2012. június 23.

22. fejezet

10 Tetszik/Nem tetszik után a következő rész. :)

*Rebeca szemszög*

- Na ne kímélj. -mondtam viccelődve Louisnak, miközben a sziklák felé sétáltunk.
- Legalább mutass némi kíváncsiságot. -felsóhajtott, majd várakozóan felém nézett.
- Jó jó. Oh, drága Louis. Mi az amit kérdezni szerettél volna? Az a komoly dolog kettőnkkel kapcsolatos? Most nagyon kíváncsivá tettél. -ugrálni kezdtem, közben tapsikoltam hatalmas vigyorral az arcomon.
- Aki kíváncsi, hamar megöregszik. -megpöckölte az orromat és abbahagytam az ugrálást, inkább tovább sétáltam a kis sziklák között.
- Na de most tényleg, miről szerettél volna beszélni? -lábam elé kezdtem bámulni, nem nagyon akartam elbotlani és így egy nagyot koppanni.
- Először is van egy rossz hírem. -megragadta a könyökömet, nehogy elveszítsem az egyensúlyomat mikor a sziklákon átlépkedek.
- Elfogyott az összes répa? Niall felette a kaja készletünket? Elrabolták a sellők a fiúkat játék közben? -vigyorogva belemarkoltam a pólója végébe, így legalább nem egyedül estem volna el, ha ez megtörténik.
- Mi? Még az kéne. -megtorpant, megállítva engem is.- Holnap haza kell mennünk.
- Máris? Miért? Baj történt? -szomorúságot tudtam kiolvasni a tekintetéből.
- Lesz egy rádiós interjúnk holnap után, és mivel senki nem tudta hogy itt vagyunk, mentséget meg nem tudtunk kitalálni, hogy miért ne vállaljuk el, így muszáj volt. -hónom alá nyúlt az egyik kezével, másikkal meg a térdhajlatomhoz, s felemelt.- Biztonságosabb ha én viszlek, nagyon kis szerencsétlen vagy. -mondta kedvesen, de attól még tettetem a duzzogottat.
- Kár, még napozni sem volt időm. -Lou nyaka köré fontam a karjaimat.- És újra visszacsöppenünk a mozgalmas hétköznapokba. Illetve nektek mozgalmas, nekem unalmas.
- De azért megfogott kicsit a nap. -nevetve végig nézett a fél pucér testemen.
- Szóval akkor most jönnek megint a koncertek, dedikálások és interjúk? Nem lesz időnk egymásra. -felsóhajtottam, mert belegondolni is rossz volt, hogy nem láthatom a nap minden percében holnaputántól.
- Igen, de rád mindig szakítok majd időt, ebben biztos lehetsz. Ha kell, az éjszaka közepén megyek el hozzátok, csak hogy egy picit is láthassalak. -hozzádörgölte az orrát az enyémhez, én meg könnyedén elmosolyodtam.- Te meg kijössz majd az erkélyre és leengeded a hajadat, amin én felmászok hozzád.
- Addigra megnövesztem, vagy eldugok a szekrényemben egy összecsukható létrát. -megforgattam a szememet, majd szorosan hozzábújtam a mellkasához és hallgattam a szíve dobogását.- Amúgy te tudod hova megyünk?
- Nem. -vigyorogva lenézett rám.- De csak van erre felé valami romantikus hely.
- Szerintem itt minden hol csak szikla, homok és víz lesz, de ha jobban belegondolunk, ezek együtt is romantikusak. -körbemutattam a mutatóujjammal, Lou meg követte a tekintetével az ujjam mozgását.
- Lehet igazad van. -bólogatott beismerően.
- Biztos. -felvont szemöldökkel nyelvet öltöttem.- Szóval mi az a komoly kérdés? Ne húzd tovább az agyam.
- Előbb üljünk le. -kiértünk a sziklák közül és finoman lerakott a homokra. Valamiért a part ez a része sokkal érintetlenebbnek, szebbnek tűnt. Még a homoknak is sárgább volt a színe, amitől olyan érzésem támadt, mintha egy külön kis szigeten lennénk most, nagyon messze a többiektől. Megvártam még Lou leül, s közvetlenül mellé ültem, lábára helyezve a kezemet.
- Akkor belekezdek. -felsóhajtott majd mélyen a szemembe nézve, feltörtek belőle a szavak.- Biztos észre vetted már, hogy nagyon sokat jelentesz nekem és miután tegnap Harry mesélt nekem dolgokat a beszélgetésetekből, komoly lépésre szántam el magam. Tudom, azt mondtam, hogy nem akarok elsiettetni semmit, de egyszerűen ezzel nem bírok várni. Szükségem van rád, és ha még nemet is mondasz, muszáj feltennem neked a barátságunkon túllépő kérdést. -köröket kezdett el a kézfejemre rajzolni az ujjával.- Most elég nagy lúzernek tűnhetek, hogy nem merem kinyögni, de ígérd meg, hogy őszinte lesz a válaszod, és egyből rávágod. -tekintette a távolba meredt, míg a válaszomra várt.
- Ígérem. -lélegzetvisszafojtva vártam mit szeretne kérdezni, de legbelül asszem már sejtettem, főleg mert a lányok tettek róla megjegyzést nem is olyan rég.
- Járnál velem? -ahogy ezt kiejtette, a szívem vadul dobogni kezdett a mellkasomban, mintha kiakarna ugrani. Nem gondoltam még bele, hogy mit csináljak, mikor ezt megkérdezi, így meredten ültem, még pislogni sem pislogtam. Lassan visszafordította a fejét felém, én meg hiába ígértem meg, hogy azonnal rávágom, előbb átkellet gondolnom. Semmi másra nem vágytam jobban, de nem voltam biztos magamban. Féltem, s úgy gondoltam, ezt neki is tudnia kell.
- Félek. -nyögtem ki erőtlenül és nagyon halkan.
- Mitől? -kérdezte az arcomat fürkészve, némi aggódással a hangjában.
- Sőt, rohadtul félek. Olyan vagyok, aki ha közel kerül valakihez, azt eltaszítja, mert félek szeretni. -lehajtottam a fejemet, nagyon szégyelltem magamat.
- Én is félek. Félek a világtól. Attól, hogy valaki megfoszt vagy elragad tőlem. Félek, hogy te abban hiszel, nem tehetsz boldoggá, én pedig abban, hogy erre éppen én nem leszek képes. De együtt legyőzhetnénk a félelmeinket, együtt sikerülne. -fülem mögé tűrte egyik kosza hajtincsemet, majd az állam alá nyúlt s felemelte a fejemet így egyenesen a zöld szemeibe tudtam nézni.- Bíz bennem.
- Nagyon szeretnék járni önnel. -elmosolyodtam.
- Ezt örömmel hallom magácskától. -két tenyere közé vette az egyik kézfejemet és szájához emelve, apró puszit nyomott rá. Szélesen elmosolyodtam, ő pedig felujjongott és beleboxolt a levegőbe.


*Louis szemszög*

Nincs is annál nagyobb öröm, mint amikor egy számodra nagyon fontos embernek felcsillan a szeme és rád mosolyog, mert boldog, hogy veled lehet. És Rebecának kifejezetten csillogott, ami olyan boldogsággal töltötte el a szívemet, hogy legszívesebben elszálltam volna. Szorosan hozzám bújt, átkaroltam, miközben előre-hátra kezdtem kicsit dülöngélni. Szemét a tengerre szegezte, én pedig rá. El sem hittem, hogy most már nem Ő van meg Én, hanem Mi. Nem akartam elmondani neki, hogy mennyire félek Harry reakciójától. Ugyan, azt mondta nekem a folyosón, hogy nem zavarja a dolog, csak azt szeretné ha Beka boldog lenni, akkor is tudtam mit érez iránta, de azt is, hogy én mit érzek. Megígérte, hogy a barátságunk nem megy tönkre, amiben én is biztos voltam, annál sokkal erősebb volt a száll közöttünk. 
- Louis? -finoman megcsípte az arcomat Rebeca, mire értetlenül ránéztem.- Elbambultál, gondolom a kérdésemet akkor meg sem hallottad. -felkacagott, mit egy kisbaba, akit épp csikiznek. 
- Bocsáss meg. Megismételnéd? -kérdeztem, majd zavaromban lesütöttem a szemeimet.
- Azt kérdeztem, hogy a többieknek mondjuk el, hogy.. tudod. -ránéztem és nagyon meglepett, hogy nem tudja kimondani azt az egy szót a mondat végére, ami neki is feltűnt, így gyorsan hozzátette.- Hogy járunk.
- Elszeretnéd? -megkönnyebbülten kifújtam a levegőt.
- Majd valamikor igen. -oldalra döntötte a fejét.
- Akkor holnap mondjuk el, de szerintem már mindenki sejti. -felnevettem, majd a mellkasomnak döntötte a fejét, s a haját kezdtem simogatni.
- Nem kéne visszamennünk hozzájuk? Gyanút fognak majd, hogy ilyen sokáig távol vagyunk, s ez az utolsó éjszakánk is. -szomorúan felsóhajtott.
- De, igazad van. -megvártam míg feláll, és én is feltápászkodtam.- Szerintem biztonságosabb ha úgy viszlek vissza, mint ahogy ide jutottunk. -oldalra döntötte a fejét, majd egy kört rajzolt a levegőben a mutatóujjával, jelezve, hogy forduljak meg.- Seggbe akarsz rúgni? -hátrasandítottam, de egyáltalán nem ez volt a terve, mögém állt és a hátamra ugrott. Megfogtam a lábait, ő meg a vállaimba kapaszkodott. Mikor visszaértünk a többiekhez, mind a napernyők alatt hűsöltek, pokrócokon fekve. 
- Ti hol voltatok? -lépett oda hozzám Niall, miután letettem Rebecát.
- Kagylókat gyűjtöttünk. -vállat vontam, majd elvettem a fiú kezében levő szendvicset és egy nagyot haraptam belőle. 
- Na. -durcásan kapkodott a még megmaradt szendvicse után, de mivel magasabb voltam, sehogy sem érte el az égbe emelt kajáját, hiába ugrált akár egy nikkelbolha. Végül feladta, s Tessához sietett, hogy kérjen még egyet. Tekintettemmel az újdonsült barátnőmet kerestem, végül meg is láttam. Zaynnel és Harryvel röhögcsélt az egyik kockás pokrócon ülve, miközben jégkrémet ettek. Nem akartam féltékenykedni, de nem bírtam ki, hogy ne menjek én is oda. 
- Min röhögcséltek? -leültem a homokba, mivel mellettük már nem volt hely a pokrócon. 
- Hogy két fülünk van, mégsem vagyunk szatyrok. -felelte vigyorogva Zayn, és egy pálcikás jégkrémet nyújtott felém, de megráztam a fejemet.- Soha többet nem fogsz fagyit enni a még megmaradt életedben, mert egyszer elment a  hangod? -kérdezte furcsállóan, én meg végiggondolva a dolgot, beláttam, hogy igaza van, ezért elvettem tőle az előbb nyújtott jégkrémet.
- Este nem tartunk valami bulit? -kérdezte Beca, mire mind felé kaptuk a fejünket, még Liam és Danielle is, akik eddig úgy néztek ki mint akik aludnának, de ezek szerint nem így volt.- Holnap úgy is elmegyünk, és ez egy ilyen búcsúbuli féleség lenne. -körbenézett, majd jelentőség teljesen rám.
- Én benne vagyok. -csúszott ki a számon, amire Becának egy köszönet mosoly volt a válassza. 
- Most majd nem iszunk sokat, és nem lép le senki. Tényleg nem iszunk sokat. -jelentette ki meggyőzően.
- Én is benne vagyok. -emelte a magasba a kezét Harry.- Pár kortyba nem hallunk bele. 
- Jó, legyen. -egyezett bele Tes, utána meg a többiek is. A délután maradék részében a vízben játszottunk sorversenyeket, kétfős csapatokban. Végül elérkezett az este, így mind a nappaliban gyűltünk össze megbeszélésre. Tessa beállt középre, mivel őt neveztük ki főnökasszonynak.
- Szóval, Liam és Danielle veszik meg a piát, mivel ők már át vannak öltözve, és biztos kiadják nekik. -összeütötte két tenyerét.- Mindenki elmegy lefürdeni és átöltözni. -egyenesen Rebeca felé nézett, aki erre elpirulva kiöltötte rá a nyelvét.- Nem kell kiöltözni, csak visszafogottan. Mindenki értette? Akkor hajrá. -és már el is tűnt a szobájában. Megvártam Becával, míg mindenki elvonul, hogy egy gyors csókot lehelhessünk egymás ajkaira, aztán mi is eltűntünk a saját szobánkba. Mire beértem, Harry már lefürdött, s épp a ruháját próbálta kiválasztani. Mikor meglátta, hogy ott állok mellette, vigyorogva felemelt egy kék és egy zöld pólót, hogy én válasszak, mert ő nem tud. A kékre böktem, az illet a kék dorkójához, majd el is tűntem a fürdőben. Mire kiértem teljesen felöltözve a nappaliba, már mind ott terpeszkedtek a kanapén. Befészkeltem magamat Niall és Liam közé, s már csak a két szobatársra vártunk. Pillanatok múlva meg is jelentek, és Beca leült mellém, én meg miután végig néztem rajta, füléhez hajoltam, s halkan suttogni kezdtem. 
- Nagyon aranyosan áll ez a ruha. -elhajoltam tőle, s újra végig néztem rajta. Megint egy virágmintás ruhát viselt, de ettől sokkal vidámabbnak tűnt a lány arca. Az este tényleg békésen telt, senki nem ivott annyit, hogy a lámpán lógva, Tarzannak képzelje magát, de azért meg volt a hangulat. Féltékenységen is túlléptem, egyáltalán nem zavart mikor Harry és Beca együtt táncoltak az egyik számunkra. Olyan hajnali három óra felé mindenki eltért nyugovóra, de addig nem tudtam aludni, míg nem kaptam egy 'jó éjt puszit', ezért áthívattam Rebecát, aki egy apró puszit nyomott az arcomra, majd rögtön álomba is zuhantam. 

8 megjegyzés:

  1. Szia!!! Hivatalosan is bejelenthetem, hogy ez az egyik kedvenc részem :D Annyira happy vagyok!!! Itt vigyorgok egyfolytában :D:D:D Nagyon várom a folytatást (L) !!!!!! xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :D Én is boldog vagyok, hogy sikerült örömöt okoznom neked. :D Próbálom a leggyorsabban hozni a következőt. :)

      Törlés
  2. nagyonjónagyonjónagyonjónagyonjónagyonjónagyonjónagyonjó !!!! imádom !!! kérem a kövit ! :DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, sietek nagyon a következővel. :D <3

      Törlés
  3. erre a részre nem találok szavakat...ez a legjobb rész az összes közül..nagyon aranyosak már most együtt...várom a kövit:DDD

    VálaszTörlés