12. fejezet

Következő fejezet megint csak 8 Tetszik/Nem tetszik után jön. :)

Édes álmomból egy számomra kellemetlen érzés keltett fel, valami csiklandozta az orromat. Odakaptam, és megdörzsöltem azt a pontot, ahol éreztem, de később megint csiklandó érzés fogott el, mire egy hatalmasat tüsszentettem. Körülöttem halk kuncogás hallatszott.
- Egészségedre. -szólt egy mély hang a fülem mellől.
- Köszönöm. -reflex szerűen visszaválaszoltam. A kuncogásból hangos röhögés lett, mire kipattantak a szemeim. Öt paprikavörös fejű, hahotázó fiú volt körülöttem, meg egy bocsánatkérően felém tekintő barátnő.
- Én mondtam, hogy ne tegyék, szóval nekem semmi közöm ehhez. -tette a kezeit védekezésképen maga elé a legjobb barátnőm, mire elmosolyodtam.
- Tessa. Mit csinálsz te itt? -aztán eszembe jutott, hogy nem csak ő van  a szobámban.- Illetve, mit csináltok? -néztem bosszúsan a fiúk felé.
- Anyukád engedett be minket. A fiúk meg nem akarták megvárni, míg magadtól felkelsz. -fejét csóválta.
- De reggel korán? -felsóhajtottam, és felültem.
- Rebeca drágám, dél múlott. -nevetett fel kedvesen, és leült az ágyam szélére.- Amúgy, ők lennének akiket tegnap említettél? -mutatott a földön fetrengő fiúkra, akik még mindig nem tudták abba hagyni a nevetést.
- Igen. -félre húztam a számat, s gondoltam tovább folytatom a kihallgatást a srácokkal.- Fiúk. -szóltam feléjük, de mint ha meg sem hallották volna.
- Szerintem lassan megfognak fulladni. -állapította meg Tes.
- Fiúk. -pirítottam rájuk már jóval hangosabban, minek már eredménye is volt. Mind abbahagyták a hülyéskedést, és rám emelték a tekintetüket.
- Tényleg morcos, ha felkeltik. -bólogatott Niall a barátnőm felé.
- Nem vagyok morcos. -morogtam magam elé, félhangosan, mire mindenkiből megint kitört a nevetés.
- Áhh, nem. -mosolygott rám Harry, és ő is leült az ágyamra.
- Szóval ti mit kerestek itt? -néztem végig rajtuk.
- Téged. -mondták egyszerre, mint ha már előre betanulták volna.
- De honnan tudtátok, hogy hol lakom? -tettem fel gyorsan nekik a kérdést, mert ez érdekelt a legjobban.
- Hát.. -kezdett bele Liam, és mind Tessa felé kapták a fejüket.- Nálunk hagytad a telefonodat, mikor olyan sietősen távoztál, és felhívtuk az utolsó számot a híváslistában, mert azután rohantál úgy el, miután telefonon beszéltél valakivel. Aztán Tessa fel is vette, és mondta, hogy már elindultál haza, így megadta a lakcímedet, majd megbeszéltük, hogy ma találkozunk mindannyian előtted.
- És mióta vagytok itt? -kiszálltam az ágyamból, és a szekrényemhez araszoltam, hogy kivegyek pár göncöt.
- Úgy egy órája, és közben anyukád még reggelit is csinált nekünk. -válaszolt azonnal vissza Zayn, s megnyalta a száját.- Nagyon finom palacsintát tud.
- Szerintem is. -összenéztem a fiúval, majd mindketten egymásra mosolyogtunk.- De most ha megbocsájtotok, elmegyek a fürdőbe és rendbe szedem magam.
- Nem kell segítség? -húzogatta a szemöldökét Harry, egy huncut vigyor kíséretében.
- Nem. -vágtam vissza rá, és magamra zártam a fürdőt. Ledobtam a ruháimat a hideg kőre, majd beálltam a zuhany alá. Nem akartam most sokáig fürdeni, de a meleg víz frissítő érzése, magával ragadott. Közben végig futtattam az agyamon a tegnap reggeli cselekedetemet Harryvel. Nem bántam, hogy megtettem, de tudtam, hogy a kapcsolatunk így már nem ugyan olyan, feszültebbek lettünk egymás közelében. Ezelőttig nem gondoltam Harryre máshogy, mint egy nagyon jó barátra, de ez így már nem ment. Többet akartam tőle, mint barátság. Őt magát akartam. Hogy a kezemet fogva sétáljunk az utcákon, hogy amikor csak jól esik csókolózhassunk bárhol, és bárki előtt, hogy mellette ébredhessek reggelente, hogy az élete része legyek. De tudtam, hogy erre semmi esélyem, hisz tisztábban voltam vele, hogy hol a helyem. Nem tartottam magamat se szépnek, se csúnyának, csak nagyon hétköznapinak. Biztos voltam benne, hogy Harrynek én soha az életben nem kellenék, így inkább elnyomtam magamban az iránta érzett vágyakozást. Elzártam a vizet, és a tükörhöz lépkedtem. Szemügyre vettem meztelen testemet, és mint a legtöbb lány, én sem voltam megelégedve a testalkatommal, így eldöntöttem, hogy kihagyom a reggelit ma is. Felkaptam magamra pár laza ruha darabot , mert nem nagyon terveztem, hogy elmegyek itthonról ma. Hajamat lófarokba kötöttem, és kiléptem a fürdőből. A szobám üres volt, így leszaladtam a lépcsőn, de a nappaliban sem találtam senkit. Azt hittem, megint túl sokáig fürödtem és mind elmentek köszönés nélkül, mikor hangos nevetgélés szúródott ki a konyhából. Oda siettem, és a küszöbnél megállva, figyeltem a többiek hülyéskedéseit. Tessa vezetésével sütit próbáltak csinálni, de elnézve a konyhát, megijedtem. Mindenhol széttrancsírozott gyümölcsök voltak, lisztes volt az egész konyhapult, és a csokiszirupos padló is jól mutatott, nem beszélve a mosogatóról ami tele volt pakolva maszatos edényekkel.
- Ugye tudjátok, hogy ezt majd összekel takarítanotok? -villantottam feléjük egy hatalmas vigyort.
- Végre elkészültél. -lépett hozzám Niall, és egy kis kötényt kötött a derekamra.- Segíthetsz is sütit csinálni.
- Milyen sütit? És minek csináltok sütit? -néztem értetlenkedve hol Liamre, hol Tesre, mert láthatóan csak ők  foglalkoztak a süteménnyel, míg a többiek szórakoztak.
- Csokis. -válaszolt Liam miközben próbálta kikerülni a futkározó fiúkat, hogy eljusson a hűtőig.- Nem hagytak békén minket addig ezek a tökfejek, míg nem álltunk neki sütit csinálni, mert már panaszkodtak, hogy kezdenek éhesek lenni, miközben rád vártunk. -halkan felnevetett, én meg elpirultam.
- És mióta tudsz te sütni? -töröltem le a konyhapult egy kis részét, hogy felülhessek rá.
- Mindig is szerettem, kis korom óta. -vállat vont, s félénken rám mosolygott. Fél óra alatt kész is voltunk. Rám igazság szerint nem is volt túl sok szükség, mert ketten is nagyon jól elboldogultak vele, így én Louissal beszélgettem az asztalnál, miközben végig éreztem magamon Harry tekintetét, amit nem tudtam mire vélni.
- Kész a sütii. -kiáltotta el magát Liam és Tessa egyszerre, mire mindenki azonnal helyet foglalt az asztalnál.  Harry és Louis között ültem, és mintha megfagyott volna a hangulat, de csak hármunk között, a többiek önfeledten beszélgettek egymással. Nem bírtam tovább, így megtörtem a kínos csöndet.
- Finom lett. -kapargattam egy csoki darabot a tányéromon.
- Liam mindig finomat készít, de ez most annál is finomabb. -jelentette ki Louis.
- Lehet, mert most Tessával csinálták. -elmosolyodtam, mire ő átnyúlt előttem, és a villájára szúrta a tányéromban pihenő csoki darabot, majd bekapta.- Héé. -durcásan felé pillantottam.
- Lehet. -vigyorgott ártatlanul.- Gondoltam úgy sem akarod már megenni.
- Megakartam. -összehúztam a szemöldököm, és lehajtottam fejemet, ő meg egy puszit nyomott a fejemre, amitől egyből elszállt a duzzogásom.
- Szerintem is finom. -szólalt meg mellettem Harry is végre.- De én finomabb muffint tudok.
- Valóban? -elkerekedett a szemem, ő meg bólintott egyet.- Akkor legközelebb te leszel a süti felelős. -veregettem finoman hátba.
- Rendben. -fél oldalasan rám mosolygott, ami annyira jól állt neki.
- De ma még a mosogató felelős vagy. -lépett hozzánk Zayn és az összegyűjtött piszkos tányérokat elé tette.
- Most ez komoly? -felsóhajtott, majd látva Zayn szigorú tekintettét, kezébe véve a tányérokat, elindult a mosogató felé.
- Várj, segítek. -gyors felpattantam, és követtem.
- Miben szeretnél segíteni? Bepakolni a mosogatógépbe pár tányért? -jókedvűen felnevetett, én meg vállat rántottam.
- Igen. -dugtam ki a nyelvemet rá. Mire végeztünk, már mindenki eltűnt a konyhából.- Hova lettek?
- Biztos betámadták a kanapétokat. Kaja után mindig dobnak egy gyors szunyát. -törölgette a konyhapultot,  mivel a takarítás is ránk maradt.
- Köszönöm, hogy segítettél kitakarítani, és ezért még kapni fognak, hogy így kibújtak ez alól. -bosszúsan söprögettem a földön levő morzsákat.
- Hé, nem úgy volt, hogy te segítesz nekem? Szóval én köszönöm. -felkacagott, és neki döntötte a hátát a falnak.
- Szép munkát végeztünk, büszke vagyok magunkra. -néztem körbe a most már tiszta konyhán.- Amúgy ha leszeretnél te is feküdni aludni, akkor szívesen átadom az ágyamat.
- Áh, én nem annyira szeretek nappal aludni, de viszont tényleg felmehetnénk a szobádba, ha már a nappaliba nem lehetünk az alvó manóktól. -pár percig elgondolkoztam ezen, de végül úgy ítéltem meg, hogy képes leszek ellenállni neki. Felmentünk lopakodva az emeltre, egyenesen a szobámba. Harry lefeküdt az ágyamra, és megpaskolta maga mellett a paplanomat. Kicsit hezitáltam az ajtóban állva, ami neki is feltűnt.
- Ne izgulj, nem fog történni semmi. -megforgatta a szemeit, én meg erőt véve magamon, az ágyamhoz sétáltam, és lefeküdtem rá, de minél messzebb Harrytől.- Büdös vagyok? -szegezte nekem morcosan, majd felsóhajtottam, s közelebb csúsztam hozzá. De neki még ez sem volt elég, megragadta a karomat, és a lábamat, hogy közelebb tudjon húzni magához. Annyira közel, hogy a csípőnk szinte összeért. Finoman a fejem alá nyúlt, és felemelte, majd kinyújtotta a karját, s arra helyezte vissza a fejem. Annyira kényelmes volt, én meg nem bírtam ellenállni, és inkább a mellkasára helyeztem a fejemet, így teljesen hozzá simulva. Hajamat kezdte simogatni, egészen addig míg mindketten álomba nem zuhantunk.