13. fejezet

És ahogy már hozzá lehetett szokni, 8 Tetszik/Nem tetszik kell a következő részhez is. :)

- Ébresztőőő. -teli torokból valaki belekiabált a fülembe, mire lendületből arcon csaptam.
- Még öt perc. -nyögtem fel erőtlenül, és az oldalamra fordultam, miközben a kezemmel Harry testét próbáltam kitapogatni. De semmi. Egyből arra gondoltam, hogy tolakodásnak vette mikor ráfeküdtem, ezért megvárta míg elalszom, majd csendben kiosont, nehogy rámásszak. Vagy csak nem tudott aludni tőlem, és azért lépett le. Mindegy is, a lényeg az volt, hogy nem volt mellettem, ami kétségbeeséssel töltött el.
- Letelt az öt perc. -mondta szigorúan mellőlem a hang. Nem tudtam, hogy most tényleg beszél hozzám valaki, vagy a belső hangom próbál ébredésre bírni, hogy megkeressem Harryt.
- Akkor még tízet. -fúrtam bele a fejemet a párnába, mire az valaki elkezdett rázogatni. Bosszúsan emeltem fel a fejemet, hogy beolvashassak annak aki nem képes aludni hagyni, mert elvégre ez az én szobám, az én ágyam, az én álmom volt, így én döntethettem volna el, meddig akarok aludni.
- Majd este alszol. -Zayn barna szempárjával és mosolygó szájával találtam szemben magamat.
- Az arcod. -húztam félre a számat.- Ez biztos befog lilulni. -arcára tettem a kezemet óvatosan, és végig simítottam rajta.- Ne haragudj.
- Semmibaj, majd kárpótolsz valahogy. -kacsintott egyet, majd végigmért.- Már értem, hogy mért nem akarta senki elvállalni a felébresztésedet. Tényleg morcos vagy ha felébresztenek, és harcias. -kedvesen felnevetett.
- Tényleg sajnálom. -éreztem ahogy elpirul az arcom.- Hány óra? Sokat aludtam?
- Öt óra lesz, és kinek mi a sok. Két órát aludtál csak. -felállt, mert eddig az ágyam mellet guggolt.
- Jesszusom. De ugye a többiek addig nem szedték szét a házamat? -kaptam a számhoz ijedtembe, mert belőlük bármit kinéztem volna.
- Fél órája vagyok a szobádban, ennyi idő alatt csak nem lett súlyos a helyzet. -szekrényemhez lépett, és kivett onnan egy pulcsit.
- Szerintem menjünk le, és nézzük meg. -pattantam fel villámgyorsan az ágyból.- Az biztos kicsi lesz rád. -mutattam a pulcsimra.
- Nem is nekem lesz. -nyomta a kezembe, mire értetlenül meredtem rá.- Minél tovább maradunk itt, annál nagyobb az esélye annak, hogy tényleg kárt tesznek valamiben. Párszor már jártak nálunk a tűzoltók. -jelentette ki hangsúlyosan az utolsó mondatot.
- El megyünk? Hova? -pislogtam nagyokat rá.
- Moziba. -villantott egy hatalmas mosolyt, miközben az ajtó felé húzott.
- Akkor várj, rendbe szedem magam. -torpantam meg, és a szekrényemhez siettem.
- De így is tökéletes vagy. -mért végig, de miután feltűnt neki, hogy ezt szinte meg sem akartam hallani, legyintet egyet.- Lent várunk. -és már ott sem volt. Nem tudtam eldönteni, hogy laza legyek, vagy csinos. Végül lemondtam a lazaságról, nem akartam, hogy leégessem a fiúkat a megjelenésemmel. Mivel a lent rám várakozóknak a fele szürkébe vagy annak valamilyen árnyalatába öltözött, így én is a szürke mellett tettem le a voksom. Kikaptam a szekrényemből pár göncöt, majd magamra ráncigáltam a ruha darabokat és az azokhoz illő kiegészítőket, hajamat meg kiengedtem. Lassan lépkedtem a lépcsőfokokon, lefelé haladva. Léptem zajára, mindenki felém kapta a tekintetét, miből tisztán kiolvasható volt a türelmetlenség.
- Ugye tudod, hogy csak moziba megyünk? -dobta oda nekem szúrósan Tessa, főképp azért mert nem volt egy türelmes fajta.
- Sosem lehet tudni, hogy hol találkozom életem hercegével, és a moziban nagy esély van rá, így jól akarok kinézni. -válaszoltam vissza neki játékosan. Mindenki elindult az autó felé, kivéve Louist és Harryt, akik engem vártak be.- Hogy fogunk elférni heten a kocsiban?
- Sehogy. -jelentette ki nemes egyszerűséggel Louis.- Mi hárman.. -mutatóujjával végig mutatót rajtunk.- Harry kocsijával megyünk, míg a többiek Liammével.
- Rendben. -nem tudtam, hogy most örüljek ennek a helyzetnek, vagy ne. Már sütizés közben is elég feszült volt a levegő hármunk között, most még az autóban is folytatódik. Míg Harry a kocsi ajtók kinyitásával bajlódott, Lou mellém lépett, és a fülemhez hajolt.
- Nagyon csinos vagy. -olyan lágyan súgta, és olyan halkan, hogy libabőrös lett a hátam.
- Még mindig nem annyira csípem a bókolást. -nevetve toltam el a fejét a fülemtől, majd ő is velem nevetett.
- Min nevettek ennyire? -kíváncsiskodott Harry, most már a motorháztetőnek dőlve, mi meg csak vállat vontunk.- Beszállás. -adta ki a parancsot.
- Hol szeretnél ülni? -fordult felém Louis. Legszívesebben Hazza mellett akartam volna, de a közelségét most nem bírtam volna egy könnyen elviselni, így a hátsóülés felé böktem a fejemmel. Miután Lou beült az anyósülésre, én is nyitni akartam a hátsóajtót, de Harry megelőzött, és kitárta előttem.
- Köszönöm. -rámosolyogtam, majd beszálltam. Mi mentünk hátul, és mint várható volt, néma kussban ültünk, így megint rajtam volt a sor, hogy megtörjem a csendet.- Na és mit nézünk?
- Valami akció filmet. -rántott vállat Louis.
- Hurrá. -felsóhajtottam.
- Nem szereted az ilyen kategóriájú filmeket? -nézett rám a visszapillantóból Harry.
- Nem. -lenéztem az ölemre.
- Majd mi szórakoztatunk. -nyúlt hátra Louis a hosszú kezével, és összeborzolta a hajamat.
- Nincs kétségem afelől. -széles vigyorral az arcomon, beleharaptam a kézfejébe.
- Na. -durcásan visszafordult előre, és összefonta a kezét a mellkasa előtt.- Nem is csináltam most semmi rosszat.
- Emlék tőlem. -előre hajoltam, és kicsit felegyenesedtem, hogy puszit tudjak nyomni Lou feje búbjára.
- Más emléknek jobban örültem volna. -kiöltötte rám a nyelvét.
- Majd legközelebb. -felnevettem.
- Megérkeztünk. -jelentette ki komoran Harry. Fel sem tűnt eddig, hogy ilyen gyorsan meg is jöttünk volna. A többiek a jegypénztárnál vártak minket, a jegyeinkkel a kezükben, ezek szerint nagyon lemaradhatunk.
- Már bent kéne lennünk. -ugrált egy helyben Niall.
- Akkor meg mire várunk? -forgatta meg a szemét Louis, mire mindenki felnevetett. Nagyon kevesen voltak a teremben, bár a késő délutáni vetítéseken mindig alig vannak. Pont egy sort foglaltunk el. Liam ült a legszélén, onnan nézve meg Louis, Niall, én és Harry.
- Hol van Zayn meg Tessa? -fordultam Liam felé.
- Elmentek kukoricáért és kóláért. -épp, hogy kimondta, már meg is jelentek a sor elején. Mivel ők jöttek legkésőbb, így ők ültek a másik szélen. Pár percig még beszélgettünk a filmről, de aztán elsötétült minden, és elindították. Már a legelején nagyokat ásítottam, majdnem el is aludtam, de Niall bökdösése visszatérített a valóságba.
- Mit szeretnél? -fél oldalasan felé fordultam.
- Kaphatok egy kicsit a kukoricádból? Az enyém elfogyott. -lebiggyesztette alsó ajkát, amitől annyira cuki volt, hogy nem tudtam ellenállni neki, és az összes pattogatott kukoricámat neki adtam, én úgy sem kívántam annyira.
- De ezt most oszd ám be, mert még csak most kezdődött a film. -mosolyogva megcsóváltam a fejemet, majd egy puszit nyomott az arcomra, és mindketten visszafordultunk a -mindenki szerint baromi izgalmas, de számomra rohadt uncsi- filmhez. Nem annyira szerettem moziba járni, mert kényelmetlenek voltak a székek, és akárhogy helyezkedtem, a seggem így is úgy is elzsibbadt. Egy idő után már az alvás sem tűnt csábítónak, így az ölembe kaptam a táskámat, és sunyiban a telefonomon szórakoztam.
- Mekkora kocka vagy. -súgta a fülembe a mellettem ülő Harry.
- Mondja az aki mindent ki twitter. -megforgattam a szememet, és inkább abbahagytam a telefonom babrálását.- Unatkozom. -súgtam vissza a fiúnak.
- Akkor csináljunk valami izgit. -huncutan elvigyorodott, de a szemét le sem vette a képernyővászonról.
- Még is mit? Számoljuk hány embert ölnek meg? -ujjaimmal kezdtem el dobolni a kéztámasztón.
- Nem rossz ötlet, de én tudok jobbat is. -hirtelen ráhelyezte a tenyerét a kezemre, én meg ugyan olyan gyorsan, felé kaptam a fejem. A szívem megint mást tempót diktált, mikor megéreztem leheletét az arcomon. A háttérből fegyver pufogás hallatszott, de egy idő után már ezt sem hallottam, sőt, semmi mást, kivéve Harry egyenletes levegővételeit. Szabad tenyeremet a tarkójára tettem, míg az arcomat simogatta. Még hosszan néztünk egymás szemébe, mire ajkaink végre találkoztak. Ez a csók nem hasonlítható a múltkoriakhoz képest. Ez sokkal érzelem dúsabb, és legfőképp igazibb volt. Nem tudom meddig tarthatott, mert mire elszakadtunk egymástól, már majdnem vége lett a filmnek, de a zöld szeméről nem tudtam elkapni a tekintettem utána se.
- Woow, ez mekkora volt. -ugrott fel Louis a helyéről a film végén, és a szétszórt kukorica darabokat szedte össze Liammel. Ekkor észbe kaptam végre, és elfordítottam a fejemet, egyenesen Tessa felé.
- Neked is tetszett? -kérdezte tőlem vigyorogva, mire vágtam egy fapofát.- Sejtettem. -csilingelően felnevetett.
- Várjatok egy picit. Még pihentetem a pocimat. -nyöszörgött Niall.
- Talán nem kellet volna mindegyikünktől elkunyerálnod az óriás adag popcornunkat. -rángatta fel a székéből a szőke gyereket, és elindultak a kijárat felé, mi meg vihogva követtük őket. Mivel nem volt még olyan késő, így úgy döntöttünk a fiúkhoz megyünk vissza. Nem tudtam miért, de nem akartam Harry autójába ülni, így Liamékhez kérezkedtem be. Tessa volt csak az a bátor, aki helyett cserélt velem, így én az ő helyére ültem, az anyósülésre. Azon agyaltam erősen, hogy vajon a fiúk mért olyan furák, ha hármasban vagyunk, na meg az a csók is. Játszott velem, tudtam, hogy csak ez lehetett a cselekedeteinek a magyarázata. Egész hazafelé úton a film volt a téma, amihez nem nagyon tudtam hozzászólni, így volt időm elmerülni a gondolataimban. De csak egy valaki járt a fejemben folyamatosan. Harry. Megőrjített, hogy nem bírtam ki verni onnan, és akármi semmiségre is próbáltam koncentrálni, minden szál hozzá vezetett végül el. Elhatároztam, hogy felmegyek twitterre, addig is van mivel foglalkoznom Harryn kívül. Meglepődve néztem, hogy Liam már ki is írta, hogy mozizni voltunk, szerencsére nem a film előtt, így egy rajongóval sem találkoztunk. (Liam Payne: most voltunk a fiúkkal, és két lánybarátunkkal @Rebeca_Leavey @Just_Tessa_Litwin moziban. Ajánlom a bosszúállókat, nekem nagyon tetszett. :D)
- Liam, ez most komoly? -szóltam hozzá erőtlenül.
- Micsoda? -félig felém fordult, lenem véve a szemét az útról, én meg meglobogtattam mellette a telefonomat.- Baj? 

- Nem, dehogy. Csak.. -hátrahajtottam a fejemet, keresve a megfelelő szavakat, hogy kifejezhessem, mit érzek.- Nem tudom, hogy felkészültem e már erre, hogy megismerjenek a rajongóitok.

- Rebeca, most jól figyelj ide rám. -lassan felé kaptam a fejemet.- Akármit is mondanak, vagy írnak neked, ők nem ismernek téged úgy, mint mi. Ne hallgass majd a bántó levelekre, csak féltékenyek, ennyi. Mi büszkén vállaljuk, hogy egy nagyon jó barátunk vagy, és a rajongóknak ezt el kell fogadniuk. 

- Na Liam, eddig nem voltam beparázva, de most hamar sikerült megijesztened. -pislogtam nagyokat magam elé, mire felnevettet. Visszafelé már jóval hosszabbnak tűnt az út, pedig most aztán volt élet a kocsiban. Mikor odaértünk a fiúk közös otthonához, türelmetlenül elkezdtek beterelni minket Tessával a házba. 

- Üljetek le a kanapéra. -parancsolt ránk Niall kedvesen, mi meg teljesítettük az óhaját.- Zayn, dobpergést kérnék. -mutatott a fiúra, aki erre két műanyagos flakonnal dobolni kezdett a pici dohányzó asztalon.

- Szóval.. -folytatta Harry.

- Nagy bejelentésünk van, ami lehet inkább meglepetés. -csatlakozott be Louis is.