10. fejezet

Teszik/Nem tetszik gombok a bejegyzés alján. :)

*Harry szemszög*

Néztem a mellettünk elsuhanó tájat. Nem akartam bekapcsolódni a beszélgetésbe, és oda figyelni sem tudtam. Letekertem az ablakot, és élveztem ahogy a szél a hajamba tép. Rebecára tudtam csak gondolni. Nem értettem mért volt ekkora hatással rám a személyisége, a jelenléte, egyszóval mindene. Nem tudtam felfogni, mért mondta azt, hogy felejtsük el ami kettőnk között történt, mikor a vágy eluralkodott rajtunk, mert nekem sokat jelentet, és azt hittem neki is, de ezek szerint nem. Hírnévnek köszönhetően, bármelyik lányt megkaphattam volna, csak őt nem, pont aki kellet volna. Most meg ott nevetgélt Louval, belőlem meg feltört a féltékenység. Egyetlen egy kérdés kavargott a fejemben; Mitől jobb Louis, mint én? Ekkor tudatosult bennem, hogy szörnyű barát voltam. Önző, mert hogy érezhettem féltékenységet a legjobb barátom iránt?! Egy lánynak sem szabadott volna közénk állnia, még ha erről egyikünk sem tehetett. Örülnöm kellet volna, ha egymás társaságában boldogak. Eldöntöttem, hogy rákérdezek a dolgokra, és Rebecát is egy időre elkerülöm, mert nem tudtam volna úgy a közelében lenni, hogy ne támadjam le a csókjaimmal. Önmarcangolásomból Liam rázogatása ragadott ki. A kocsiban már csak mi ketten ültünk, így nem tudtam eldönteni, mióta várhatott Liam arra, hogy magamhoz térjek.
- Ideje lenne bemennünk. -rám mosolygott, de mikor nyitottam volna az ajtót, átnyúlt előttem, és megragadta a kocsiajtót.- Mi a baj?
- Semmi. -felsóhajtottam.
- Na ne viccelj. Látom rajtad, és tudod, hogy nekem elmondhatsz bármit. -visszahelyezkedett kényelmesen az ülésbe, és bátorítóan megragadta a vállamat.- Mi történt, míg nem jöttünk meg értettek?
- Nem tudom, hogy történhetett, de lefeküdtünk egymással. És azt hiszem, nagyon tetszik nekem, de.. -itt elakadtam, és lehajtottam a fejemet, Liam meg, mint ha gondolat olvasó lenne.
- De láthatóan Louisnak is tetszik Rebeca. -hümmögött egyet, én meg bólintottam.- De biztos vagy benne?
- Látszik rajta. -hátra hajtottam a fejemet.
- Szerintem inkább kérdezz rá, és majd kitalálunk valamit. -előre hajoltam, a kezemet meg a tenyerembe temettem.
- De Liam, itt csak az a kérdés, hogy Rebecának melyikünk tetszik. És mi van, ha egyikünk sem? Meg most mit kéne csinálnom? Önző módon bedobnom a csajozós dumáimat, és addig teperni míg elérem, hogy belém szeressen, ha egyáltalán belém tudna? Vagy hagyni, hogy egymásra találjanak, és nézni a felhőtlen boldogságukat, míg én összetörők? Az eszemre, vagy a szívemre hallgassak? -éreztem, ahogy az arcomon végig folyik egy könnycsepp.
- Előbb tényleg beszéld meg a dolgot Louissal, és ne hagyjátok, hogy a barátságotok elromoljon akárhogy döntötök, mert az a bandának sem tenne jót.  -ránéztem, és látszott rajta, hogy most ő is tanácstalan, de igaza volt, a banda a legfontosabb. Megveregette a hátamat, és kiszállt. Pár percig még magam elé bámultam, de végül rászántam magam és én is elindultam a ház felé, főképp azért, mert már nagyon éhes voltam. Bent a szokásos látvány fogadott; fiúk a kanapén feküdtek egymáson, és tévéztek. Ám megláttam közöttük a gondolataim főszereplőjét. Egy szürke mackó gatyát viselt, és egy kék, cipzáros pulcsit. Dühös lettem, hogy ennyit lóg a fiúkkal.
- Te hogy hogy itt vagy? -néztem a lányra, és sokkal nagyobb hangerővel kérdeztem, mint akartam. Azonnal felpattant, és látszott rajta, hogy tétovázik. Az összes fiú rám szegezte a tekintetét, amikből az értetlenség sugárzott.
- Neked meg mi bajod van? Mi hívtuk, mert nem akartuk, hogy haza menjen. Úgy se bírnánk ki nélküle sokáig. -csattant fel Niall.
- És ő sem nélkülünk. -vigyorodott el Louis, majd összenézett a szintén vigyorgó Rebecával, amitől még dühösebb lettem.
- Mért van rajta a pulcsim? -tisztán érződött a hangomból a gúny, és azt kívántam, bár felpofozna most valaki.
- Nem tudtuk, hogy a tiéd. -vállat vont Zayn, majd megragadt a lány csuklóját, és próbálta visszahúzni őt maguk mellé, de Rebeca kirántotta a kezét. Elindult felém lassú léptekkel, miközben vette le magáról a pulcsimat, és megállt előttem. Lenéztem rá, azt hittem, most tényleg megkapom a pofonomat, mert ekkora tapló voltam, de ő csak a kezembe nyomta a kék pulóveremet, majd ment is vissza a fiúkhoz. Rohadt szarul éreztem magam. Ha így folytatom, csak megutáltatom magam vele, azt pedig sehogy sem élném túl.
- Beca, jó a pólód. -röhögött fel Louis, én meg feléjük kaptam a fejem. A lány egy répa mintás pólót viselt. Tudtam kitől kapta kölcsön azt, és megint elöntött a düh, vagy inkább a féltékenység. Ekkor jöttem rá, hogy minek is hívta.
- Beca? -kérdeztem vissza most normális hangnemben.
- Igen, az előbb találtuk ki, és azt mondta Rebeca, hogy tetszik neki. -vigyorgott rám Niall. Az már hab volt a tortán, hogy becézik őt. Sarkon fordultam, és ott hagytam őket, egyenesen a konyha felé vettem az irányt, de mielőtt eltűntem volna ott, hallottam a lány mézédes hangjának csilingelését.
- Mi a baja velem? Mivel bánthattam meg? -érződött a szomorúság a hangjából. Összeszorult a szívem. Nem akartam, hogy magát okolja. Megszaporáztam a lépéseimet, így hamar a konyhába értem. Újra végig gondoltam az előbb történteket. Könny gyűlt a szemeimbe, és erőből beleütöttem a falba egy nagyot.
- Te mégis mit csinálsz? -hallottam egy elcsukló hangot, valahonnan mellőlem. Hátamat a falnak vetettem, és úgy csúsztam le a földre. Nem akartam felnézni, hogy megtudjam, ki szólt hozzám, de sejtettem ki lehetett az. - Harry Styles, normális vagy? -leguggolt mellém, és átölelt. Beszívtam epres parfümjének illatát, majd viszonoztam ölelését, s fejemet a nyakába fúrtam.
- Ne haragudj, hogy olyan bunkó voltam. Nem tudom mi ütött belém. -felsóhajtottam, ő meg elhajolt tőlem, hogy a szemeimbe tudjon nézni.
- Semmibaj, de akkor is, mire volt jó amit az előbb műveltél? -lepillantott az ökölbe szorított kezemre, és finoman ráhelyezte a saját kezét. Eddig fel sem tűnt a nagy fájdalom, amit most hirtelen megéreztem.
- Tudod, inkább kívül fájón, mint belül. -keserűen elmosolyodtam.
- Kérsz rá gyógypuszit? -felkuncogott, és lehajolt a kézfejemhez, hogy egy puszit lehelhessen rá.
- Sokkal jobb. -hálásan ránéztem, majd rájöttem, hogy itt a tökéletes alkalom, hogy feltehessem neki a kérdéseimet, amik belülről marcangoltak. - Mért mondtad, hogy felejtsük el azt ami kettőnk között történt ma reggel? -mellém ült, és ő is neki döntötte a hátát a falnak. Azt hittem hezitálni fog, hogy milyen kamu szöveget találjon ki, nehogy megbántson, de meglepő gyorsasággal felelt.
- Mert nem akartam, hogy mikor rám gondolsz, egy könnyen kapható kis nőcske jusson eszedbe, mert nem ilyen vagyok. Azt sem akartam, hogy egy legyek a sok egy éjszakás kalandodból, mert akkor inkább ne legyek semmid. -ránéztem, hát ha letudok valamit olvasni az arcáról, de csak az őszinteséget láttam rajta.- Meg nem véletlenül hívják szeretkezésnek. Szerelemből kellet volna megtörténnie, nem pedig azért mert részegek voltunk. -villantott egy hamis mű mosolyt.
- Egyáltalán nem erre számítottam. -megkönnyebbültem.
- Hanem mire? -oldalra döntötte a fejét.
- Azt hittem azért mondod, mert olyan pocsék voltam. -egyszerre nevettünk fel, ő meg biztatásképpen megrázta a fejét. - Kérdezhetek még valamit?
- Ne kímélj. -féloldalasan rám vigyorgott, és a hajával kezdett el játszani.
- Mi van közted és Louis között? -gondoltam egyből a lényegre térek ezek után.
- Úgy érted barátságon kívül? Semmi, illetve.. -egy nagyot dobbant a szívem, felkészülve a legrosszabbra.- Azt hiszem ő lett a legjobb barátom, de ennél tényleg semmi több. -rám emelte azokat a zöld, szikrázó szemeit, én meg azt hittem majd kicsattanok a boldogságtól. Fel is pattantam gyorsan.- Most meg hova mész?
- Beszélnem kell valakivel. -rákacsintottam, majd elindultam a nappali felé, hogy félre hívhassam Lout, és megbeszéljük végre a dolgokat.

9. fejezet

Következő fejezetet is 8 Tetszik vagy Nem tetszik után hozom. :)

- Na és addig mit csináljunk? -döntöttem a hátamat a falnak.
- Mondjuk együnk? -húzogatta a szemöldökét.- Éhes vagyok. -kedvesen rám mosolygott.
- Én is. -elrúgtam magamat a faltól, és egy helyiség felé indutam, feltételezve ott a konyha.
- Szerinted van a hűtőben valami kaja? -rontott be előttem a szobába, amiről kiderült, hogy tényleg a konyha.
- Nézd meg. -megforgattam a szememet, miközben felültem a konyhapultra. Harry sietős léptekkel oda sétált a hűtőszekrényhez, és derékig eltűnt benne. Előre hajoltam, hogy jobban szemügyre vegyem. Tekintettemet a kelleténél tovább elidőztettem a hátsóján. Vigyorogva bújt újra elő, én meg szuper gyorsan kaptam el a fejemet a másik irányba. Ledobott mellém egy vajas dobozt, és egy üveg lekvárt.
- Vajon hol lehet a kenyér? -mutató ujjával az állán kezdett el dobolni, miközben a szemét ide oda járatta.
- Szerintem a kenyér tartóban. -böktem a fejemmel a mellettem heverő fa doboz felé, mire ő kinyújtotta rám a nyelvét. Jóízűen felkacagtam. Valahonnan előkotort egy kést, és négy szelet kenyeret kezdett el megkenni vajjal.
- Hm, de fincsi lesz. -büszkén kihúzta magát, és felém villantott egy vigyort.
- Amúgy biztos, hogy ez egy vidéki motel? -mutattam körbe, mert nekem nagyon gyanús volt. Semmi motel szerű nem volt benne, sőt inkább hasonlított egy nagy házhoz.
- Igazság szerint nem. Csak megakartalak nyugtatni. -vállat rántott. Hirtelen leugrottam a pultról, és a kezemet lendítettem Harry arca felé. Reflex szerűen eldobta a kezében levő kést, és elkapta a csuklómat, mielőtt a tenyerem csattanhatót volna az arcán. Egyre dühösebb lettem, és csak úgy lángoltam a méregtől. Harry miután feleszmélt, elengedte a kezemet, majd visszafordult a vajas kenyerek felé, hogy megkenhesse azokat lekvárral.
- Harry Styles. -felordítottam, mire eldobta megint a kezébe akadó kést, és beledugta az ujjait a lekváros üvegbe. Pillanatok alatt cselekedett. Miután kihúzta a kézfejét a befőttes üvegből, felém fordult és összekente lekvárral az arcomat. Mérgem azonnal elszállt, helyét a meglepettség vette át. Értetlenül pislogtam rá, ő meg csak nevetett. Az arcom másik oldalát is összekente, mire én a szekrényekben kezdtem el kutakodni. Az egyikben találtam is egy zsák lisztet, és gyors belemarkoltam. Felegyenesedtem, majd Harry göndör fürtjeibe szórtam a marok lisztet. Összeszűkítette a szemeit, jelezve, hogy elfogadta a kihívást. Kihúzta a szekrényből a zsák lisztet a földre, és két tenyerével belemarkolt. Lassan elkezdett felém közeledni, én meg hátráltam kuncogva. Pár lépés után nem tudtam már hova menekülni, hátam neki feszült a falnak. Csibész mosoly jelent meg a szája sarkában, és már landolt is a liszt a fejemen.
- Hólenanyó. -röhögött a hajamra mutogatva.
- Most véged. -indultam el felé, ő meg megfordult és futni kezdett előlem. Mikor már majdnem beértem, hirtelen megragadta a csuklómat és húzott le magával a földre. Mindketten puffantunk a lisztel teli padlón, mert elcsúsztunk azon. Földön fetrengtünk a röhögéstől, miközben a hasunkat fogtuk. Mikor végre abba bírtuk hagyni a nevetést, és levegőhöz kaptunk, egymás felé fordultunk. Centik választottak el egymástól minket.
- Ez jól esett. -sóhajtott fel Harry, utána meg egy hajtincset sepert ki az arcomból. Keze a ragadós arcomra vándorolt. Hosszas percekig ott tartotta, majd az állam alá nyúlt és felemelte azt, így összetalálkozott a tekintettünk. Gyönyörű zöld szemei rabol ejtettek. Megint fellángolt bennem a vágy, és minden porcikám a csókjáért sóvárgót. Beletúrtam a liszttel teli göndör hajába, majd épp szóra akartam nyitni a számot, hogy megtörhessem a varázst, de ő gyorsabb volt, és ajkaival betapasztotta az enyémeket. Nagyon lágyan csókolt, épp, hogy súrolta a számat, még is annyi érzelem volt benne. Hasamban valami furcsa érzés kelt életre. Tudtam, hogy nem helyes amit csinálunk, de nem akartam már megtörni a pillanatot, és nem is tudtam volna, mert Harry keze a hátamra tévedt, és szorosan magánál tartott. Nem bírtam magammal, egyre jobban vágytam rá. Kezem a pólója alá csúszott, majd a hasát kezdtem cirógatni. Halkan felsóhajtott. Nem bírtam tovább várni, elszakadtam tőle, de csak addig amíg lehúztam róla a pólóját. Ajkaink utána újra egymásra találtak, viszont most sokkal szenvedélyesebben. Finoman elkezdte a ruhám hátuljánál a cipzárt lehúzni. Hamar kibújtam belőle, így már csak fehérnemű volt rajtam, ő meg fölém hajolt. Mellem körül kezdett puszilgatni, míg én a gatyája övével babráltam. Észrevette szerencsétlenkedésemet, és megint elszakadtunk egymástól, míg lehámozta magáról a feszülős fekete gatyáját. Újra fölém hajolt, én meg összefontam a lábamat a derekánál. Puszit nyomott a számra, majd egyre lejjebb haladt. Ismét beletúrtam a hajába, ő meg alám nyúlt, és kikapcsolta a melltartómat. Levette rólam, majd messze elhajította. Már a hasamnál járt, mikor keze a bugyim alá tévedt. Felnyögtem az érzéstől, amit oda lent okozott. Végül lehúzta azt is rólam, én meg változtattam a pozíciónkon, így én kerültem fölülre. Lerángattam róla az alsóját, és becsatlakoztam az előjátékba. Halkan nyögdécselt, majd újra változtatott a helyzetünkön. Belecsókolt a nyakamba, keze addig a derekamon pihent. Két kezem közé fogtam az arcát, és újra elkezdődött a csókcsatánk. Megint átkaroltam a lábammal a derekát, majd megtörtént végre aminek megkellet. Mindketten belenyögtünk a csókunkba, és a légzésünk is szaporább lett. Nagyon jó érzés volt vele lenni. Miután kellő képen elfáradtunk, mellém dőlt a hideg padlóra. A plafont kezdtük pásztázni, miközben a légzésünket próbáltuk visszaállítani a normálisra. Ráraktam a fejem a mellkasára, ő meg a fejemet kezdte simogatni. Elmosolyodtam. Hirtelen megszólalt a csengő, amire egyszerre rezzentünk össze. Egymásra néztünk, és Harry szája legörbült.
- Megjöttek a fiúk. -felsóhajtott. Pupilláim kitágultak, és szélsebesen pattantunk fel mindketten. Ruháinkat próbáltuk összeszedni, majd magunkra kapkodni azokat. Pillanatok alatt készen voltunk, de mielőtt ajtót nyitottunk volna, megragadtam Harry kezét, így magam felé fordítva őt.
- Ami most történt, arról egy szót se senkinek. Sőt, jobb lesz ha mi is elfelejtjük, mert valljuk be, hiba volt. -lesütöttem a szemeimet. Mielőtt válaszolni tudott volna, az ajtóhoz siettem és tágra nyitottam a fiúk előtt.
- Istenem, Rebeca. Jól vagy? -támadott le egyből Louis, és magához ölelt.
- Persze. Mi bajom lenne? -rávigyorogtam és egy puszit nyomtam az arcára. Gyors megölelt a többi fiú is, majd Harry társaságában a nappaliba vonultak, kivéve Lout, aki még mindig mellettem ácsorgott az előszobában.
- Hát este jól eltűntél Harryvel. És aggódtam, hogy nem e csinált veled valami rosszat. -tarkóját vakargatta.
- Tényleg, mi történt este? Mert semmire sem emlékszem. -felsóhajtottam, és leültem a földre. Louis mellém ült, majd átdobta a karját a vállam fölött.
- Ezen kívül nagyon sok említésre méltó nem. Mikor visszamentünk hozzátok, két csávó nagyon nyomult rátok. Liam egyből felkapta a vizet, és lekellet fognunk, nehogy neki menjen a csávóknak, mert egy ilyen botrány hiányzik a legkevésbé. Miután végre elmentek, leültünk az asztalhoz, és piálni kezdtünk. Liammen  kívül mindenki kicsit sokat ivott. Aztán elráncigáltál táncolni, de miután rájöttünk, hogy ez most nem fog nekünk nagyon menni, visszatértünk a többiekhez. Liam és Danielle közben elindultak haza, én meg Niallel és Zaynel elmentem a pulthoz még kérni piát, de mikor visszamentünk az asztalhoz, te meg Harry már sehol nem voltatok. Egy szalvétán hagytatok üzenetet, miszerint eljöttetek taxival a vidéki kis házunkba, és hogy reggel majd jelentkeztek. Mi még maradtunk egy kicsit, de meguntuk, és hazamentünk. Egész éjszaka nem tudtam aludni, úgy aggódtam miattad. Ugye Harry tényleg nem tett veled semmi rosszat? -kapta két tenyere közé az arcomat, én meg rámosolyogtam.
- Dehogy, nem csináltunk lényegében semmit. Aludtunk, és reggeliztünk. -felkuncogtam.
- Elindulhatunk végre haza? -lépett be Zayn az előszobába, nyomában a négy fiúval, mire bólintottunk. Niall segített felállni, majd elindultunk a kocsi felé. Ahogy csak tudtam, próbáltam kerülni Harry tekintetét. Nem bírtam ezek után a közelében lenni, annyira szégyelltem magamat. Féltem, hogy egy könnyű vérű nőcskének tart, már pedig én nem az voltam. Nem is értettem, mi ütött belém, mert sosem voltam az egy éjszakás kalandok híve. Kocsiban Zayn és Louis között ültem, aminek örültem. Nem akartam Harry mellett lenni, és az illatát magamba szívni. Az út további része nyugisan telt.
- Haza vigyünk Rebeca, vagy átjössz hozzánk? -nézett rám a visszapillantóból Liam.
- Nem akarok a nyakatokon lógni, és úgy is le kéne fürdenem meg átöltöznöm, úgyhogy haza. -rámosolyogtam.
- Ne viccelj. -csípte meg az arcomat Lou.- Imádunk veled lenni. -a többiek beleegyezően elkezdtek bólogatni, kivéve Harryt, aki az anyósülésen ülve bámult kifelé az ablakon, és látszót rajta, hogy nagyon elkalandozott.
- Ennek örülök, de akkor is át kell öltöznöm. -döntöttem a fejemet Zayn vállára.
- Majd adunk neked ruhát. -tapsikolt Niall, mire felvontam a szemöldököm, és összepacsizott Liammel.
- Hát jó. -megadtam magam, a fiúk meg egyszerre ujjongtak fel.

8. fejezet

Következő fejezetet legalább 8 darab Tetszik vagy Nem tetszik után hozom. :) 

- Kérdezz. -pislogtam rá értetlenül. Épp beszédre nyitotta a száját, mikor Zayn viharzott be a szobába.
- Zavarok? -vigyorgott sejtelmesen ránk.
- Hát.. -sóhajtott fel Harry.
- Nem baj. -ugrott mellénk az ágyba Zayn.- Szóval azért jöttem, hogy szóljak, van egy órátok elkészülni.
- Mihez? -ugrottam fel gyorsan.
- Bulizni megyünk. -dörzsölte össze a kezét.
- Jó szórakozást. -bárgyúan rámosolyogtam.
- Te is jössz. -kapott a vállára, én meg elkezdtem kapálózni.
- Én csak akkor megyek ha Rebeca is jön. -lépett mellénk Harry is.
- Na látod, még több ok, hogy elgyere, mert Danielle is akkor jön csak ha te is. -indult el kifelé a szobából Zayn, velem a vállán.
- Tessék? Hogyhogy? -értetlenül bámultam a mögöttünk jövő Harryre.
- Most nincs kedve egyedüli lányként eljönnie, ennyi fiúval. -mindketten felnevettek.
- Meg is értem. -motyogtam alig halhatóan, de Zayn mégis meghallhatta, mert egy nagyot csapott a seggemre.- Zayn Malik, ha ezt még egyszer megismétled, vagy leejtesz, álmodban leborotválom a hajadat. -felszisszent, belőlem meg feltört egy gonosz kacaj. Éreztem ahogy zötykölődünk lefelé a lépcsőn, majd miután letett a lépcső alján, körbenéztem és láthatóan mindenki jól szórakozott Zayn akcióján.
- Mi van, nem akartál lejönni? -fetrengett a földön Niall, a hasát fogva.
- De, és egyedül is ment volna. -forgattam meg a szemem. Lépéseket hallottam magam mögül, mire megfordultam, és akaratlanul is megijedtem. Daniellelel találtam szembe magamat. Élőben még szebb volt mint a képeken. Göndör, barna haj keretezte a gyönyörű, barátságos arcát. Szélesen mosolygott rám, amit jó jelnek vettem.
- Szia. -ölelt meg, majd miután eleresztett, végig mért a tekintetével.- Bocsáss meg, nem akartalak megijeszteni.
- Semmibaj. -legyintettem.
- Akkor jössz te is, ugye? -még szélesebb lett a mosolya, mint az előbb volt.
- Persze, hogy jön. -karolta át a vállamat Louis.
- De nem is készültem úgy. -mutattam végig magamon, és húztam félre a számat.
- Átmegyünk hozzám, és ott majd kicicomázzuk egymást. -fogta meg a kezem a mellettem álló lány, és már húzott is kifelé az ajtón, de még gyors intettünk a fiúknak.
- Robogóval megyünk? -mértem végig az előttem levő narancssárga kis járművet.
- Hát gyalog messze lenne. -pattant a kormány mögé, és felém nyújtott egy bukósisakot.
- Fő a biztonság. -motyogtam magam elé, majd felerőszakoltam magamra a bukót, és beültem mögé.
- Karold át a derekam. -nézett hátra rám, én meg úgy tettem, ahogy mondta. Beindította a motort, és már száguldoztunk is London kis utcáin. Először csukott szemmel élveztem az arcomba csapó hideg szelet, de miután elöntött a sebesség mámora, bátran nyitottam ki a szemeimet. A fák, a házak és a járókelők szinte elsuhantak mellettünk. Roppant módon élveztem életem első robogózását. Az adrenalin csak áramlott az ereimben, minek hatására elengedtem az egyik kezemmel az előttem ülő lány derekát, majd a magasba emeltem. A csípős szél bekúszott ujjaim közé, és finoman simogatta azokat. Végül a másik kezemet is a magasba emeltem, és ujjongani kezdtem. Danielle ijedten fordult hátra, de miután látta, hogy mennyire élvezem, visszafordult az út felé, és gyorsított. Szinte fél Londonon átmentünk, mikor végre megérkeztünk egy kis családi házhoz. Levettük mindketten a bukósisakot, és elindultunk a bejárati ajtó felé. Miközben a kulcsát kereste a göndör hajú lány, addig a házat tanulmányoztam.
- Egyedül laksz itt? -ámuldoztam, mert már kívülről is tágasnak és szépnek tűnt.
- Igen. -végre keze ügyébe akadt a kulcsa, és már nyitotta is az ajtót.- De sokszor elég szar, túl magányos. Ilyenkor áthívom Liamet. -felém pillantott, majd lerakta a cuccát az előszobában.
- Mégis csak jobb lehet, mint egy hisztis anyával. -felsóhajtottam, ő meg vállat vont. Egy óra alatt kész is voltunk, teljes harci felszerelésben. Danielle egy feszülős, sima, fekete mini ruhát húzott, fekete tűsarkúval, míg rám egy rózsaszín ruhát erőszakolt . Épp az ajtót készültünk kinyitni, mikor  duda szó hallatszót kintről. Kisiettünk az öt fiúhoz, akik egyszerre füttyentettek fel. Egy percre megtorpantam, hogy elveszhessek a látványukban, mert mindegyik egytől-egyig nagyon csinos volt.
- Ejha. -lépett hozzám közelebb Harry, és megforgatott.- Nagyon szép vagy. -ölelt magához, amit viszonoztam. Sorban megölelt a többi fiú is. Niall kinyitotta előttem az ajtót, és beszálltam. Danielle az anyósülésen foglalat helyett, Liam mellett, mert ő vezetett most. Én hátul nyomorogtam a fiúkkal. Közvetlenül a szórakozó hely előtt álltunk meg. Eléggé nagyon drága helynek tűnt,  a fiúk biztosra akartak menni, hogy nem lesz a környéken sok rajongó. Harry felém nyújtotta a karját, én meg belekaroltam. Vakuk villantak körülöttünk. Ijedteden fordultam a fiúk felé, akiknek egyből leesett a kétségbeesésem oka.
- Ne aggódj, majd kimagyarázzuk a helyzetet valahogy. -nyomott egy puszit az arcomra Louis. Beérve még pompásabb volt a látvány, mint kívülről. A srácok egy üres asztalhoz vezettek minket, és leültettek.
- Mindjárt jövünk, csak hozzunk piát. -kacsintott felénk Niall, és el is tűntek.

***

Borzalmas fejfájással ébredtem. Nem volt erőm semmihez. Kezemmel a takaró után nyúltam, és teljesen magamra húztam. Életkedvem sem sok volt. Mocorgást hallottam magam mellől, majd valaki átdobta  a kezét a derekam fölött. Megfordultam, és félénken kukucskáltam ki a paplan alól. Harry arcával találtam szembe magamat, és a keze még mindig a derekamnál volt. 

- Jó reggelt. -szólalt meg hirtelen a mellettem fekvő srác, és egy hatalmas mosolyra húzódott a szája. 

- Neked is. -visszamosolyogtam. Kipattantak a szemei, és közelebb csúszott hozzám. 

- Hol vagyok? -vállat rántott, és ajkait az enyémekre nyomta. Reflex szerűen visszacsókoltam. Miután eljutott a tudatomig, hogy mit is csinálunk, ijedten kaptam el a fejem. - Mit csinálsz? -pislogtam rá.

- Amit éreztél. -hátára fordult, és a plafont kezdte vizsgálni.

- Mit keressek melletted? -dörzsölgettem a szememet.

- Nézz a takaró alá. -pimaszul elvigyorodott. Felemeltem a takarót, és alá néztem. Mindketten meztelenek voltunk. Szívem hirtelen más tempót kezdett el felvenni. Szédülni kezdtem, és levegőt is alig kaptam. - Hé, jól érzed magad? Tiszta sápadt vagy. -fordult felém egész testével.

- Ugye mi nem? -elkezdtem dadogni.- Ugye mi nem feküdtünk le egymással? Mi történt még este? És hogy kerültem az ágyadba? -felültem, és szorosan magamra tekertem a takaró egy részét. 

- Pedig de, ez az egy tisztán rémlik. -ő is felült, és akkora vigyor keletkezett az arcán, hogy azt hittem menten leütöm a gyereket. - És ez nem az én ágyam. 

- Akkor hol vagyunk? -körbenéztem, majd miután semmi nem volt ismerős, az arcomat a tenyerembe temettem. 

- Fogalmam sincs. Mondom, hogy csak az rémlik, hogy mi ketten.. na szóval érted. 

- Ezt nem mondod komolyan. -képedtem el, és legszívesebben lekevertem volna neki egy pofont.- Hívd fel a többieket.

- Ez jó ötlet. -kiszállt az ágyból, én meg azonnal becsuktam a szememet, meztelen teste látványa miatt.

- Most vedd fel az alsógatyádat, különben nem állók jót magamért. -felnevettet, majd az alsógatyáját magára ráncigálva, elkezdte keresgélni a telefonját. 

- Kimegyek a szoba elé telefonálni, addig te is öltözz fel. -rám kacsintott, és ki is ment. Kipattantam az ágyból, és négykézlábra ereszkedve keresgéltem a ruháimat. Miután minden ruha darabomat megtaláltam, felöltöztem, majd kimentem Harry után, ruháit magammal hozva.

- Szóval? Megtudtad hol vagyunk? -felém fordult, én meg a kezeibe nyomtam a ruháit, és elkezdett felöltözni.

- Igen. Valami vidéki motelben,de a fiúk már elindultak értünk, és azt mondták, hogy ha ide érnek, mindent elmesélnek. -felsóhajtottam. 

7. fejezet

Következő részt csak akkor hozom ha legalább 5 Tetszik vagy Nem tetsziket kaptam a bejegyzés alján. ;)

Reggel hamar kipattantak a szemeim. Fáradságnak semmi nyomát nem tapasztaltam. Felültem az ágyamon és a telefonomat kezdtem keresgélni a tekintettemmel. Egyből ki is szúrtam a földön, és érte vétődtem. Feloldottam a képernyőzárat, hogy megtudjam nézni az időt. 8 óra körül járt. Bőven volt időm a tíz órás reggeli találkozómig, vagyis én ezt hittem. Megdörzsöltem a szemeimet, és kiszúrtam, a kijelzőn, hogy volt egy nem fogadott hívásom is még este. Nagyon mélyen aludhattam, ha nem ébredtem fel rá. Volt egy sejtésem ki volt az, így gyors el is mentettem a számot. Fürdőbe sétáltam, hogy letussoljak, mert este lusta voltam hozzá. Hajamat kivasaltam, és füstös szemfestéket csináltam magamnak. Mikor megint az órára néztem, már kilenc volt. Hosszan vacilláltam a szekrény előtt, végül egy kék csőnaci és egy fehér bő póló mellet döntöttem. Felhúztam egy hasonló kék színű Ray Ban napszemüveget, mint a gatyám, és egy fehér, kissé szakadt, converse tornacipőt. Kiléptem az ajtón, majd bezártam magam után. Mielőtt elindultam volna, még utoljára az órámra sandítottam. Ijedten kaptam a fejemhez, mert negyed tizenegy volt. Futólépésben haladtam a megbeszélt találkozó helyre. Egyszer-kétszer neki mentem egy öreg néninek véletlenül, akik a piacról tartottak hazafelé, de most nem volt időm mentegetőzni nekik. Mikor már megpillantottam nem is olyan messziről a kisboltot, lassítottam. Öt perc alatt megérkeztem, de még így is nagyon elkéstem. Egy ismerős alak tűnt fel, aki felém közelített.
- Elkéstél. -morgott egy kicsit, majd miután végig nézett rajtam, felnevettet.
- Tudom, ne haragudj. -pirultam el, majd én is végig néztem magamon.- Hülyén öltöztem fel? -sandítottam rá.
- Dehogy. Nagyon csinos vagy, csak nehogy megfulladj itt nekem. Futottál? -rátámaszkodtam a vállára, és úgy lihegtem tovább.
- Nem, csak a közelségedtől eláll a lélegzetem. -megforgattam a szememet.
- Tudtam én. -rám kacsintott.- Na és éhes vagy?
- Nagyon. -simogattam a hasam, ami pont akkor kordult meg.
- Akkor nem hagyhatom, hogy éhen halj. Van a közelben egy kávézó, és remek az omlettjuk. -szája sarkában megjelent egy aprócska mosoly. Bólintottam majd belém karolt és követtem a lépéseit.
- Amúgy szerintem ezt vedd fel. -nyújtottam felé a napszemüvegemet, miután jobban tanulmányoztam az öltözékét. Szót fogadott, és felhúzta.
- Tudd, hogy nem azért húztam most fel, hogy ne ismerjenek fel a rajongók, hanem mert így látszik a szép arcod. -hasba böktem, és megcsóváltam a fejemet.
- Nem annyira csípem a bókolást. -vigyorogtam rá.
- Majd megszeretted, és megérkeztünk. -bevezetett a nagyon aprócska, de annál szebb kávézóba. Leültünk a legtávolabbi asztalhoz, én meg elvesztem az étlap tanulmányozásában.
- Akkor megfelel az omlett? -kérdezte a reggeliző partnerem, miközben magát tanulmányozta a fémes csillogású szalvéta tartóban. - Nekem adod ezt a szemüveget? Nagyon jól áll. -húzta ki magát büszkén.
- Tökéletes lesz, de szeretnék hozzá egy pohár kakaót is. -megrántottam a vállamat.- És amúgy tényleg jól áll, úgy hogy tied lehet, de cserébe veszel majd nekem másikat. -felé nyújtottam a kezemet, amit először értetlenül nézett, majd leesett neki, és kezet rázott velem, ezzel is megpecsételve az egyességünket. Pár perc várakozás után megjelent mellettünk a pincér, akinek leadtuk a rendelésünket, és szinte azonnal ki is hozta azokat.
- Reggelizés után, mi a terv? -emeltem rá a tekintettemet, miközben a kakaómat szürcsöltem.
- Gondoltam átmehetnénk a fiúkhoz. -mondta kicsit félénken, gondolom a reakciómtól tarthatott.- De ha szeretnéd, csinálhatunk mást is. Mondjuk akár elmehetnénk.. -kezdte volna előhalászni az ötleteit, de gyorsan közbe vágtam.
- Nem kell. Menjünk a fiúkhoz, úgy is hiányoznak, és majd kitalálunk valami közös programot velük. -rámosolyogtam, mire ő bólintott egyet. Miután mindketten befejeztük a reggelinket, fizettünk majd a kijárat felé vettük az irányt.
- Ha megfogom a kezed, akkor mérges leszel? -nézett rám ártatlanul, én meg felvontam a szemöldökömet.
- Nem, viszont megkívántam a gumicukrot. -felsóhajtottam.- Vesszünk valahol? -ráemeltem zöld szemeimet.
- Persze. -körbenézett, majd egy bolt felé mutatott.- Ülj le az egyik padra, amíg megvesszem neked. -arcon pusziltam, és azt csináltam amit mondott. Leültem a legközelebbi padra, és türelmesen vártam. Pár perc elteltével tenyereket éreztem a szemeim előtt. Finoman lefejtettem őket, és megfordultam.
- Na találtál? -villantottam a fogaimat egy nagy vigyor eredményeként. Orrom alá tolt pár zacskó gumimacit, és leült mellém. Nyakába borultam, és ölelgettem. - Nagyon régen ettem már, és úgy hiányzott. Köszönöm.
- Oh, ha tudom, hogy ilyen reakciót vállt ki belőled, többször veszek neked. -felkuncogott, én meg eleresztettem. Próbáltam kibontani az egyik zacskót, de nem sikerült, ráadásul annyira erőlködtem, hogy lefordultam a padról, és a földön kötöttem ki. Kitört belőlem a röhögős, majd éreztem, hogy felsegítenek. Hálásan néztem a mellettem álló fiúra, aki szintén röhögött. Ismét helyet foglaltunk a padon, de most hagytam, hogy ő bontsa ki. Legalább fél órája ülhettünk ott, és beszélgettünk, de a gumicukrok csak nem fogytak el, amit nem bántam, de már kezdtem nagyon tele lenni.
- Nyisd ki a szád! -parancsoltam vidáman a mellettem elterülő fiúra. Kinyitotta, én meg gumicukrokat próbáltam beletalálni, de mindig mellém ment, és lepattant az arcáról.
- De kis béna vagy. -rám kacsintott, mire duzzogást imitáltam.- Jó, nem vagy az,de most had próbáljam meg én is. -megnyalta az arcomat, én meg vágtam rá egy fintort.
- Rendben, de ha nem találsz be egyet sem, lógsz egy fagyival. -felvonta az egyik szemöldökét, de bólintott. Kinyitottam a számat, és már a legelső is belement. Még a vicc kedvéért dobált bele négyet-ötöt. Miután meguntam, fogtam egy marék cukrot, és a szájába tömtem, amiket jóízűen elmajszolt.
- Indulnunk kéne. -kapott a karjai közé, és elindult az otthonuk felé. - Milyen könnyű vagy. -nézett le rám.
- Tudok egyedül is menni. -összefontam a karjaimat a mellem alatt, és felvettem a sértődött fejet.
- Jól van, de így romantikusabb. -angyalian elmosolyodott, én meg megadtam magam, és kifújtam a levegőt.
- Felőlem. -dünnyögtem. Végül is hamar megérkeztünk és szerencséjére a kapuban le is tett. - Köszönöm. -nyújtottam ki rá a nyelvemet, és leporoltam magamról a nemlétező porcicákat. Épp indultam volna a bejárati ajtó felé, mikor megragadta a kezemet, és visszahúzott.
- Várj egy kicsit még. -bólintottam.- Szóval bent úgy sem lesz időnk kettesben beszélgetni, így most kihasználom az alkalmat, hogy elmondjam mennyire jól éreztem magamat ma. Régóta a legjobb reggelem volt. -elmosolyodott.- Szóval jó lenne megismételni. -eddig a földet pásztázó tekintette rám vándorolt, és tanulmányozta az arckifejezésemet.
- Benne vagyok, mert én is roppant jól éreztem magam. -összeborzoltam a haját, és újra elindultam az ajtó felé, de mikor épp nyitni akartam, valaki megelőzött. Harryvel találtam szembe magamat, aki idegesen nézett rám, majd később a hátam mögött megjelenő Louisra.
- Nem vetted fel este mikor hívtalak. És mért nem hívtál vissza? -jelentőség teljesen rám nézett.- Te pedig mért léptél le egy szó nélkül reggel korán? -fordult Lou felé.
- Előbb bemennénk, aztán válaszolunk. -Harry beljebb ment, így mi is betudtunk jutni az ajtón.
- Szóval? -dobolt türelmetlenül a lábával a parkettán.
- Hát mikor hívtál már aludtam. -szegeztem a tekintettem a padlóra.- Reggel meg annyira siettem, hogy nem volt időm visszahívni.
- Én meg azért nem szóltam, hogy hova megyek, mert késésben voltam. -dobta le a cipőjét Lou, és felém fordult.- De végül is kiderült, hogy nem is késtem volna el. -rám villantott egy aranyos mosolyt, mire én elpirultam.
- Szóval ti együtt töltöttétek a délelőttöt? -kezdett pirosodni Harry feje, mi meg csak bólogatunk. - Értem. -sarkon fordult és ott hagyott minket.
- Ennek meg mi baja? -néztem össze Louval.
- Hisztis. -felnevettet, miközben a nappaliba sétáltunk. A többiek mind a tv előtt ültek, és le sem vették a tekintetüket a képernyőről.
- Hát velük meg mi történt? Hipnotizálták őket? -értetlenkedtem újra a fiúk felé pillantva.
- Áh, csak a hétvégi reggeli meséket nézik. -legyintett egyet, majd Lou is bevetődött a többiek közé, hogy a tv-t nézze.
- Értem. -motyogtam halkan. Miután rájöttem, hogy esélytelen, hogy észrevegyenek most, felsétáltam az emeletre, hogy megkeressem Harry szobáját, hát ha ott bujkál. Majdnem minden ajtón bekopogtam, de sehonnan nem jött válasz. Utolsó előttinél álltam, mikor hallottam egy halk; 'Tessék?'-et. Félve nyitottam be, de aztán meg láttam a göndör hajú srácot az ágyán feküdni. Beljebb léptem, becsukva az ajtót. Ágyához mentem, és lenéztem rá.
- Mit szeretnél? -ült fel, és megpaskolta mellette a paplant, jelezve, hogy üljek le. Úgy is tettem, így egy vonalba került az arcunk, és szinte túl közel is.
- Beszélgetni. -rámosolyogtam.
- Miről? -próbált mindenhova nézni, csak rám nem.
- Annyira szégyenlem magam azért, hogy nem hívtalak vissza. -felsóhajtottam, és ekkor végre rám nézett.
- Már túl tettem magam rajta. -felnevetett.- De máskor ne legyen ilyen. -játékosan megpöckölte a fülemet.
- Megígérem, hogy nem lesz. -finoman hátra löktem, így elterült az ágyon.
- Na és mit csináltatok ma Louissal? -arckifejezése hirtelen megint dühősnek tűnt.
- Semmi érdekeset. Reggeliztünk, és beszélgettünk. -mellé feküdtem, ő pedig fölém hajolt, megtámasztva magát a fejem mellett.
- Kérdezhetek valamit? -hirtelen nagyot dobbant a szívem, és kipirultam, mert megint túlságosan is közel volt egymáshoz az arcunk.

6. fejezet

Kérlek titeket, a bejegyzés alján használjátok a Tetszik/Nem tetszik gomb valamelyikét. :)

Lélegzetvisszafojtva vártam, hogy mit fog lépni. Tekintettem végre megtalálta az ő gyönyörű kék szemeit. Annyira megbabonázott, hogy legszívesebben órákig csak bámultam volna őket. A tökéletes pillanatot egy hangos köhintés zavarta meg. Louisal egyszerre fordultunk a hang irányába.
- Éhes vagyok. -húzta félre a száját Niall, miközben a hasát simogatta. Próbáltam felkelni, hogy kiszolgálhassam  pár szendviccsel, de Lou még mindig túl közel volt, amitől most már kicsit zavartan éreztem magam, még bele is pirultam kissé. Végül feltűnt Niall mögött a többi fiú is.
- Ti mit csináltok? -nézett furcsállóan felénk Harry.
- Épp a következő gyereket. -vigyorgott rá pimaszul Louis, mire én eltoltam magamtól, hogy feltudjak ülni. Niall rögtön beleült az ölembe és a hasára mutogatott. Elővettem a táskámból a szendvicseket, majd mindegyiküknek adtam egyet. Egyből befalták, de én még a kezemben szorongattam az enyémet.
- Te mért nem eszel? -nézett a szendvicsemre Liam.
- Nem vagyok éhes. -rámosolyogtam, majd Niall kezébe nyomtam azt.
- Mért neki adtad? -görbítette le a száját Zayn.
- Ő volt legközelebb. -vállat rántottam.
- Biztos ő a kedvenced. -összefonta a kezét a mellkasa előtt Harry, majd durcásan elfordult, Lou meg követte a példáját. Ezen a kijelentésén felkacagtam.
- Ez nem igaz. Mindegyikőtöket egyaránt bírlak. -kimásztam Niall alól, hogy átölelhessem hátulról mindkét fiút. Megfordultak, és két irányból puszit nyomtak az arcomra.
- Ne hagyj itt egyedül. -húzott vissza le maga mellé Niall. Lefeküdtek mellém sorban a fiúk.
- Az ott egy répa!! -kiáltott fel hangosan Louis, és egy felhőpaca felé mutatott.
- Nem is. Szerintem inkább egy nyuszi. -röhögött fel Harry.
- Vakok vagytok. Az egy helikopter. -szólalt meg Liam is.
- Inkább egy fésű. -döntötte oldalra a fejét Zayn.
- Supermaaan! -felkuncogtam, mire mindenki rám szegezte a tekintetét.- Szerintem.. -rájuk mosolyogtam.
- Lehet hogy igazad van. -próbált beleértően bólogatni Lou. Elfeküdtem én is, és a fejemet a hasára tettem, azt találtam most a legkényelmesebbnek. Azt hiszem elbóbiskoltam, mert mikor kezdtem ébredezni, nem éreztem magam alatt a friss fű puhaságát, csak két kar gyengéd védelmező markolását. Kinyitottam a szemem, és Harry csodaszép zöld szemeivel találtam szembe magam.
- Még nem is figyeltem meg ilyen közelről a szemeidet. Meseszépek. -ámuldoztam, elveszve abban a szempárban. Teljesen hipnotizált, és mikor eljutott a tudatomig, hogy mit mondtam ki, gyorsan a számra tettem a kezeimet, elpirulva. Ő csak felkacagott, majd összetalálkozott a tekintetünk.
- A tieid is gyönyörűek. -pimaszul rám vigyorgott, mire én finoman beleboxoltam a mellkasába. - Na meg is érkeztünk. -letett az ágyra. Körbenéztem. Ez egyáltalán nem a park volt, és nem az én szobám, annál sokkal rendetlenebb. Vágtam egy pofát.
- Mi ez a kupi? És hol vagyok? -szegeztem neki a kérdéseimet.
- Szabadságon van a bejárónő, és a szobámban. -ráugrott az ágyra.
- Elaludtam? -húztam félre a számat.
- El ám. És sehogy sem tudtunk felkelteni. Pedig tényleg mindent bevetettünk. -gondolom itt visszaemlékezett, mert olyan röhögő görcs szerűség jött rá. Miután lenyugodott, folytatta.- Úgy hogy elhoztunk magunkhoz, illetve én. -felemelte a karját, és befeszített, az izmaira mutogatva. Megforgattam a szemem.
- A karodban hoztál el idáig? -tátott szájjal néztem rá, mire csak bólintott egyet.- Köszönöm. -félénken rámosolyogtam. Részben örültem ennek a lovagi gesztusnak, részben nem, mert nem akartam, hogy kiszolgáltatnak tűnjek. Hátradőltem.
- És most mit csináljunk? -húzogatta a szemöldökét, pajzán vigyorral az arcán.
- Aludjunk! -fejbe csaptam egy kis párnával.
- Máris? -lebiggyesztette alsó ajkát.
- Illetve, ami azt illeti.. -gyors az órára néztem.- Nekem mennem kell. -álltam volna fel, de visszahúzott és a fülemhez hajolt.
- Addig nem engedlek el, amíg meg nem adod a számod. Nem fogsz megint csak úgy eltűnni. -suttogta lágyan. Édes hangja szinte csikizte a fülemet. Egészen közel csúsztam hozzá, szinte össze simultunk, orrunk hegye már összeért. Ráraktam a kezemet a térdére, majd nagyon lassan egyre feljebb vezettem a lábán. Lehelete a bőrömet égette. Tekintettem megtalálta az övét, melyből tisztán kitudtam olvasni a kíváncsiságot. Mikor már elért a kezem az érzékeny pontjához, benyúltam a  zsebébe, és előhúztam a mobilját. Alig halhatóan sóhajtott. Elkaptam róla a tekintetem nagy nehezen, hogy a telefonjára tudjak koncentrálni. Az ujjaim gyorsan száguldoztak az érintőképernyőn, majd miután végeztem, visszacsúsztattam azt Harry zsebébe. Most én hajoltam a füléhez.
- Na de most már megyek. -nyomtam egy puszit az arcára és az ajtó felé vettem az irányt.
- Várj. -hirtelen megtorpantam.- Hívhatlak akár már ma este is? -bólintottam, majd intettem neki. Egyenként elbúcsúztam a többi fiútól is, akik a lelkemre köteték, hogy holnap megint jelentkezem, mert ha nem azt nagyon megbánom. Megijedtem a fenyegetésüktől, így kisujj becsszóra esküdtem, hogy holnap reggel becsöngetek hozzájuk. Miután sikerült "gyorsan" elbúcsúznom, elindultam hazafelé. Már régen besötétedett, így minden kis apró neszre összerezzentem, de azért épségben hazaértem. Felcaflattam az emeletre, egyenesen a szobám felé. Útközben próbáltam megszabadulni a ruháimtól, így miden felé eldobáltam őket. Végül egy melltartóban és a egy francia bugyiban dőltem be az ágyamba. A fiúk rendesen kifárasztottak ma, aminek nagyon örültem. Már épp sikerült volna elaludnom, de a telefonom csörgése felriasztott. Felugrottam, majd a gatyámat kezdtem el keresgélni, mert abban volt a telefonom. Beletelt egy kis időbe, de megtaláltam a lépcső alján. Kihalásztam, és a képernyőre néztem. Ismeretlen számot mutatott. Tudtam ki az, így nem akartam tovább megváratni, rögtön fel is vettem.
- Azt hittem már fel sem veszed. -hallatszott a bosszús hang a vonal túlsó feléről.
- Nem találtam a gatyámat. -mormogtam neki vissza, miközben elindultam ismét a szobám felé.
- Nem akarok tudni róla. -nevetett fel.- És most mibe vagy? -biztos voltam benne, hogy most is az a kacér mosoly van az arcán, mint ilyenkor mindig.
- Titok. -felkuncogtam és éreztem, hogy kipirulok.
- Na jó, csak azért kereslek, hogy megkérdezem.. -itt hatásszünetet tartott, lehet kereste a szavakat.- Hogy mit csinálsz holnap reggel? Gondoltam elmehetnénk.. reggelizni, vagy.. -kezdte volna sorolni, de nem hagytam neki.
- Nagyon jól hangzik. -vágtam közbe.- De neked a reggel mit jelent?
- Mondjuk olyan tízre ott vagyok érted. Megfelel?
- De hisz azt se tudod hol lakom. -felröhögtem.
- Igaz. Akkor a kisbolt előtt találkozunk, ahol tudod.. -most már velem együtt röhögőt.
- Rendben. De megyek aludni, szia. -elköszöntünk egymástól, majd leraktam. Egyből álomba zuhantam.

5. fejezet

A Tetszik/Nem tetszik gombokat ér használni a fejezetek alján. :)

Zavartan néztem körbe. Arra számítottam, hogy majd lerohannak, de csak pislogtak. Az biztos volt, hogy nem számítottak rám. Nagyon gáz volt a helyzet, így arra gondoltam, csinálok egy hátraarcot és hazamegyek. Már fordultam is meg, de Harry mellkasába ütköztem. Pólójának illata megcsapta az orrom. Annyira jó illata volt, hogy még a lábam is beleremegett. Megragadta a vállam és visszafordított a többiek felé.
- Sziasztok. -félénken előre léptem és intettem nekik. Először Niall állt fel a tv elől és jött oda hozzám. Megcsípte a karomat, mire feljajgattam. - Ezt most mért? -dörzsöltem a kezemet.
- Csak leellenőriztem, hogy nem képzelődök. -szélesen elmosolyodott, és magához ölelt olyan szorosan, hogy levegőt is alig kaptam.
- A bordáim. -nyüszítettem, mire elengedett. Bocsánatkérően rám nézett, én meg egy puszit nyomtam az arcára. Épp hogy levegőt vettem, már a többi fiú is ott volt körülöttem. Egyszerre öleltek meg.
- Nagy ölelés. -kiáltotta el magát Louis, én meg csak felkuncogtam.
- Hol találtad meg? -fordult Liam Harry felé, majd rám vigyorgott.
- A közeli cukrászdában. -vállat rántott a göndör hajú fiú.
- Jó az ízlésed. -ugrott a hátamra Louis, én meg összegörnyedtem, úgy csoszogtam el a kanapéig, és eldőltem rajta, a fiúval a hátamon.- Szeretem azt a helyet. -leszállt rólam, közben összeborzolta a hajamat.
- Én is. -kacsintottam rá, és felültem.
- Most legalább feldobja valaki a délutánunkat. -hallottam Harry hangját magam mögül. Ezen a kijelentésén elmosolyodtam, hiszen ez úgyis fordítva lesz. Pont, hogy ők dobják fel az én egyhangú délutánomat a jelenlétükkel.
- Hiányoztál. -közelített felém Lou, szájában egy répával, majd csak úgy beleült az ölembe. Először kicsit érdekesnek találtam a helyzetet, de meglehetősen élveztem. Átkaroltam a derekát. Elég érdekesen nézhetünk ki. Olyanok voltunk, mint mikor az anyuka az ölébe ülteti a kisfiát, aki épp rosszat álmodott, és átkarolja, hogy biztonságban érezze magát. Megcsóváltam a fejem, majd a tekintettem a szájából kilógó répára szökött. Letörtem a végéből egy kicsit, és megettem. Nagy szemekkel bámult rám. Lehet megkellet volna előbb kérdeznem, de a tekintetéből kiolvasva nem ez volt az ok a meglepettségére.
- Én is szeretem. -kiöltöttem rá a nyelvemet,  neki meg fülig ért a szája.
- Leharapom. -kapott a nyelvem után, de én gyorsabb voltam és visszahúztam.
- Na és mit csináljunk? -ült Niall Louis ölébe, mire én alig halhatóan felnyögtem, mert ketten már nehezek voltak. Ezért lelöktem magamról őket, és a földre borultak. Hangos nevetésben törtek ki. Velük együtt nevettem, de mikor feltűnt, hogy csak mi vagyunk már a nappaliban, elhallgattam.
- Többiek hova lettek? -oldalra döntöttem a fejemet, úgy néztem le rájuk.
- Hát, Liam a barátnőjével beszélget telefonon. Zayn a fürdőbe szaladt megigazgatni a haját, hátha elmegyünk itthonról, Harry pedig a konyhába ment.
- Akkor megyek megnézem Harryt, mert szomjas vagyok. -rájuk mosolyogtam és már indultam is el, de még a küszöbön megállva hátrafordultam hozzájuk.- Ti meg addig találjátok ki, hogy mit csináljunk. -vadul elkezdtek bólogatni. Konyhába érve megláttam a göndör hajú srácot a pultnak dőlve, maga elé meredve. Köhintettem egyet, tudatva vele, hogy nincs egyedül. Lassan rám emelte a tekintetét.
- Ne haragudj, ha megzavartalak. -lesütöttem a szememet, és nekidőltem az ajtófélfának.
- Mi? Nem. Dehogy. Csak.. elbambultam. -biztatóan rám mosolygott.
- Oh, akkor jó. -felsóhajtottam.- Kaphatok egy pohár vizet? -közelebb mentem hozzá,  majd felültem a pultra.
- Szolgáld csak ki magad. -épp készültem leszállni az ülőhelyemről, mikor elém tette a tenyerét.- Várj! Maradj csak a helyeden. Én vagyok a házigazda, illendő ha én szolgállak ki. -megforgattam a szememet, ő pedig bájosan mosolygott. Hamar meg is kaptam a vizemet, és mikor belekortyoltam, megállapítottam, hogy ez finomabb, mint ami nálunk van, de tudtam jól, hogy csak azért ízlik jobban mert nem akárkitől kaptam. Felült mellém, és elkezdtünk beszélgetni felhőkről, órakattogásról, rózsaszín delfinekről, egyszóval minden hülyeségről. Eszmecserénket a fiúk szakították félbe, a nevünk kiabálásával. Összenéztünk, és kiszaladtunk hozzájuk a nappaliba.
- Mi a baj? -ziháltam levegő után kapkodva, mert nagyon rossz volt a kondim. Louis átkarolta a derekamat, és legyintett, tudatva, hogy nincs semmi baj.
- Kitaláltam hova menjünk. -ugrált örömében Niall, mire a többi fiú megtapsolta.
- Na hova? -borzolta össze a haját Harry.
- Dob pergést kérek. -mutatott Zaynre, aki erre elkezdett dobolni az asztalon. - Szóval.. -ide oda járatta a tekintetét köztem és Harry között. - Piknikezni. -ugrált megint a kis szőkeség. Amennyit eddig tudtam róla, az az volt, hogy nagyon szereti a hasát, így meg sem lepődtem ezen az ötletén. Többiek húzogatták a szájukat, jelezve, nincs sok kedvük ehhez. Rossz volt nézni, ahogy Niall elszomorkodik a fiúk reakciójától, így oda léptem hozzá, és belekaroltam.
- Jó ötlet. Nekem tetszik. -rávigyorogtam.- Mikor indulunk?
- De ez családoknak való, meg öregembereknek. -húzta továbbra is a száját Zayn, mire arcon csíptem.
- Akkor Rebeca lesz az anyukánk. -ugrott a nyakamba Liam, mire láthatóan a többieknek is jobb kedve lett.
- És ki lesz az apuka? -tette csípőre a kezét Harry.
- Louis. -mutatott a fiúra, aki erre odalépett hozzám és a kezét nyújtotta, én meg határozottan megfogtam. Harry láthatóan beduzzogott, ami elég mulatságos látvány volt.  Zayn egy sálat kötött a fejemre, Loura meg egy kalapot rakott, és egy napszemüveget, mert szerinte így hitelesebb lesz a szerepünk.
- Na de hova megyünk? -vakartam a tarkómat tanácstalanul. - Meg mit viszünk magunkkal?
- Majd útközben veszünk valamit, és nem messze van egy park. Keressünk egy távoli zúgott. -gyors elhadarta Niall a kérdésemre a választ, és már tolt is kifelé minket. Nagyon sietősre fogta, biztos eszméletlen éhes volt már. Tényleg nem volt messze a park, és fél után megálltunk egy gyors étteremnél, ahol vettünk pár szendvicset. Leültem a fűre, mellém meg Louis, majd a többiek felé fordult.
- Na gyerekek, menjetek játszani! -biccentett a közeli játszótér felé. Mindenki értetlenül meredt rá, egészen addig amíg Zayn nem szúrt ki pár csinos lányt. Niall és Zayn hamar eltűntek, magukkal rángatva Liamet is, biztonság kedvéért.
- Le ne húzzátok a kapucnit, és csak óvatosan. -kiáltottam utánuk, mint egy aggódó anyuka. Megfordultak pár pillanatra, hogy puszit tudjanak felém küldeni.
- Harry, te nem akarsz kisebb gyerekeket ijesztgetni, kicsit arrébb? -nézett szúrósan rá Louis.
- Eltaláltad. -kinyújtotta rá a nyelvét és bevágódott közénk. Ráhajtotta a fejét a vállamra, én meg elkezdtem babusgatni. - Fáj a szám, kapok rá gyógypuszit? -vigyorgott rám pimaszul.
- Kérj az apádtól. -felkuncogtam, mire Lou nyomott egy puszit az arcára.
- Na de most menj, nézd meg mit csinálnak a többiek. -parancsolt Harryre, aki engedelmeskedett.
- Nehéz lehet azért család anyának lenni. -elfeküdtem a fűben, a mellettem ülő meg fölém hajolt.
- Igen. -mosolygott, majd egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám, egészen addig még nem pár milliméter volt közöttünk.

4. fejezet

Tetszik/Nem tetszik gombok a bejegyzés alján, pipálni valamelyiket. :)

Két hét telt el. Mostanra tényleg olyant volt, mintha álmodtam volna az egész találkozást az öt fiúval. Túl meseszerű , az én életemhez képest. Minden nap lefekvés előtt átpörgettem az agyamon a velük töltött perceket. Olyanok voltak velem, mintha valami nagyon közeli barátjuk lennék. De vajon mért? Szeretek emlékeket gyűjteni, ezért miután hazaérkeztem, levettem a homlokomról a Niall által rám ragasztót micimackós ragtapaszokat és egy dobozba raktam. Hosszan elidőztettem a tekintetem rajtuk, mielőtt visszaraktam volna a dobozt az ágyam alá. Napok óta betegségben szenvedtem. Az unalomban. Egyszerűen szükségem volt társaságra. Barátaim nem voltak, a legjobb és egyetlen barátnőmön kívül. De rá sem számíthattam mindig. Rendesen sóvárogtam a fiúk után, de mégsem zaklathattam őket. Körülbelül háromnegyed órát tölthettem a padlón fekve, mikor hasam korgására figyeltem fel. Végig futtattam az agyamon, hogy reggel miket láttam a hűtőben, így megítéltem, hogy itthon semmi kaja nincs már. Kénytelen voltam valahova elmenni enni. Belenéztem a tükörbe és hátracsatoltam a copfomból kilógó szálakat. Ajtóhoz sietve, felrángattam magamra az edzőcipőmet. Fogalmam sem volt merre menjek, vagy mit egyek. A gyorsétterem és a fagyizó között vacilláltam. Végül a fagyizó győzött. Hamar odaértem, bár ha egyedül sétálok, mindig gyorsabban lépek a megszokottnál. Nem akartam otthon lenni, így leültem az egyik ablak mellett levő asztalhoz, hogy majd itt fogyasztom el. Jeleztem a pincérnek, aki azon nyomban oda is pördült hozzám. Az étlapot a kezembe véve tanulmányoztam a fagylaltokat. Egy egész oldal szólt a különféle csokisakról, amiket át is lapoztam hamar, mert nem szeretem. Szemem megakadt úgy a harmadik oldalon. Rögtön össze is futott a nyál a számban. Leadtam a bájosan mosolygó pincérnek a rendelésem; Eperfagylalt gyümölccsel. Szememmel követtem az útját, egészen addig míg el nem tűnt egy ajtó mögött. Visszapróbáltam emlékezni az arcára. Miután kihozta a fagylaltomat, sikerült is. Rövid, fekete haja volt, és azok a gyönyörű zöld szemei, amikben olyan mélyen elvesztem, csodálatosak. Arca helyes volt, nem lehetett több tizennyolcnál a fiú. Mikor észrevette, hogy figyelem, rám mosolygott én meg zavartan elfordítottam a fejem. Miután elment, végre visszaemeltem a fejem, és neki is pont akkor kellet hátra fordulni. Elég láthatóan flörtöltünk egymással, ami pedig tőlem nem megszokott. Félénk lány voltam néhány dologban, a flörtölés is idetartozott. Pár percig magam elé meredtem, majd a szememmel az ő arcát kerestem megint. El sem hittem, hogy ilyen hatással volt rám, vagy csak megint a nagy társaság hiányom tört elő belőlem. Szánalmas voltam. Csak azért nézegettem fél órája az érintetlen fagyimat, hogy a pincér srác felfigyeljen erre, és leálljon velem beszélgetni. Felsóhajtottam. Hirtelen kezeket éreztem a vállamon, amire egyből felugrottam, majdnem felborítva az asztalt. Azt hittem végre leesett a pincér gyereknek a várakozásom, de meglepetésemre nem ő volt az. Kellemesen csalódtam. Először nem hittem a szememnek, mikor végig néztem az előttem álló fiún. Göndör haját kiseperte a szeméből, majd láthatóan ő is végig nézett én rajtam. Arcán megjelent egy hatalmas vigyor, ami nagyon jól állt neki. Úgy éreztem, ideje lenne végre köszönnöm is.
- Harry. -suttogtam alig hallhatóan, de a számról tisztán leolvasható volt. 
- Szia, Rebeca. -szorosan magához vont, és ölelgetett. 
- Hát te? -néztem rá kerek szemekkel. Meg sem fordult bennem, hogy pont itt futok vele össze. Vállat rántott, és helyett foglalt az asztalomnál. Követtem a példáját. 
- Jöttem fagyizni. De.. -a fagylalt kelyhemre nézett.- Azt még megeszed? -válaszomat meg sem várva, maga elé húzta, és neki ugrott az epres fagyimnak. 
- Megakartam. -morogtam, mire ő egy puszit küldött nekem a levegőben. Rámosolyogtam. 
- Amúgy jól elmenekültél múltkor. Legalább a számod adtad volna meg. -rám emelte zöld szemeit, két falat közben. Kicsit elpirultam. Valamit még mormogott, de annyira tele volt a szája, így nem értettem semmit. 
- Amúgy ide szoktál járni? -mutattam körbe. Gyakran megfordultam ezen a helyen, de nem emlékeztem, hogy bármikor láttam-e volna már őt is itt. 
- Nem, csak épp erre felé sétáltam, és megláttalak a kirakatban. -bökött a fejével az ablak felé.- Aztán gondoltam benézzek, hogy megbizonyosodjak arról, tényleg te vagy az. -visszatolta elém az üres kelyhet, és némi pénzt rakott mellé, ami bőven több volt a fagyi áránál. 
- És tényleg én vagyok az. -felkuncogtam. Halkan hátracsúszott a székével, és felállt. Értetlenül néztem rá. Nem akartam, hogy elmenjen. - Már mész is? -közelebb lépett hozzám, és felém nyújtotta a kezét. Megrázta a fejét, én meg kicsit hezitáltam, de végül megragadtam, és felsegített. 
- Mi megyünk. Most hogy megtaláltalak, muszáj elvinnem téged a fiúkhoz. -az ajtó felé kezdett húzni. Gyors biccentettem a pincér felé egy mosoly kíséretében, mire megjelent az arcán a csalódottság. Mint ha áramütés érte volna a testemet, mikor eljutott a tudatomig mit is mondott az előbb Harry. Újra láthatom őket. Ha kis időre is, de megint egy légkörben lehetek ezzel az öt fiúval. Másra sem vágytam jobban. Igazság szerint sosem voltam egy nagy fanatikus rajongójuk, a zenéjüket szeretem, és néha elolvastam híreket róluk, de eddig sosem érdekeltek ők maguk, az érzéseik, a szavaik. Egészen eddig. Mikor észbe kaptam, az anyósülésen ültem. Harry nem vezetett túl gyorsan, de így is pillanatok alatt megérkeztünk. Nagyon közel laktak a fiúk a fagyizóhoz, ezért kíváncsian fürkésztem a mellettem ülő arcát. Mielőtt kiszállt volna, felém fordult, és orron bökött.
- Mi az? -elmosolyodott, miközben szállt ki. Én is lassan kimásztam a kocsiból, és elindultam utána az ajtó felé.
- Ha ilyen közel laksz a fagyizóhoz, mért kocsival mentél? És nem azt mondtad, hogy arra felé sétáltál? -húztam fel a szemöldököm, mire ő csak vállat rántott. Dühösen meredtem rá, nem szeretem ha nem válaszolják meg a kérdéseimet. Mikor épp leakartam támadni a szavaimmal, finoman belökött az ajtón. Nyolc szem meredt rám. 

3. fejezet

Illik használni a Teszik/Nem tetszik gombokat a bejegyzés alján. :)

- Szerintem most esett csak le neki. -megpöckölte a mellettem ülő a fülemet. A szívem vadul elkezdett dobogni, a vér csak úgy száguldozott az ereimben. Üveges tekintettel bámultam magam elé. Tuti álmodom.
- Hé, jól vagy? -guggolt le elém Louis.
- Mi? -ráemeltem tekintetettem, majd megráztam a fejem, hogy kicsit észhez kapjak.- Ja, persze. -rámosolyogtam.
- Menjünk csocsózni. -pattogott a kanapén Niall, mire mindenki beleegyezően bólogatott, rajtam kívül. A kis csapat elindult felfelé a lépcsőn, de én még a kanapén kuporogtam. 
- Hidd el, élvezni fogod. -kacsintott rám Louis, majd megragadta a csuklomot, és húzott magával a többiek után. Az emeletre érve egy tágas folyóson lyukadtunk ki. Gyors léptekkel haladtunk a legtávolabbi ajtó felé. Belépve, mint ha Disneyland terült volna a lábaim elé. Annyiféle játék volt, azt sem tudtam mire vessem rá magam először. 
- Most legalább arányosan  leszünk. -vigyorgott Liam, majd összedörzsölte a két tenyerét.- Szóval ki-kivel lesz egy csapatban? 
- Én Rebecaval akarok lenni. -emelte fel a kezét Niall.
- Én is. -görbítette le a száját Louis, mire Harry sértődötten hátat fordított neki és keresztbe fonta a karjait a melle alatt. Zayn hátulról elkezdte csikizni, később mindketten a földön végezték.
- Akkor ezt megbeszéltük, mi vagyunk a pirosak. -vigyorogva összekaparta a földön fetrengő fiúkat Liam. Leültem egy pufira, és inkább onnan figyeltem az eseményeket. Louis mellém sétált, és finoman oldalba lökött.
- Mért vagy ilyen szótlan? -lenézett rám, én meg csak megrántottam a vállamat. - Gyere menjünk, kezdődik a meccs. -felkacagott, és beálltunk a kék oldalra. Én lettem a kapus, de szerintem elég rosszul jártak velem. Nem volt nagy tehetségem az ilyesfajta játékokhoz. Jó volt látni, hogy egyáltalán nem bosszúsak amiért folyton gólt kapunk, ettől kicsit feloldottam, és máris jobban élveztem a játékot. Végül is kikaptunk elég nagy arányban, de csöppet sem voltunk letörve. Összepacsiztunk a fiúkkal, és megtapsoltuk magunkat. Kijelentették, hogy a vesztesek jutalma most egy nagy pohár fagyi, így a konyhába szaladtunk mindannyian. Megint kicsit kényelmetlenül éreztem magam, mert mégis csak öt fiú házában vagyok, akiket eddig csak tv-n keresztül ismertem. Azt sem tagadhattam, hogy nem vonzzanak egytől-egyig. Belegondolni sem mertem, hogy lányok hány ezrei akarnának most engem megcibálni egy ilyen lehetőség miatt. Szívem szerint maradtam volna még velük, amíg ki nem rúgnak a házból, de az eszem azt súgta, jobb lenne haza menni végre, így is elég kínos volt ez a szituáció. Gondolatmenetemből Harry bökdösése terelt vissza a valóságba. Ijedten meredt rám, mire én csak nyájasan rámosolyogtam. 
- Na és milyen ízűt kérsz? -nézett rám a hűtőből kihajolva Zayn.
- Hm.. Tessék? -megráztam a  fejemet.
- Milyen ízű fagyit kérsz? -megforgatta a szemeit. Mellé lépkedtem, hogy szemügyre vegyem a kínálatot. 
- Epreset. -villantottam egy nagy vigyort. Miután mind jó ízűen kanalaztuk magunkba a fagyit, kivéve Liam, aki a pohárból próbálta kinyalogatni a fagyit, a kanapén terültünk szét. Én Harry és Niall mellett nyomorogtam. Zayn bekapcsolta a tv-t és a csatornák között válogatott, miközben Louis arról nyavalygót, mennyire fáj a hasa a sok fagyitól. Végül egy zenecsatornán kötöttünk ki. Hirtelen az összes fiú felpattant, és a fotelon kezdtek el ugrabugrálni, magukkal rántva engem is. A végén a párnák is előkerültek, és indult a párna csata. Lassan hasonlítani kezdet egy lányos pizsama partihoz. Telefonom csörgésére lettem figyelmes, így arrébb húzódtam a fiúktól. Kijelzőjére nézve rögtön boldogság öntött el. Legjobb barátnőm keresett. Gyorsan felvettem, és egyeztettük az esti programunkat. Az órára sandítottam, majd megítéltem, hogy el kéne indulnom hazafelé. Visszaballagtam a fiúkhoz, és elkezdtem kalimpálni a levegőben, hogy észrevegyenek a nagy hancúrozás közepette. Amint ez sikerült, le is nyugodtak. Kifújtam lassan a levegőt.
- Hát nekem most mennem kell. Köszönöm a vendéglátást. -értelmetlen arckifejezéssel bámultak rám, majd elindultam az ajtó felé. Nyomomban az öt fiúval. 
- Biztos? -biggyesztette le a száját Harry. Rábólintottam. 
- Fogunk még találkozni, ugye? -közelebb lépett Niall, és magához ölelt. Nem értettem ezt a reakciót tőlük, hisz alig pár órája ismernek csak. De végül is szeretem a közvetlen embereket.
- Biztosan. -magam sem gondoltam komolyan, de próbáltam úgy kiejteni ezt a rövid szót, hogy hitelesen hangozón. Utána a többiek is sorban megöleltek. Kapualjból még integettem nekik pár másodpercig, és már el is indultam haza felé egy levakarhatatlan mosollyal az arcomon. Rájöttem, hogy mélyen legbelül abban reménykedtem, hogy most sem fogják hagyni, hogy elmenjek, de hát egy porszem vagyok én nekik szinte. Felsóhajtottam.


*Niall szemszög* 


Elhúztam a függönyt, és az ablakból néztem ahogy itt hagy minket. Kicsit elszontyolodtam. 
- Szerintem nagyon aranyos. -szólalt meg Louis, mire mindenki beleegyezően bólogatott.
- Tényleg jó fej. -elmosolyodtam. 
- Akkor meglehet köszönni nekem. -egy önelégült vigyor jelent meg Harry arcán. 
- Pontosan mit is? -felvonta az egyik szemöldökét Zayn.
- Hát hogy fejbe találta az az ajtó. -vont vállat Harry, mire Lou fejbe csapta. Többiek csak a fejüket rázták, vagy a szemüket forgatták. Leheveredtem a kanapéra, a fiúk meg rajtam foglaltak helyet. 
- Kicsi a rakááás.. -kiáltott fel Liam, és már ugrott is a kupac tetejére, én meg csak nyöszörögtem legalul. 
- Mért a legalacsonyabb van mindig alul? -hangosan hisztiztem, mire a többiek leszálltak rólam. Gyorsan a nagymamám meztelen seggére gondoltam, mitől könnyes lett a szemem. Harry meglátta, és egy puszit nyomott a homlokomra, amit egy vigyorral háláltam meg. 
- Megkérdezhettük volna a teljes nevét. -felsóhajtottam. 
- Majd valahogy kiderítjük. -jelentette ki magabiztosan Liam.

2. fejezet

Pipát a lap alján valamelyik Tetszik/Nem tetszik gombra. :D

*Louis szemszög*


- Harry, siess már. -toporzékoltam már, mint egy öt éves.
- De olyan nehéz választani. Szinte hallom ahogy azt kiabálják, hogy; vegyéél meeg. -lassan felé fordítottam a fejemet, és felhúztam az egyik szemöldökömet.- Ne mondd már, hogy te nem hallod. -elképedt, és szinte sajnálkozva nézett rám. Vállat rántottam, mire morgott egyet. Körbenéztem, hogy van-e okom félni a rajongóktól. A boltban alig volt élet, így megkönnyebbülve néztem a gumicukorpultra. 
- Gyorsan vegyél el egyet, és menjünk már. -csillogó szemét ide oda járatta a cukrok között,  miközben rendesen folyt a nyál a szájából. Felkacagtam, mert elég undi látvány volt.
- Nem vehetjük meg mindet? -legörbítette a száját, mire megráztam a  fejem. Nagyon unatkoztam, és a fiúknak is azt mondtuk, tíz perc alatt megfordulunk. Ez volt háromnegyed órája. Felsóhajtottam. Tekintettem megakadt egy kislányon, aki Harry mellett ácsorgott. Olyan volt szegényke mint ha fuldokolna. Hirtelen egy sikítást hallottam, majd azt vettem észre, hogy egyre kevesebb levegő van körülöttünk. Az üres, elhagyatott boltocska hamar megtelt sikítozó lányokkal, fogalmam sem volt, honnan jöhettek. Megböktem Harry kezét, jelezve, hogy ideje színpadiasan távoznunk. Eszeveszetten elkezdtünk futni az ajtó felé, majd egyszerre nyomtuk kifelé, de a bolt előtt megtorpantunk. 
- Nézd mit csináltál! -sandított rám Harry, mire csak megforgattam a szememet.- Most mi legyen? 
- Nem tudom, de siessünk a dologgal. -vakargatni kezdtem a tarkómat, majd megragadtam a földön fetrengő lány karjait, és próbáltam talpra állítani, de csak visszahuppant a földre.- Segíthetnél is akár! -néztem Harryre bosszúsan, mert látszólag elég jól mulatott a szerencsétlenkedésemen. Megragadtuk újra, és talpra állítottuk. Gyorsan megfogtam a derekát, mert eléggé úgy nézett ki, hogy nem sokáig tudna megmaradni a lábain. Harry kinyitotta a kocsi ajtót, én meg óvatosan beültettem hátra. Behuppantam az anyósülésre, közben a barátom is beült a kormány mögé. Lassan, de biztosan elkezdtünk hazafelé robogni. 
- És most mit csináljunk vele? Nem nagyon van képben. -mutatott hátra Harry, mire bólogattam.- Kórházba vigyük?
- Szerintem inkább hozzánk, majd Liam kiötli mi legyen. -biztatóan rámosolyogtam.- Remélem nem lesz semmi baja. -elkezdtem tördelni a kezeimet. 
- Lehet hálás is lesz nekünk. Nem sok csaj jut el a kérónkba. -villantott egy százas mosolyt. Viszonylag hamar megérkeztünk, gyorsan kipattantam a kocsiból és a bejárati ajtó felé indultam. Most Harryn volt a sor. Lassan betámogatta a lányt, és leültette a kanapéra, de szegény lány, mindjárt el is dőlt azon. Összenéztünk, majd teli torokból elkiabáltuk magunkat; 'Megjöttünk'. Pillanatok alatt mindenki lent volt, és nagy szemeket meresztettek ránk. 
- Hiányoztam? -gyorsan megrebegtetem a pilláimat, mire Zayn egy cuppanós puszikát adott az arcomra.
- Hát ő meg ki? -nézett a lányra Liam. Harry elkezdett mutogatni rám, mint ha csak az én hibám lenne, hogy szegény lány ilyen állapotban van. 
- Hát az úgy volt, hogy -kerestem a megfelelő szavakat.- véletlen fejbe találta egy ajtó. -húztam el a számat. Liam csak bólintott egyet.
- Zayn, te menj jégért, Harry te velem jössz a fürdőbe, keressünk valami gyógyszert, addig Niall és Lou vigyáz a lányra. -adta ki az utasításokat Liam, mire mindenki előtte termet, és vigyázzba vágtuk magunkat. Miután mind eltűntek, Niallel a lány mellé kuporodtunk. 
- Héj, kicsilány. Ébredj fel! -vigyorgott Niall, és finoman ütögetni kezdte az arcát.


*Rebeca szemszög*


Kicsit olyan érzésem volt, mintha részeg lennék. A szédülés kezdett csillapodni, a fülem sem zúgott már. Valami egészen puhán feküdtem, mikor kezdtem magamhoz térni, szóval már biztos nem a földön voltam. De akkor hol?  Az arcomhoz kaptam, mert most meg az kezdett el fájni. Kipattantak a szemeim, és egy szőke hajú srác vigyorgó képével találtam szembe magamat. Rendesen megijedtem. Hirtelen felültem, majd talpra álltam, de annyira még nem voltam jól, rögtön vissza is dőltem a puha fekvő helyemre, és lehunytam a szemeimet. 
- Hogy vagy? -hallottam egy kétségbeesett hangot valahonnan fölöttem. 
- Szerinted? -lassan, artikuláltan feleltem, mert a helyzetemből ítélve gondoltam tőlem kérdezi.
- Elég szörnyen festesz. -jött egy másik hang is, de ez már közvetlen a fülem mellől. Biztos voltam benne, hogy vigyorgott közben.
- Köszönöm. -rámorogtam, majd elkezdtem kapálózni a levegőben.- Valaki segítene felülni? -megragadták a karomat, és felhúztak. Gyorsan neki dőltem a háttámlának. Tenyerembe temettem az arcomat, és újra kinyitottam a szememet. Résnyire szétnyitottam az ujjaimat és behunyorítottam, mert elég nagy volt a fény. Gondoltam ideje megtudni, hol is vagyok, meg hogy kikkel.
- Hol vagyok? -tátott szájjal néztem körbe, gyönyörű lakás volt. Hatalmas üveg ablakok mindenhol. Hát innen jött a sok fény. Végül megtalálta a tekintettem a két hang forrását. A szőke gyerek megint vigyorgott, vagy még mindig nem hagyta abba. A barna hajú csak kíváncsian fürkészte az arcomat. 
- Lakásban -hajolt az arcomba a szőkeség.- Hozok a bubidra ragtapaszt. -homlokomra nézett, majd el is rohant.
- Nem mondod.. -morogtam bosszúsan, mert erre magamtól is rájöttem.
- Mindig ilyen morgós vagy? -mosolygott maga elé nézve a barna.
- Csak ha kiütöttek, és elraboltak. -fintorogtam.
- Nem raboltunk el. -oldalra döntötte a fejét.- És nagyon sajnálom, nem szándékos volt. -rám nézett, és szinte csillogót a szeme, amit nem tudtam mire vélni, majd a fejemre mutatott. 
- És amúgy mi a neved? -lépett mellém megint a szőke srác, de kicsit sem hiányzott. 
- Rebeca. -hirtelen felszisszentem, mikor tényleg ragtapaszokat kezdett el a fejemre rakosgatni.- Nektek? -néztem rájuk jelentőségteljesen, mert legalább a nevüket had tudjam. Összenéztek. 
- Én Niall vagyok. Ő meg Louis. -megint elkezdett vigyorogni. Nem hittem el, hogy nem fájdul már meg a szája a sok vigyorgástól.
- Mondanám, hogy örvendek, de mégsem. -összehúztam a szemeimet, és jobban szemügyre vettem őket. Valahonnan ismerősek voltak.
- Megjöttem a jéggel. Csipkerózsika is felébredt már? -hideget éreztem a fejemnél, ami jól esett. Ránéztem a kreolbőrű srácra. Felsóhajtottam, jelezve, hogy hálás vagyok neki most ezért. 
- Ő meg Zayn. -magyarázott tovább Niall. Csak bólintani volt erőm. Végül még többen lettünk., megjelent még két fiú. Niall magyarázata szerint Harry és Liam.
- Tessék, vedd be ezt. -nyújtott felém egy kis rózsaszín tablettát a göndör hajú, meg egy pohár vizet. Kétségbeesetten ránéztem, mire ő csak elmosolyodott. - Nem méreg. -engedelmeskedtem, és bevettem. Tudtam, hogy idő kell mire hatni kezd.
- Ő Rebeca. -mutatott be Louis, mire mindenki csak mosolygott rám. 
- Niall, az összes micimackós tagtapaszomat ráragasztottad? -Harry elég dühősnek tűnt, szerintem a sírás határán volt.
- Csak ezt találtam. -emelte maga elé a kezét, védekezés képen a szőkeség. 
- Majd vesszek neked másikat. -leraktam a legközelebbi asztalra az üres poharat, majd a kijárat felé indultam.
- Mész is? -pattant mellém Niall.
- Jól vagyok már. -rámosolyogtam.
- Attól még marathatsz. Kárpótolnunk is kell amiért Lou fejbe csapott egy ajtóval. -felkacagott Harry, mire Loura pillantottam. Legalább rájöttem, hogy mitől voltam kiütve. A barna hajú srác csak mosolyogva rázta a fejét, majd a göndörke vállába boxolt, aki erre bekönnyezett. Arra lettem figyelmes, hogy valaki a hátam mögül tolni kezd vissza a kanapéhoz. Hátrasandítottam, és megtaláltam Liam barna szempárját. Leültem, majd végig néztem rajtuk. 
- Na és mit csinálunk? -felsóhajtottam.
- Mondjuk énekelünk neked. -leült mellém Zayn és az arcomat fürkészte, mint ha várna valamit. Ebben a pillanatban tudatosult bennem, hogy kik is ők vallójában. A One Direction. 

1. fejezet

Tetszik/Nem tetszik gombok valamelyikét pipálni ám a fejezet alján. :)

10 óra. Nem sokat aludtam este, így lehet aludnom kéne még. De annyi dolog vár rám. Na jó, kit akarok becsapni?! Semmi dolgom nincsen. Nyári szünet első napja van. Előre féltem ettől, mivel nem rég tudatosult bennem, hogy így fog telni ezentúl három hónapig az összes reggelem, és napom. A semmittevésben. 
Fél 11-kor végre kikászálódtam az ágyból. A szemeim még így is leakartak csukódni, pedig a fél napot már átaludtam. Olyan nehéznek éreztem a fejem, hogy legszívesebben mégis csak feküdtem volna még. A lábaim lassan követték egymást. Hirtelen nagy puffanás következett be, a fejem a padlónak koppant. Megsimogattam a fájó részt, majd körbenéztem, hogy most én vagyok ennyire béna, vagy valaki direkt kigáncsolt. Természetesen egyedül voltam a szobámban, sőt az egész házban. Anyám kora reggel elment dolgozni. Lassan felálltam, és egy hangos röhögő görcs jött rám, mikor rájöttem, hogy tényleg én vagyok csak ennyire béna. Éjjel alvás közben nem tudom mit csinálok, mert a paplanom mindig a földön köt ki reggelre, az ágyamon meg csak a húzat marad. Így sikeredett elesnem a paplanomban. Bosszúsan feldobtam az ágyra, majd rálegyintettem, úgy is lesz elég időm beágyazni szépre. Felhúztam a mamuszomat és lebattyogtam a lépcsőn és egyenesen a konyha felé meneteltem. Bekapcsoltam a rádiót, és felhangosítottam. A zene átjárta az egész testemet, és kényszert éreztem arra, hogy kibújva a bőrömből, tombolni kezdjek. A jó kedv csak úgy tombolt bennem, mindennel ami a kezem ügyébe került, dobolni kezdtem. Teli torokból énekeltem a dalokat, amik ismerősek voltak. Nagyon jól elvoltam, és úgy gondoltam, ha már jól kezdődik a reggel, akkor már nincs gond. Végül lihegve dőltem neki a hűtőnek. Az arcomról alig lehetett volna levakarni a mosolyt. Mikor anyámnak csak délután kell munkába menni, akkor a reggelek elég sílányosak. Mire felkelek, ő már rendszerint a kávéját szürcsölgetve néz ki az ablakon és a rádióból kiszűrődő, alig hallható zene ritmusára rázza a fejét, vagy a macskának ad kaját. Ilyenkor  a lehető leggyorsabban elvégzem a teendőimet a konyhában, és bezárkózom a szobámba. Nagyon megromlott a kapcsolatunk, és nem annyira szeretek már a közelében sem lenni. De most nincs itthon, így élvezhetem a reggel minden percét. Előhalásztam a hűtőből a tejet, és mielőtt bármit kezdtem volna vele, egy kis tálba kiöntöttem a macskának, majd vártam, hogy megigya. Fél óra elteltével nem volt sok baja a macskának, így kiöntöttem a kedvenc elefánt mintás tányéromba a maradék tejet, és beleszórtam a müzlit. Elég aránytalanul sikeredett, ami direkt volt. Kevés tej, sok müzli. Miközben ropogtattam a fogam alatt a müzlit, elkezdtem számolgatni az ujjaimon, hogy hány napja is van ez a tej a hűtőben. A tányért szinte beledobtam a mosogatóba, és felrohantam a szobámba. A szekrényemhez lépkedtem, óvatosan kinyitottam, hogy a bent lévő ruhák ne potyogjanak ki, mivel elég hanyagul szoktam berakni a frissen vasalt ruhákat. Kivettem egy fekete csőnacit és egy neon rózsaszín cső toppot. Már épp készültem levenni a pizsamám, mikor eszembe jutott, hogy előbb el kéne mennem fogat mosni, mert mindig a ruhámon marad egy jó nagy fogkrémcsík. Csap előtt állva, szomorúan vettem észre, hogy elfogyott a kedvenc epres fogkrémem, így kénytelen voltam a mentolossal fogat mosni, amitől mindig könnyek szöktek a szemembe közben. Ha már ott voltam, akkor a hajamat és a sminkemet is elintéztem. Hátközépig érő hajam volt, és elég meleg idő, úgy hogy úgy döntöttem, lófarokba kötőm. Fekete szemkontúrral kihúztam felül a szemem, és egy kis szempillaspirált is feltettem az alapozó mellé. Épp a gatyámat akartam magamra erőszakolni amikor eltűnődtem, hogy ebbe milyen melegem lesz, de végül is nem foglalkoztatott, úgy is hamar hazaérek, mert csak boltba készültem Felöltöztem, felhúztam a kedvenc, rózsaszín tornacipőmet és már indulásra késznek ítéltem magamat. Zsebembe süllyesztettem a telefonom, és bezártam az ajtót. Pont nappal szemben sétáltam, így azért elkellet volna egy napszemüveg is, de nem sok kedvem volt már visszafordulni. A bolt szerencsére nem volt messze, bár most nem annyira örültem ennek. Amint hazaérek megint a semmittevés marad, és azért boltba sem rohangálhattam folyton, a magányos sétálgatások, céltalanul meg nem rám vallottak. Kicsit megtorpantam a bolt bejáratánál, mert elég régen voltam már itt. Amióta nyílt egy közelebbi is, oda jártam, de az most átalakítások miatt zárva van, így maradt ez. Elfelejtettem, hogy befelé, vagy kifelé nyílik az ajtó. Nem akartam leégetni magam, ha véletlen rossz irányba kezdek el próbálkozni, és mindenki rajtam nevessen a kisboltban. Hirtelen nagy koppanás ért a fejemnél ma már másodszorra, és arra lettem figyelmes, hogy a földön fekszek. Éreztem ahogy megragadják a karomat, és próbálnak talpra segíteni, nem sok sikerrel. Nagyon szédültem, így jobbnak láttam a szememet becsukva tartani. Kellemes hangokat hallottam magam körül, de a  fülem is úgy zúgott, hogy nem tudtam kivenni miről beszélgetnek. Újra megragadta valaki vagy valakik a karomat, de most már eredményesebb volt a talpra állításom kísérlet. Lassan próbáltam kinyitni a szememet, hogy rájöjjek végre, mi a fene folyik körülöttem. Két ijedt szempárral találtam szembe magamat.

Start. :D

Nos.. nem is tudom hol kezdjem. Talán ott kéne, hogy rengeteg One Direction fanfiction-t olvastam, és az a merész ötletem támadt, hogy belekezdek egybe én is. :D Nagyon kezdő vagyok, így ezt olyan unalom űzésnek nevezném. :$ Szeretnélek megkérni titeket arra, hogy a bejegyzések alján található Tetszik/Nem tetszik gombok valamelyikét pipáljátok ki, így  megtudhatom, érdemes-e tovább írnom a részeket. :)