16. fejezet

Megint 9 Tetszik/Nem tetszik után jön a következő rész. :)

Hunyorítva nyitottam ki a szemhéjamat. Miután a szemem végre megszokta az ablakon átszűrődő erős reggeli fényt, tátott szájjal néztem körbe. Este nem tűnt ekkorának a kupi, és már tudtam is mi lesz a fiúk napi programja; rendet rakni. Hirtelen felhorkant mellettem Harry, amitől ijedten rezzentem össze, majd a szám elé kellet tennem a kezem, nehogy felnevessek, ezzel talán felkeltve őt és a fölöttünk alvó barátját. Biztos voltam benne, hogy megint én keltem legelőször, így csendben és lábujjhegyen osontam ki a szobából, végig a folyóson, a konyha felé. Megakartam lepni a többieket valami reggelivel, de aztán eszembe jutott, hogy még egy tojásrántottát sem tudok elkészíteni, ráadásul azt a lapot sem találtam, amiről rendelhettem volna kaját. Végül lassan derengeni kezdett az a korszak, amikor apám megakart tanítani főzni, sütni, így a palacsinta készítés mellett döntöttem. Szükségem volt a receptjére, hogy véletlenül se hagyjak ki semmit, ezért kölcsön vettem a nappaliban pihenő laptopot. Felraktam a konyhapultra, majd rákerestem a legegyszerűbb, józan paraszti ésszel is elkészíthető, palacsinta receptre. Az utasítás szerint kikevertem a tésztát, és mindig egy merőkanálnyit raktam belőle a tűzhelyen melegedő serpenyőbe. Egészen jól haladtam, általában egy-kettő éget csak oda, de azok sem annyira, így a többi mellé kerültek. Annyira belejöttem a vége felé, hogy már egy hadseregre valót készítettem, az egész konyha a palacsintákkal megpakolt tálcákkal volt tele. Úgy elmerültem a reggeli csinálásban, hogy fel sem tűnt, a fiúk egyik dalát énekelgettem, ami visszhangzott tőlem a konyhában.
- Beállhatnál a bandába. -mondta nevetve egy nagyon ismerős hang, mire megpördültem.
- Gondolkodtam már az énekesi pályán, de csak a hangom miatt nem lettem az. -rettentően borzalmas fahangom volt.- Megint rosszat álmodtál? -néztem végig a még igen kába fiún.
- Áhh. Most nem, vagyis nem emlékszem mit álmodtam. -lebiggyesztette alsó ajkát Louis, és mellém lépett.
- Akkor nem mentették meg a répákat a szuperhősök? -félrehúztam a számat, mire ő megrázta a fejét. Visszafordultam a serpenyő felé, és a mosogatóba raktam, a koszos edényekkel együtt.
- Ezt mind te csináltad? -kérdezte meglepetten, majd az egyik palacsintáért nyúlt, de finoman a kezére csaptam.
- Várjuk meg a többieket is, addig nincs falatozás. -rámosolyogtam, ő meg durcásan bólintott egyet.- Viszont segíthetnél megtölteni őket.
- És akkor kapok kóstolót? -ravaszul rám vigyorgott.
- Majd meglátjuk. -rákacsintottam és egy kanalat nyomtam a kezébe. Miközben töltöttük a palacsintákat kakaóval, lekvárral illetve túróval, szemem sarkából figyeltem. Nem tudtam levenni róla a szemem, főként mert csak egy mackó nadrág volt rajta,
- Szeretnéd ha felvennék egy fölsőt? -nézett rám furcsállóan, én meg paprika vörös fejjel megráztam a  fejem. Nagyon gyorsan haladtunk, Louis szinte árnyékként követett a konyhában, az ujjai néha rá-rátaláltak a könyökömre, és a tenyere is kis ideig a hátamra simult, mindig talált ürügyet, hogy hozzám érhessen.
- Mire gondolsz? -kérdeztem rá, a bekövetkezett csend miatt.
- Hogy együtt csinálunk reggelit. -válaszolt röviden, de nem akartam elhinni, mert az én fejemben is több száz gondolat futott át, ugyanabban a pillanatban.
- Meg még mire? -féloldalasan rámosolyogtam.
- Hogy nehogy Niall megegye előlünk az összeset, hogy milyen palacsintát csináltál, meg hogy nem rakok-e túl kevés lekvárt a tésztába.
- Most csináltam életemben először. -mutattam a palacsinták felé, majd félénken megrántottam a vállamat.- Szóval ne remélj túl sokat.
- Oh. Biztos finomak lesznek. -bátorítóan rám nézett.- Ha mégsem, akkor sem vesz kárba, mert még ott van Niall, ő bármit megeszik.
- Akkor már megérte megcsinálni. -mosolyogva letöröltem tenyeremmel a képzeletbeli izzadság cseppeket a homlokomról.
- Amúgy nagyon klassz a hajad reggelente. -közelebb lépett, a két ujja közé vett pár kosza hajtincsemet.
- Jó kócos. -grimaszoltam egy sort, majd mosolyogva megcsóválta a fejét.
- Aranyos. -eleresztette a tincseimet, amik vissza hullottak a vállamra. Nem akartam hinni neki most sem, mert nem értettem mi lehet aranyos egy fésületlen, szénaboglyás hajban.
- Most hogy kész vagyunk, mit csináljunk? -felnéztem az ajtó fölé, ahol a falióra kattogott.- Még csak fél tíz. Keltsük fel a többieket? -néztem tanácstalanul a fiúra.
- Inkább hagyjuk aludni őket. -legyintett egyet, majd a hajába túrt.- Nem megyünk le a partra? Tegnap úgy sem jöttél be a vízbe.
- Hideg a víz. -elhúztam a számat.
- Majd megszokod. -hátam mögé lépett, és tolni kezdett a Tessával közös szobánk felé.- Meg attól majd felébredünk.
- De.. -megtorpantam, és felé néztem.- Én tényleg.. -nem volt időm befejezni a mondatot, mert a számra tette a mutató ujját.
- Kérlek. -boci szemeket meresztett felém, aminek képtelen voltam ellenállni,s beleegyezően felsóhajtottam. Megvártam amíg eltűnik az egyik ajtó mögött, majd én is csendben belopóztam a szobámba. Tes halkan szuszogott, a plüss maciját szorongatva, s nem bírtam ki, muszáj volt lefényképeznem. Szekrényem elé léptem, és lassan kinyitottam, de nem volt jó ötlet, mert minél lassabban nyitottam, annál jobban nyikorgott. Általában nagyon szégyenlős voltam, de most nem volt okom ki előtt az lenni, a barátnőm úgy is aludt, ezért ott helyben s villámgyorsan levettem a ruháimat, majd helyükre a bikinim húztam fel. Hajamat megfésültem, de aztán újra összekócoltam, magam sem értettem miért. Magam köré tekertem egy törölközött, és kiléptem a folyósora, finoman becsukva magam mögött az ajtót. Lou a falnak dőlve, türelmetlenül dobolt a lábával. Ha palacsinta készítés közben nem jöttem volna eléggé zavarba, most igen. Éreztem ahogy pirosodik az arcom meztelen felsőteste láttán, amit nem tudtam a melegre fogni ebben a helyzetben. Lazán átdobta a törölközőjét az egyik vállán, és felém fordult.
- Na kócosom, mehetünk? -elvigyorodott, és a karját nyújtotta. Belekaroltam, majd elhúzva az üvegajtót, elindultunk a part felé. Ahhoz képest, hogy még csak délelőtt volt, a homok elég meleg volt. Jó érzés volt ahogy a homokszemek becsúsztak a lábujjaim közé, miközben éreztem a bőrömön a nap égető érzését. Louis leterítette a törölközőjét, majd várta, hogy ugyan ezt tegyem én is, de csak még szorosabbra fontam magam körül azt.
- Kicsit szégyenlős vagyok. -vallottam be akadozva, mire mosolyogva megfordult. Hezitáltam kicsit, de végül levettem magamról, és a földre dobtam, így felfedve fél pucér testemet. A fiú mögé léptem, majd a hátára ugrottam, amire észrevehetően nem számított, mert majdnem előreestünk, de végül megragadta a combomat, és felegyenesedett. Átkaroltam a nyakát, s lassú léptekkel elindult a víz felé.
- Hozhatunk volna gumikacsákat. -fordult hátra, szomorú arckifejezéssel.
- Legközelebb előbb jusson eszedbe. -nyomtam egy puszit az arcára, majd belefúrtam a fejemet a hajába. Mielőtt beértünk volna vízbe, leugrottam róla, és óvatosan belemártottam a nagy lábujjamat.
- Hideg. -jelentettem ki, s épp fordultam volna vissza, amikor megragadta a derekamat, és felemelt.
- Mindjárt jobb lesz. -mondta nevetve, majd begázolt velem.
- Louis. -felkiáltottam, és csak annyira volt időm, hogy egy nagy levegőt vegyek, mert már oda értünk ahol kezdett mélyülni a víz, s egyenesen beledobott a hideg tengerbe. Mikor végre feltudtam úszni levegőért, dühösen ugrottam rá.- Ez nagyon gonosz volt tőled.
- Bocsánat. -fuldokolt a nevetéstől, én meg bosszúsan ütögettem a hátát. Miután jól kinevette magát, beljebb úsztunk, oda ahol már bőven nem ért le a lábunk. Lebukott a víz alá, és megragadva a lábamat, húzott engem is magával. Mindketten a víz alatt voltunk, és egymást néztük, testünk teljesen összesimult. Derekamra tette mindkét kezét, és próbált még közelebb magához préselni. Átkaroltam a nyakát, s még mindig egymást néztük. Annyira elvarázsolódtam a zöld szemeiben, hogy teljesen megfeledkeztem a levegőhiányomról. Sosem volt túl jó a tüdőm kapacitása, így kénytelen voltam kibontakozni karjai közül, és felúszni. Felérve vettem egy nagy levegőt, majd pár perc múlva Louis is felúszott. Még bohóckodtunk a vízben egy kicsit, de aztán a hasunk korgása miatt, megállapítottuk, hogy vissza kéne mennünk a házba, felkelteni a többieket a reggelizéshez. Kiérve a partra, Lou gyorsan körém tekerte a törölközőmet, és újra a vállára dobta a sajátját. Csendben léptünk be a házba, majd elindultunk csurom vizesen a konyha felé.
- Most kit szeretnél felkelteni? -nézett rám a fiú, és beléptünk a konyhába.- Én.. -elakadt, mert meglepő látvány fogadott minket. Mindenki az asztalnál ült, és a palacsintámat falatozták.
- Hát az eltévedt bárányok is előkerültek. -mosolygott felénk Liam, majd megcsókolta a csoki sziruptól maszatos arcú barátnőjét.
- Beka, ezt te csináltad? -nézett rám Niall, miközben tömte a fejét.
- Együtt. -mutattam hol rám, hol Louisra.
- Hol voltatok? -lépett oda hozzám Harry, és épp megakart ölelni, de a mellkasára tettem a kezem, és eltoltam magamtól.
- Vizes vagyok. -bocsánatkérően rámosolyogtam, majd levettem a teljesen átázott törölközőmet magamról.
- Ugye nekünk is hagytatok? -nézett jelentőségteljesen Niallre Louis.
- Még bőven van. -szólalt fel Tessa is, és leültetett mindenkit az asztalhoz, hogy nyugisan befejezhessék a reggelit, mi meg Louissal elkezdhessük. Nem sikerült olyan rosszul, mint amire számítottam, de még volt mit gyakorolnom rajta. A nap további része unalommal telt. Tessa a konyhában szorgoskodott, Liam és Danielle a parton tettek romantikus sétát, Niall meg Harry a neten lógtak, Zayn aludt a szobájában, míg Louis és én a kanapén fetrengtünk egymáson, és beszélgettünk. Estére végül mind összegyűltünk a nappaliban, mert filmnézési idő volt.
- Akkor mit nézzünk? -dörzsölte össze a tenyerét vigyorogva Harry.
- Valami akciót keres. -vette le magát Niall is a kanapéra, kezében egy jó nagy tál kukoricával.
- Khm. -megköszörültem a torkomat, mire mindenki felém kapta fejét.- Tegnap megegyeztünk, hogy most a lányok választanak. -bájosan rámosolyogtam, s mindenki értetlen fejeket vágott.
- Igaz. -felsóhajtott a göndörke.- Akkor mit szeretnétek nézni?
- Valami romantikusat. -összenéztem Dannel, majd összepacsiztunk, mert mindketten ugyanarra gondoltunk.
- Ne, csak romantikusat ne. Most nincs kedvem szerelmes filmet nézni, mert végig fogom bőgni vagy azon fogok gondolkodni, hogy én miért nem találtam még meg a boldogságot, vagy mindkettő egyszerre. -felhúzta a lábait Tessa, és lesütötte a szemeit.
- Mi a baj? -hajoltam előre, hogy jobban lássam az arcát.
- Majd mesélek. -szomorúan rám mosolygott, de nem akartam most tovább faggatni. Végül egy vicces vígjátékot néztünk meg, amin Zayn bealudt. A film vége után mindenki elvonult a szobájába, senkinek nem volt kedve most sokáig fent lenni. Elrohantam a fürdőbe, és végre lecserélhettem a már megszáradt fürdőruhámat, a kényelmes pizsimre. Visszamentem a szobába, de Tes már aludt, így holnapra kellet halasztanom, hogy megtudjam, mi baja volt ma. Felmásztam az ágyamba, és mikor lehunytam a szemem, épp akkor szólalt meg a telefonom, hangos zenéléssel. Megijedtem, s próbáltam minél gyorsabban lemászni, az utolsó két lépcsőfokot ki is hagytam, és a kezembe kaptam az asztalon heverő telefonomat, majd gyorsan  megnyomtam a zöld gombot.
- Halló? -szóltam bele a lehető leghalkabban.
- Rebeca? -várt egy kicsit, gondoltam megerősítésre.
- Igen. -feleltem gyorsan, miközben próbálkoztam visszamászni az ágyamba.
- Nem tudok elaludni. -eltartottam a fülemtől a készüléket, hogy letudjam olvasni a nevet, aki hívott. Nagyot dobbant a szívem, mikor ez sikerült.