24. fejezet

10 Tetszik/Nem tetszek után jön csak a következő rész. :)

Furcsa dolog hazaérkezni. Minden ugyanúgy néz ki. Ugyanolyan az illata. Ugyanúgy érzel. Rájössz, hogy az egyetlen dolog, ami változott, az te magad vagy.
- Anya? Apa? -földbegyökerezett a lábam. Egy pillanatra még levegőt is elfelejtettem venni. Tudtam eddig is, hogy a szerencse sose áll az én oldalamra, de ez most nagyon igazságtalan volt. Magam mellé raktam a gurulós bőröndömet, és rátámaszkodtam. Ide oda járattam a tekintettemet a két szülöm között. Agyam hirtelen magyarázatok után kezdett kutatni, de semmi hihető nem jutott eszembe. Ha pár napról lett volna szó, mondhattam volna, hogy Tessánál voltam, de egy hetet esélyem sem volt kimagyarázni. Anyám közelebb lépett pár lépéssel, majd apám is feltápászkodott a kanapéról és csípőre tett kezekkel méregettek.
- Kis asszony, milyen volt apádnál? -gúnyosan elmosolyodott, és a mellette álló férfira nézett.- Oh, várj. Hiszen nem rég jött el hozzám apád azzal, hogy szeretne elvinni magához, mert hiányzol a leltárból. Most akkor ez hogy is van? -össze húzta szépen szedett szemöldökeit, s dühösen pásztázott. Kétségbeesetten apám felé néztem, aki bocsánatkérően vállat vont.- Szóval, hol voltál?
- Tessá.. -haraptam el a mondat végét, mert átfutott az agyamon, hogy lehet felhívta már a barátnőm szüleit, így dupla bukta lenne.
- Tessánál? És a szekrényben bujkáltatok, mert a szülei szerint ő meg te apádnál voltatok. -még közelebb jött, már csak pár méterre állt tőlem.
- Úgy értem, Tessával. -rettenetesen izzadni kezdett a kezem, és a homlokomról is folyt a víz. Tényleg megváltoztam. Sose hazudtam még ekkorákat.
- Na és hol, ha szabad megtudnom? -olyan szinten közel jött, hogy már az aurámban éreztem.
- Egyik barátnőnk nyaralójában. -átakartam gondolni a választ, de csak úgy kicsúszott belőlem a hazugság.
- Melyiknél? -kiáltott rám olyan hangosan, hogy még apám is összerezzent.
- Nem gondolod, hogy elárulom. Nem fogom bajba keverni. -szívem egyre gyorsabban dobogott, kezemet ökölbe szorítottam.
- Na ide figyelj, velem ezt nem csinálod. -még hangosabb lett, és már lendítette is a kezét, hogy egy jókora pofont lekeverhessen, mikor az eddig csöndben figyelő apám végre megmozdult, majd megragadta anyám csuklóját.
- Nem ez a megoldás. -mormogta a jellegzetes mély hangján és egyenesen a szemembe nézett.- Menj a szobádba, mi majd megbeszéljük a többit. -rám kacsintott, nekem meg nem is kellet több, már ott sem voltam. Menet közben hátrapillantottam és anyám fagyos tekintetével találkoztam. Kirázott a hideg majd sietősebbre fogtam a lépteimet. Ledobtam magamat az ágyamra, legszívesebben tomboltam és sírtam volna egyszerre, de előbb beszélnem kellet a legjobb barátnőmmel. Sietősen bepötyögtem a számát a vezetékes telefonba, s hallgattam hányszor csörög ki, remélve, hogy nem vonták el a telefonhasználattól.
- Halló? -szólt bele végre Tessa, a helyzethez oda nem illő vidámsággal.
- Tes? Te vagy az? -ránéztem a hívott számra, hogy biztos őt hívtam-e.
- Ki más, te butus? -felnevetett egy kis fáradsággal a hangjában.- Nagyon lecsesztek? Mit mondtál? Mert én még nem mondtam semmit, de lassan kellene majd.
- Hogy egyik barátnőnknél voltunk. -felsóhajtottam.- A fiúkról egy szót sem!
- Nem vagyok hülye, viszont beszélned kéne Louissal. -mondta sokat sejtetően.
- Miről? -elnyúltam az ágyon, közben ujjam köré csavargattam a telefon zsinórját.
- Majd megtudod, de most le kell tennem. -hadarta el a lehető leggyorsabban.- Később találkozunk. -és már  le is rakta. Megszeppenve feküdtem tovább az ágyon, agyam azon gondolkodott, mire érthette, hogy 'később találkozunk'. Félni kezdtem, mert általában ilyenkor vitt mindig bele a rosszba. Amíg nem ismertem meg, nagyon visszahúzódó voltam és félénk, de aztán találkoztunk és minden megváltozott. Felültem az ágyamban, ölembe kaptam a laptopomat és amíg az betöltött, beütöttem Louis számát is a telefonba. Lélegzetvisszafojtva vártam, hogy abba maradjanak a kicsöngések, s végre felvegye, de csak az üzenetrögzítő kapcsolt be. Épp akkor kopogtak az ajtómon, mikor lecsaptam csalódottan a telefont.
- Rebeca? Bejövők! -ütötte meg a fülemet anyám rekedtes hangja.
- Gyere. -válaszoltam kedvtelenül és igyekeztem felkészülni a legrosszabbra.
- Na idefigyelj, nincs bocsánat arra amit tettél. -előbb jött a kioktatás, mint anyám alakja, ahogy lassan kinyitotta az ajtót és a szobám közepére csoszog.- Legalább két hét szobafogság, nincsenek barátok, se tv, se telefon. Értve vagyok? Tudod te kiből csinálj sült majmot. -azzal a telefonomat és a tv zsinórját zsebre vágta.
- De.. én.. -szája elé tette mutató ujját.
- Csend legyen! Nem érdekelnek a magyarázataid. Ebből majd tanulsz. -aztán el is tűnt  a szobámból hatalmas léptekkel haladva. Tekintettem a laptopra szegeztem és hálát adtam, amiért ezt nem vette el. Bepánikoltam, fogalmam sem volt, hogy fogok így beszélni Louissal. Épp a neten kezdtem böngészni a fiúk után, amikor megszólalt pár telefoncsörgés. Ijedten közelebb húztam magamhoz a gépemet, s a szobámat kezdtem pásztázni. Túl sok olyan horror filmet láttam, amiben előbb megcsörren a telefon, aztán gyanús körülmények között meghalnak az emberek. De most nem erről volt szó, egyszerűen csak a skype-on küldtek telefonhívás felkérést. Megkönnyebbülten felsóhajtottam, és mikor láttam ki hív, villámgyorsan rámentem az "Elfogadom" gombra.
- Na végre. Azt hittem sose veszed már fel. -a hanghoz kép is járt, és mikor megpillantottam helyes arcát, kócos barna haját és zöld szempárját, minden rosszkedv elszállt belőlem.
- Bocsi. A frászt hoztad rám. -letettem az ágyamra a gépet, majd elfeküdtem újra.
- Jó, végül is megszokhattam volna, hogy neked kell legalább egy óra, mire felveszed. -felnevetett, és én sem bírtam ki a piszkálódását egy vigyor nélkül.
- Nem rég hívtalak, akkor ki volt az aki egyáltalán nem vette fel?
- Elhagytam a telefonomat. -félrehúzta a száját.- Vagy valamelyik fiú eldugta. -állát kezdte simogatni, mint ha nagyon gondolkodna ezen a lehetőségen.
- Szerintem tévedsz. -közelebb másztam a géphez, hogy én is látszódjak a képernyőn, ne csak a sötét szobám, amit a laptop fénye világított be.- Csak nem voltak olyan pimaszok, hogy elrejtsék.
 - Egyszer azt hittem, hogy tévedtem..de tévedtem. -melle alatt összefonta a karjait, és hátradőlt a székén, lábait az asztalra téve.- Ha itt bármi eltűnik, azért mindig a fiúk a hibásak.
- Vagy te. -tettem hozzá, mire mosolyogva bólintott egyet.
- Na és mi volt anyudékkal? Tessa mesélte, hogy lebuktatok. -szomorúan felsóhajtott.
- Két hét szobafogság. -a hatás kedvéért nagy szünetet tartottam, és csak aztán folytattam.- Tv és telefon nélkül.
- Jaj. -megcsóválta a fejét.- Tes mondott valamit?
- Hogy hívjalak fel. -felvontam egyik szemöldökömet.- Gyanúsak vagytok. Miről maradtam le?
- Fél óra múlva ott vagyunk érted. Hozz fürdőrucit. -puszit küldött a levegőben, majd felpattant a székről.- Most megyek. -és ki is nyomta a beszélgetést. Megszeppenve pislogtam magam elé. Nagyon zavart, hogy mindenki tudott mindenről, csak nekem felejtettek el szólni állandóan.
- Hogy értette, hogy fürdőruci? Meg hogy értette, hogy értem jönnek? -közben bevillant amit a legjobb barátnőm mondott, azzal kapcsolatban, hogy hamarosan találkozunk.- Ojaj, ne! -fejemhez kaptam, mert elfelejtettem mondani neki, hogy a szobafogságom mától kezdődött és anyám elég fagyos hangulatban van. Órámra lestem, hogy az a fél óra mikor telik le. Zavartan a szekrényemhez léptem, majd kihalászva onnan az itthon felejtett kedvenc bikinimet, magamra kaptam azt. Valahol nagyon mélyen reménykedtem benne, hogy nem jönnek potyára ide, és még ma kienged anyám. Mikor ráhúztam a fürdőruhára a rövidnadrágomat és egy bő szürke pólót, kikukucskáltam a folyósora. Néma csend volt, ebből gondoltam, hogy anyám már le is feküdt aludni, szóval már tudtam, hogy ha jönnek, akkor is hiába, mert ha felkeltem szülőanyámat, mérgesebb lesz, mint amilyen én szoktam lenni, ha felkeltenek. Visszafeküdtem a puha ágyamra és becsuktam a szemem. Nem tudom meddig feküdhettem így, talán még el is aludtam, de az ablaküvegem kocogtatása felriasztott. Eltámolyogtam az ablakig, mire egy kavics zuhatag koppant az üvegen. Szélesre tártam és az erkélyre sétáltam.
- Hahó. Van ott valaki? -kérdeztem félhangosan, közben a sötétséget tanulmányoztam.
- Igen. Itt lent. -az ismerős hangok felé kaptam a fejemet, és mind az öt fiú ott volt, Danielle és Tessa társaságában.
- Hát ti? -meglepettségemet nem tudtam leplezni, leesett állal néztem le rájuk.
- Jöttünk, hogy kiszöktessünk. -felelte Zayn vidáman.- Csak mássz le.
- De csitt, mi fény nyilall az ablakon? Ez itt Kelet és Júlia a Napja! -lépett előre Louis, kezét kitárva.- Ó, bár lehetnék kesztyű a kezén, hogy az arcához érjek!
- Jaj nekem. -felnevettem.
- Jaj nekünk. -felelte Niall, majd leült a földre és unottan nézte Louis színészkedését.
- Na elég a szavalásból, iparkodjunk mielőtt felverjük a szomszédokat is. -sürgetően végig nézett mindenkin Liam. 
- És mégis hogyan másszak le? -megforgattam a szememet, de ezt ők valószínűleg nem látták. 
- Ott a borostyán. -mutatott a szinte egész házfal oldalát beborító növényre Harry.- Szerintem elfog bírni, mert jó vastag. 
- Ha nem, majd elkaplak. -még szélesebbre tárta a karját Lou.
- Menni fog, nyugi. -belekapaszkodtam a növénybe és nehézkesen, de sikerült lemásznom.- Tényleg elbírt. 
- Nem megmondtam?! -szélesen rám vigyorgott a göndörke, majd összepacsiztunk. Futólépésben elindultunk az utca felé, átugorva a bokrokat és kikerülve a virágos kert büszkeségeit. 
- És hova megyünk? -bevágódott mindenki egy mini buszba, de kicsit tétováztam mielőtt beszálltam volna én is. 
- Medencézni. -húzott be maga mellé Louis, és már indultunk is.
- Hozzátok? -kérdeztem Harrytől, mert ő ült a vezetőülésben.
- Hát.. -összenézett a többi fiúval.- Majd megtudod. -felsóhajtottam. Utáltam, hogy ha titkolóznak előttem, és ami még idegesítőbb volt, hogy tényleg mindenki tudta rajtam kívül, hogy hova megyünk. Pár perc autókázás után a városban, megálltunk egy hatalmas épület előtt. Libasorban kiszálltunk, majd amíg a többiek az úszógumikat és egyéb vízi játékokat pakolták ki a kocsiból, addig az épületet nézegettem. Túl sötét volt, nem ismertem fel, ami nyugtalanítani kezdett. Hónunk alatt a cuccokkal az ajtóhoz sétáltunk. Liam egy kis szenvedés után, de sikeresen kinyitotta az üveg ajtót, és előre engedett minket. Beérve még sötétebb volt, mint oda kint és mikor Zayn végre megtalálta a lámpakapcsolót, akkor ismertem csak fel a helyet.
- Mit keresünk a város egyik uszodájában? -fordultam a vízbe ugrani készülő banda felé.- Betörtünk egy uszodába, ráadásul éjjel? 
- Ha már szobafogságban vagy, legalább használd ki. -nyújtotta felém a kezét Niall a vízből. Kicsit hezitáltam de végül lekaptam magamról a felesleges ruhákat és megragadva a kezét, becsobbantam én is a medencébe. Sajnálkozva kerestem Zaynt, hogy mit csinálhat a medence szélén, de végül ő sem maradt ki a buliból, magára kapott egy úszógumit és bent hülyéskedett velünk. Olyan két órát tölthettünk ott, amikor is jöttek a rendőrök,  és kénytelenek voltunk villámgyorsan elszaladni, ha csak az éjszaka többi részét nem akartuk egy cellában tölteni. Egészen a hazámig futottunk, ahol lihegve estünk egymásra. 
- Mi lesz a kocsival? -kérdezte Danielle két nagy levegő között.
- Majd reggel érte megyünk, ha csak nem foglalták le. -röhögött fel Niall.
- Gyalog menjünk haza. -karolt kedvesébe Liam.- Szerencsére mi se, és Tes se lakik messze. 
- Máskor is megszöktethettek minket. -borultam mindegyikük nyakába egyesével. Mikor eltűntek a látótávolságomból, visszamásztam a borostyánon az erkélyemre.- Még jó, hogy megtanultam kötelet mászni. -mondtam magamnak elismerően. Gyors lekaptam magamról a vizes ruhákat és a földre dobtam őket. Összekötöttem a vizes hajamat, majd beborultam az ágyamba és mély álomra hajtottam a fejemet.