21. fejezet

Bocsánat, hogy csak most hozom. :( 10 Tetszik/Nem tetszik után a következő rész. 

Nem bírtam megállni, a könnycsatornáimból előtörtek az első sós könnyek. Belemarkoltam Lou pólójába, miközben egyre jobban fúrtam magam hozzá. Védelmezően átölelt, és a hátamat kezdte simogatni, majd a fülemnek édesen csengő hangján, nyugtató szavakat dörmögött a fülembe. De nem bírtam abba hagyni a sírást. Megrémített a gondolat, hogy mindent el kell majd hagynom. Az emlékeimet, a barátaimat, egyszóval mind azt ami közel állt a szívemhez. Ott születtem, ott nőttem fel. Nem akartam elszakadni Londontól. Szeretem ott élni, és eddig azt hittem, anyám is.
- Minden rendben lesz. -mondta Louis olyan nyugodtan és őszintén, hogy már majdnem elhittem én is.
- Dehogy lesz. -felszipogtam, majd elhúzódott tőlem, és szemügyre vette az arcomat. Elképzeltem, mennyire szarul is nézhetek ki; tiszta pirosak voltak a szemeim, rászáradtak a könnyek az arcomra és annyira szorosan fúrtam a fejemet Lou nyakába, hogy az arcom is piros lehetett.
- Majd megoldjuk. -rám mosolygott.
- Hogyan? -kérdeztem elcsuklott hangon.
- Mindig kitalálok valamit. - letörölte a kibuggyanni készülő könnycseppjeimet.
- Viszont nem kell még hazamennem. -halványan rámosolyogtam.- Legalább egy jó dolgot is mondott ma.
- Akkor ezt a maradék két napot ki kell használnom. -homlokomnak döntötte a sajátját.
- Mire? -felvontam a szemöldököm.
- A meghódításodra. -apró puszit nyomott a számra, majd felnevettem.
- Csak ennyit kapok? -durcásan becsücsörítettem.
- Kérésed számomra parancs. -ő is becsücsörített és egy rövid, lágy csókot adott az ajkaimra.- Most érd be ennyivel.
- Miért? -elégedetten rávigyorogtam, és csak akkor tűnt fel, hogy már egyáltalán nincs rosszkedvem.- Szeretek melletted lenni, mert pillanatok alatt elszáll a rosszkedvem. -vallottam be neki meggondolás nélkül.
- Mert nem akarom, hogy úgy tűnjön, bármit is sietettek, és örülök ha így érzel. -végig simított az arcomon. Úgy éreztem, hogy ha egy lépést előre lépek, beleszeretek, ha pedig egyet vissza, elromlik a barátságunk. Fogalmam sem volt mi tévő legyek. Ami a legjobban zavart, hogy mért csak most jöttem rá, hogy kell nekem, pedig végig itt volt az orrom előtt. Ha előbb rájövők erre, akkor nem hagyom Harrynek, hogy játszón velem. Ezek után nem tudtam a szemébe nézni. Tudtam, hogy el kell mondanom neki a dolgokat, hogy miket műveltem a barátjával, de nem tudtam hol kezdjem, nem voltam még felkészülve rá. Nem akartam máris elveszteni Lout, mikor még nem is volt az enyém. Halk kopogás hallatszott az ajtó mögül, majd közvetlen utána berontott Harry a szobába. Zavartan kapkodta a fejét Louis és köztem, majd tekintette megpihent az összekulcsolt kezünkön.
- Mi történt? -egyenesen rám nézett,  először nem is tudtam mire gondol.- Sírtál?
- Nem. -megráztam a fejem, de látszott rajta, hogy nem hisz nekem.- Mit szeretnél? -kérdeztem egy kis éllel a hangomban.
- Lemegyünk a partra, mind, szóval muszáj jönnötök. Vízilabda mérkőzést játszunk. -a hóna alatt levő labdára mutatott, majd elkapta rólam zöld szemét.- Szóval?
- Mindjárt megyünk. -jelentette ki kedvtelenül Louis. Harry nekidőlt a falnak, összefonta a karjait a melle alatt és várakozóan felénk pillantott.
- Most gyertek.
- Jólvan. -felsóhajtottam, majd Loura pillantottam, aki bólintott egyet és el is tűnt a szobából.- Légyszíves kimennél? Átszeretnék öltözni. -rámosolyogtam a göndörkére, aki nem igazán akart tágítani.
- Beszélhetünk? -ellökte magát a faltól, s leült mellém az ágyra.
- Attól függ, miről? -kíváncsian végig néztem az arcán, amin a csalódottság apró jelei voltak észrevehetőek. Nem válaszolt, csak egyre közelebb hajolt, én meg kétségbeesetten kapaszkodtam a térdeimbe. Végül ajkaink összeértek, de nem viszonoztam a csókunkat. Elhajoltam tőle, tekintetében meg megjelent az értetlenség.
- Most mi a baj? -kérdezte megszeppenve.
- Harry! -felálltam, majd lenéztem rá.- Mit művelünk mi? Minek nézel te engem? Minek csókolgatsz folyton? Jó érzés játszani velem?
- Tessék? Ne tedd itt az álszentet. Élvezed, mi? Hogy két fiú is fut utánad. -ő is felállt, így egy vonalba került az arcunk.- Hogy megváltoztál hirtelen. Én már nem is vagyok elég jó? Most Louissal fogsz hancúrozni?
- Ő legalább megért, és nem csak azért van mellettem, hogy még egy strigulát tudjon húzni.
- Semmiben sincs igazad. Én nem játszottam veled. Emlékezz csak vissza az esti sétánkra a parton, őszintén tettem mindent. És komoly terveim voltak veled. -szinte kiabálni kezdett, s reméltem, hogy most egyik fiú se hallgatózik az ajtó mögül, mert rossz szokásuk volt ezt csinálni.
- Valóban? De nekem nem arra van szükségem, hogy néha leteperjük egymást, és csókolózunk. Nekem egy biztonságos társ kell, akiről tudom, hogy mindig mellettem van. Aki nem sieti el a dolgokat, akit érdekel, hogy mit érzek. És Louis ilyen.
- Én is tudok ilyen lenni.
- Lehet, de nem mindig. Nem akarok attól félni, mikor találsz jobb lányt nálam, mikor fogsz megunni, és akkor ott maradok összetörve. Van már tapasztalatom ilyen téren, és nem bírnék ki még egy ekkora csalódást.
- Miből gondolod, hogy Louisban nem fogsz csalódni? -csattan fel hirtelen.
- Nem gondolom, remélem. -a lepattant körömlakk nyomát kezdtem el bámulni a nagy lábujjamon.
- Hát higgy bennem is.
- Volt alkalmad elnyerni azt, de csak bizonytalanságot keltettél bennem.
- Ne, Rebeca. Azt hiszem, szeretlek. Érted? Sőt, tudom. Veled akarok lenni. -államnál fogva felemelte a fejemet.
- Harry. -előbújt egy könnycsepp, ami lassan folyt végig az arcomon, vizes csíkot húzva maga után.- Ezt te sem gondolhatod komolyan. Alig ismerjük egymást.
- De, teljesen komolyan gondoltam. Lehet, hogy ha előbb vallom be, most nem Lou után vágyakoznál. -neki is könnyes lett a szeme, de gyorsan megtörölte, mielőtt kiszöknének onnan.
- Akkor sem változtatna semmin, ha nekem egyszerűen Louis kell. -felsóhajtottam.
- Tud, hogy akkor sem adom fel. Reménykedni fogok, hogy mégis engem választasz inkább. -két tenyere közé fogta az arcomat, és egyenesen a szemembe nézett.
- Mennem kell. -ott is hagytam. Bemenekültem a fürdőbe s magamra zártam. Nem bírtam tovább magamban tartani, patakozni kezdtek a könnyeim. Legszívesebben sikítottam volna, mert nekem ez már túl sok volt. Szörnyű embernek tartottam magamat.
- Nem is Harry játszott velem, hanem én velük. -motyogtam magam elé, fojtott hangon. Leroskadtam a hideg járókőre, s összekuporodva zokogni kezdtem. Szám elé tettem a tenyerem, nehogy kihallatszódjon a folyósora bármi is. A könnyek ellepték a szememet, nem láttam semmit tőlük. Nagyon szégyelltem magam és tudtam, hogy ezt nekem kell megoldanom, de úgy éreztem, ez egyedül nem megy. Ilyen esetben azonnal vagy Harryhez vagy Louishoz fordultam volna, viszont most ezt nem tehettem. Miután abbatudtam hagyni a sírást, feltápászkodtam és meggyőződve, hogy senki nincs a folyóson, elindultam a szobám felé, de valaki megragadta a vállamat, így megállítva.
- Beca, mért nem öltöztél még át? -hátra sandítottam, Niall állt ott két felfújható strandlabdával a kezében.
- Épp most készülök. -igyekeztem a legnormálisabb hangomon válaszolni neki.
- Akkor siess. -hátulról megölelt, és el is viharzott mellettem. Szobámba lépve, Louis alakját véltem felfedezni a lenti ágyon.
- Hol voltál? -szegezte nekem aggodalmas hangon.
- Friss levegőt szívtam. -szekrényemhez léptem, és mélyen elmerülve benne, kutatni kezdtem a ruháim között, csakhogy ne keljen ránéznem.
- A fürdőben? -kérdezte sokat sejtetően, mire megrántottam a vállamat.- Tényleg jobb ha átöltözöl, ha csak nem ruhában akarsz játszani a parton. -hátrafordultam, majd mutató ujjával a szekrény felé bökött.
- Nem kéne kint lenned a többiekkel? -előhalásztam a bikinimet, és ledobtam mellé az ágyra.
- Összefutottam Harryvel, és mesélt pár dolgot. -mosolyogva rám nézett, én meg pirosló arccal elkaptam a fejemet.
- Hurrá.-felnyögtem majd átszaladtam a szomszéd szobába átöltözni. Már mindenki a parton volt mikor kiértem. Fiúk térdig érő vízben labdáztak, míg a lányok a napernyők alatt beszélgettek. Csatlakoztam hát a csajos pletykálkodáshoz, de nem nagyon tudtam oda figyelni. Az agyam Louison kattogott.
- Rebeca? -hadonászott előttem Danielle, mire megráztam a fejemet, és bocsánatkérően rápillantottam.
- Min gondolkoztál ennyire? Csak nem Louison? -kérdezte Tessa vigyorogva.
- Mi? Nem. -vágtam rá azonnal, majd zavaromban felnevettem erőtlenül.
- Tudjuk ám mi van köztettek, meg Louis el is ejtett nekünk egy utalást. Szerintem megfogja kérdezni, hogy nem akarod-e komolyabb vizekre evezni a kapcsolatotokat. -összenézett a két lány, majd engem kezdtek el méregetni.
- Nagyon fontos nekem Lou, talán több mint barát, de nem tudom eldönteni, hogy legyen most tovább. -felsóhajtottam, mert muszáj volt valakinek, vagy valakiknek kiöntenem a szívem.- Meg nem tudom, hogy lenne-e értelme veszélyeztetnünk a barátságunkat.
- Mindenképp meg kéne próbálnotok, akkor is ha nincs értelme, hisz ilyenkor születnek az igaz szerelmek. -bólogatott Tessa önelégülten. 

- Mik ezek a bölcs szavak ma? Megsütőt a nap? -felnevettem, s velem együtt a két pletykacica is.

- Nincs kedved sétálni? -kérdezte valaki mögülem, mire megfordultam és Louissal találtam szembe magam. 

- Mióta állsz itt? -néztem végig rajta. Elképesztően szexi volt, ahogy a vízcseppek folytak le meztelen felsőtestén, s vizes haja össze kócolódótan tapadt a homlokára. 

- Most jöttem. -felvonta szemöldökét.- Szóval, sétálunk? Komoly kérdésem lenne. -félve a lányok felé pillantott, akik csak mosolyogni tudtak, mint a tejbe tök. Bólintottam, majd elindultunk a part egy elhagyatott zuga felé.