, hogy a többi fiú egy helyen lesz. Zayn a kanapén aludt, Liam a telefonján lógott, míg Louis a tévét nézte, feltehetőleg ment még a filmje. Gyors elhadartam nekik is, hogy most mennem kell, majd ők is sorba álltak egy pusziért, kivéve az alvó Zaynt. Kirántottam az ajtót, és futólépésben haladtam a legközelebbi park felé, mert mint mindig, most is késében voltam. Oda érve, lihegve dőltem neki az egyik fának.
- Késtél. -hallottam meg magam mögül a szokásos szöveget.
- Tessa. -ugrottam a nyakába.- Ne haragudj. Nem otthonról jöttem, és így tovább tartott ideérni, mint gondoltam. -próbáltam volna tovább mentegetőzni, de a barátnőm csak lelegyintett.
- Nem érdekes, hozzászoktam. -szerényen rám mosolygott.
- Majd kárpótollak, jó? -bűntudat kezdett el gyötörni.
- Megbeszéltük. -rám kacsintott, majd belém karolt és leültettet egy padra.- Na de mesélj. Miket szoktál mostanában csinálni? Mer' hogy alig vagyunk együtt.
- Ha nem lógnál folyton a pasiddal, és a másik, ribanc barátnőddel, akkor talán rám is jutna időd. -nem tudom miért, de kifakadtak belőlem a szavak.
- Kezd is elegem lenni mindkettőből.
- Jaj, mindig ezt mondod, aztán mégis velük lógsz folyton, kivéve mikor nem érnek rá, és akkor én is megfelelek. -egyre dühösebb lettem.
- Ne csináld ezt, légyszíves. -legszívesebben itt hagytam volna, de túlságosan is szerettem ahhoz, meg tényleg régen láttuk egymást, így inkább lenyeltem a dühömet.
- Jó, váltsunk témát. -szűrtem ki a fogaim közt.
- Amúgy azt mondtad, hogy nem otthonról jöttél, akkor hol voltál? -visszatért a jókedv belé, és kíváncsian fürkészte az arcomat.
- Lett pár új fiúbarátom, és náluk voltam. -félénken ráemeltem a szememet, és reméltem, hogy ennél többet nem fog kérdezni róluk.
- Milyen fiúk? Mi a nevük? Helyesek? Hol laknak? Hány évesek? -tévedtem, csak úgy dobálta nekem a kérdéseit.
- Majd bemutatlak nekik, valamikor. -rámosolyogtam, de igazság szerint nem akartam bemutatni a fiúknak, mert nagy rajongójuk volt, és azt is utáltam, hogy mindig ő volt a középpontban, én meg az árnyékában léteztem.
- Hát rendben. -morrant egyet.
- Éhes vagyok, szóval elindulok haza. Holnap mindenképp fussunk össze, jó? -néztem rá kérlelő szemekkel.
- Majd felkereslek, mert gondolom nem otthon leszel, anyukád szerint két napja haza sem mentél. -összefonta a karjait a melle alatt.- És azt hitte nálam aludtál, szóval ki kell találnod hol voltál, mert akaratlanul is lelepleztelek. -húzta el a száját.
- Remek. -felsóhajtottam. Gyorsan és érzelmesen elbúcsúztunk egymástól, majd elindultam hazafelé. Otthon anyámnak beadtam valami sablonszöveget hogy kinél aludtam, és már dőltem is be az ágyamba. Mikor lehunytam a szememet, és ellazultam, akkor éreztem meg a pólóból áradó kellemes illatot. Louis ismerős illata volt az. Egyből álomba zuhantam.