17. fejezet

9 Tetszik/Nem tetszik után jön a következő rész. :)

Pár percig még nézegettem a telefonom kijelzőjén a nevet, majd észbe kaptam, és visszaemeltem a fülemhez.

- Rebeca. Hahó. Ott vagy? Beca? -szólítgatott a vonal túlsó feléről egy hang.

- Igen. Bocsánat, elbambultam. -mentegetőztem, és eszembe jutott, hogy reagálnom kéne az előbbi kijelentésére.- Én sem tudok aludni. -de igazából nagyon is álmos voltam.

- Nincs kedved sétálni menni? 

- Ilyenkor? -kérdeztem vissza azonnal, majd megnéztem az időt a készüléken.- Mindjárt tizenegy óra. 

- És aztán? Egy romantikus séta, holdfényben, ez visszautasíthatatlan ajánlat. -felnevetett, nekem meg akaratlanul is megjelent egy hatalmas mosoly az arcomon. 

- Igazad van. -sóhajtottam fel boldogan.- Akkor hol találkozunk? 

- Gyere a verandára, van öt perced és hozz elemlámpát. -hadarta el gyorsan, s épp visszaakartam kérdezni, hogy minek az elemlámpa, mikor kinyomott. Telefonommal próbáltam megvilágítani az emeletes ágynak a lépcsőfokait, nehogy leessek a korom sötétben -ekkor kezdtem el sajnálni, hogy nem erősködtem jobban az alsó ágyért-. Leérve a biztos talajra, előkerestem a rózsaszín, szőrmés, bebújós  mamuszomat és halkan, csoszogva elindultam az előszoba felé. Itt már nem volt szükségem a telefonom fényére, mert a holdfény bevilágította az egész nappalit, az óriási üvegablakoknak köszönhetően. Az összes szekrénybe benéztem, ami az előszobában volt, és az utolsóban találtam egy elemlámpát, ami szerencsére még működött is. Nagy levegőt vettem, majd a résnyire kinyitott ajtón kicsusszantam. Nem volt nehéz tájékozódni, mindent kitudtam venni a sötétben, de azért felkapcsoltam az elemlámpát, ha már felkutattam. Szememmel kiszúrtam egy alakot az egyik verandán felejtett napozóagyon, a tengert bámulta, kezében egy gitárral és pokróccal. Háta mögé léptem, és finoman hozzáértem a göndör fürtjeihez, mire ijedtében felugrott ülő helyzetéből. 

- Harry, nem akartalak megijeszteni. -mondtam csöndesen, enyhe pírral az arcomon. 

- Semmi baj. -kezemért nyúlt.- Indulhatunk? -bökött a fejével a part felé, mire bólintottam. Kézen fogva sétáltunk a hűvös esti időben, miközben végig a mamuszomat nézte.- Cuki. -jelentette ki nevetve.

- Na. -durcásan összehúztam a szemöldököm.

- Tényleg az. -mosolyogva megfogta egyik kezével a derekamat, és közelebb húzott magához.- Amúgy megérkeztünk. -megálltunk pár méterre a víztől, s kiterítette a pokrócot. 

- Ez volt a "romantikus séta"? -kérdeztem értetlenkedve, miközben nyuszifüleket csináltam a levegőbe. 

- Nem, ez eddig a séta része volt. A romantikus rész majd később jön. -felelte vigyorogva, majd leült a pokrócra, én meg követtem a példáját. 

- Hát jó. És most mit csinálunk? -fordultam egész testemmel felé, és törökülésbe pakoltam a lábaimat.

- Mondjuk beszélgessünk. -vállat rántott.- Áruljunk el egymásnak titkokat. 

- Nincsenek nagy titkaim, sőt, titkaim sincsenek igazság szerint. -tanácstalanul elhúztam a számat.- Kis titok is megteszi? 

-  Meg. -hátradőlt és megtámaszkodott a kezén. 

- Rendben. -mutatóujjamat az államra tettem, s igyekeztem gondolkodó fejet vágni.- Félek a pókoktól, illetve az összes rovartól. Még a katicabogártól is.

- Na ne. -felröhögött, mire finoman válva boxoltam.- Jó, bocsánat. -tette maga elé a kezeit védekezésképen.,de még mindig nevetett. 

- Te jössz. -összefontam a kezeimet bosszúsan.

- Lássuk.. Szeretek zsonglőrködni, és tudok főzni. -büszkén kihúzta magát, én meg meglepődve bámultam rá. 

- Akkor egyszer muszáj bemutatnod mindkettőt. -lelkesen bólintott egyet.- Amúgy minek kellet az elemlámpa? 

- Hogy ha eltévednénk, morze jeleket tudjunk adni. 

- Nagyon vicces. -grimaszoltam egyet, majd a gitár felé böktem az ujjammal.- És az minek?

- Jó, akkor jöjjön az este romantikus része. -felült ő is törökülésbe, és az ölébe vette a gitárját.- Ezt Niall tanította a turné alatt, egy különleges estére, amit egy különleges lánnyal tölthetek most. -édesen elmosolyodva rám nézett, majd visszafordult a gitárjához. A szívem már a torkomban dobogott, szaporán és szabályozhatatlanul. Kezem izzadni kezdett, annyira izgultam, hogy mi fog következni. Felcsendítette az első akkordokat, majd a gitár mellé, Harry hangja is becsatlakozott. Egyből felismertem, hogy melyik számukat játssza, a What make you beautiful volt az. Azt hittem, menten szívroham ér, szerenádot kaptam a tengerparton, a holdfényben, és nem is akárkitől. Azt kívántam, bárcsak örökké tartana ez a pillanat, de tudtam, hogy előbb utóbb feljön a nap, és a mesének vége. De akkor és ott csak Ő volt, meg én, senki más. Az estének éltem abban a pillanatban, nem foglalkozva a következményekkel, a reggellel. Becsuktam a szemem és engedtem, had lepjen el teljesen ez az érzés; ahogy behunyt szemmel ültem s éreztem, hogy az esti fuvallat simogat, a tenger morajlik, én pedig mélyet szippantottam a friss tengeri levegőből. Körülöttem a csodás természet és Ő. Ő aki ott van mindenben. Kinyitottam a szemem, és minden azt sugallta, hogy kell nekem. Mosolyra húztam a szám s vissza csuktam a szemem, majd arra lettem figyelmes, hogy az ujjaimmal ütöm a zene ritmusát. Pulzusom egyre gyorsabban kezdett verni, miközben talpammal nyomott hagytam a nedves homokban. Mikor befejezte a dalt, letette maga mellé a gitárt, várva a reakciómat. Nem tudtam mit mondhatnék, mert nem voltam képes szavakba önteni amit akkor éreztem, azt a hihetetlenül nagy boldogságot. Cselekedni akartam, nem beszélni, majd mikor összenéztünk, tudtam, ő is így érez. Közelebb mentünk mindketten egymáshoz, egy hosszú pillanatig csak mélyen egymás szemeibe néztük, de végül ajkaink összetalálkoztak, és testünk is szorosan összesimult. Arcomra helyezte a tenyerét, majd lassan csúsztatta le a derekam felé, míg én a nyakát karoltam át. Mikor megtalálta a keze a derekamat, óvatosan eldöntött a homokban, és fölém hajolt. Nyakamat kezdte csókolgatni, én meg a haját kócoltam össze. Most nem vesztettük el a fejünket, és nem tettünk semmit elhamarkodottan. Percekig csókolóztunk még, majd Harry ledőlt mellém, és összebújva álomra hajtottuk a fejünket.

***

Hangos nevetgélés keltet fel. Féltem kinyitni a szemeimet, mert tudtam, megint a fiúk sántikáltak valami rosszban. Végül kelletlenül felnyitottam a szemhéjamat, s három fiú  hajolt a képembe. Felültem, és Danielle szempárját is megtaláltam. Bocsánat kérően pillantott felém, amit először nem értettem, majd mikor lepillantottam a lábaimra, és a mellettem még szunyókáló Harryre, leesett. Álmunkba betemettek minket deréktől lefelé homokkal. Felnevettem, majd zavartan körbenéztem, mert kevés volt a létszámunk. Biztos voltam benne, hogy ilyen csínról Lou lenem maradt volna, és Tessa sem hagyta volna ki. 

- Hol vannak a többiek? -fordultam Dan felé, míg a fiúk Harryt temették tovább be. 

- Louis  a szobájában gubbaszt, Tessa meg nem messze a parton üldögél, egyedül akart lenni. -válaszolt, majd oda jött hozzám és segített kiásni magamat a homokból.

- Megkeresem Test. -felálltam, és futva elindultam abba az irányba, merre Dan mutatott. Hamar megtaláltam, s összekuporodva feküdt, miközben zokogott. Letérdeltem mellé, majd a hátát kezdtem simogatni, amire összerezzent. 

- Rebeca? -kérdezte szipogva, miközben felnézett rám.

- Mi a baj? -letöröltem a könnyeit, majd segítettem felülni neki. 

- Szakított velem Sebastian. -újra eltört nála a mécses, és megeredtek a könnyei. 

- Mért? -elképedtem, s szorosan magamhoz öleltem, éreztem ahogy a teste remeg a sírástól.

- Azt mondta kihűlt a kapcsolatunk. -elcsuklott a hangja, így lassan tudta csak befejezni a mondatát.- De szerintem csak talált jobb csajt nálam. 

- Nálad jobb nincs. Ha pasi lennék, csak veled járnék. -letöröltem a szoknyám szélével a könnyeit, majd összemosolyogtunk.- Sokkal szebb vagy ha mosolyogsz. 

- De akkor is, félév után csak így szakítunk, ráadásul nem is személyesen. Tegnap felhívott délután, mikor a konyhában voltam, s azt mondta, hogy nem bír ezzel várni addig amíg hazautazom. -felegyenesedett, de nem bontakozott ki a karjaimból.

- Mekkora egy szemét. -elképedtem, és simogatni kezdtem amíg még mindig szipogó Tessa vállát.

- Tudod mit? Ne is beszéljünk róla, annyit sem érdemel. -villantott egy hamis mosolyt, majd vállat rántott.

- Igazad van. Nem megyünk oda a többiekhez? Jót tenne most a társaság. -böktem a fejemmel Harryék felé.

- De. -felálltunk és összeölelkezve elindultunk a part mentén.- Amúgy mit csinálnak szegény Harryvel? 

- Csak betemetik homokkal. -alig hogy kiejtettem a számon, már rohant is a barátnőm, hogy segítsen az akcióban. Vigyorogva megtorpantam, s néztem őket, majd eszembe jutott Louis. Muszáj volt megkeresnem,  hogy megtudjam mi baja. Beérve a házba jöttem csak rá, hogy még mindig pizsiben vagyok, de most Louis fontosabb volt. Ledobtam a homokkal teli ment mamuszomat a hideg járókőre, és elindultam a fiúk szobája felé. Lenyomtam a kilincset, ám zárva volt az ajtó, ezért halkan bekopogtam. Pár másodperc után hallottam a zár kattanását, és kis hezitálás után benyitottam. Lou az ágyán ült, hátát a falnak döntve, s a telefonjával babrált.

- Louis? -kérdeztem óvatosan, majd mikor felém kapta a fejét, nagy léptekkel oda mentem az ágyhoz, és felmásztam mellé. Fogalmam sem volt meddig ülhettünk egymás mellett néma kussban, én azt vártam, hogy ő magától mesélje el a baját, Lou meg nem is tudom mire várt.- Mit csinálsz? -rám maradt a kezdeményezés feladata.

- A közös képeinket nézegettem. -nem nézett rám, de a száján egy halvány mosoly futott át.

- Mi a baj, Lou? -közelebb csúsztam hozzá, majd a kezére tettem a kezem.- Mondd el. Látom, hogy van valami, és bennem megbízhatsz. -végre rám nézett, s látszott a szemében a tanácstalanság, mintha azon veszekedne magával, hogy elmerje-e mondani. Végül szóra nyitotta a száját.