7. fejezet

Következő részt csak akkor hozom ha legalább 5 Tetszik vagy Nem tetsziket kaptam a bejegyzés alján. ;)

Reggel hamar kipattantak a szemeim. Fáradságnak semmi nyomát nem tapasztaltam. Felültem az ágyamon és a telefonomat kezdtem keresgélni a tekintettemmel. Egyből ki is szúrtam a földön, és érte vétődtem. Feloldottam a képernyőzárat, hogy megtudjam nézni az időt. 8 óra körül járt. Bőven volt időm a tíz órás reggeli találkozómig, vagyis én ezt hittem. Megdörzsöltem a szemeimet, és kiszúrtam, a kijelzőn, hogy volt egy nem fogadott hívásom is még este. Nagyon mélyen aludhattam, ha nem ébredtem fel rá. Volt egy sejtésem ki volt az, így gyors el is mentettem a számot. Fürdőbe sétáltam, hogy letussoljak, mert este lusta voltam hozzá. Hajamat kivasaltam, és füstös szemfestéket csináltam magamnak. Mikor megint az órára néztem, már kilenc volt. Hosszan vacilláltam a szekrény előtt, végül egy kék csőnaci és egy fehér bő póló mellet döntöttem. Felhúztam egy hasonló kék színű Ray Ban napszemüveget, mint a gatyám, és egy fehér, kissé szakadt, converse tornacipőt. Kiléptem az ajtón, majd bezártam magam után. Mielőtt elindultam volna, még utoljára az órámra sandítottam. Ijedten kaptam a fejemhez, mert negyed tizenegy volt. Futólépésben haladtam a megbeszélt találkozó helyre. Egyszer-kétszer neki mentem egy öreg néninek véletlenül, akik a piacról tartottak hazafelé, de most nem volt időm mentegetőzni nekik. Mikor már megpillantottam nem is olyan messziről a kisboltot, lassítottam. Öt perc alatt megérkeztem, de még így is nagyon elkéstem. Egy ismerős alak tűnt fel, aki felém közelített.
- Elkéstél. -morgott egy kicsit, majd miután végig nézett rajtam, felnevettet.
- Tudom, ne haragudj. -pirultam el, majd én is végig néztem magamon.- Hülyén öltöztem fel? -sandítottam rá.
- Dehogy. Nagyon csinos vagy, csak nehogy megfulladj itt nekem. Futottál? -rátámaszkodtam a vállára, és úgy lihegtem tovább.
- Nem, csak a közelségedtől eláll a lélegzetem. -megforgattam a szememet.
- Tudtam én. -rám kacsintott.- Na és éhes vagy?
- Nagyon. -simogattam a hasam, ami pont akkor kordult meg.
- Akkor nem hagyhatom, hogy éhen halj. Van a közelben egy kávézó, és remek az omlettjuk. -szája sarkában megjelent egy aprócska mosoly. Bólintottam majd belém karolt és követtem a lépéseit.
- Amúgy szerintem ezt vedd fel. -nyújtottam felé a napszemüvegemet, miután jobban tanulmányoztam az öltözékét. Szót fogadott, és felhúzta.
- Tudd, hogy nem azért húztam most fel, hogy ne ismerjenek fel a rajongók, hanem mert így látszik a szép arcod. -hasba böktem, és megcsóváltam a fejemet.
- Nem annyira csípem a bókolást. -vigyorogtam rá.
- Majd megszeretted, és megérkeztünk. -bevezetett a nagyon aprócska, de annál szebb kávézóba. Leültünk a legtávolabbi asztalhoz, én meg elvesztem az étlap tanulmányozásában.
- Akkor megfelel az omlett? -kérdezte a reggeliző partnerem, miközben magát tanulmányozta a fémes csillogású szalvéta tartóban. - Nekem adod ezt a szemüveget? Nagyon jól áll. -húzta ki magát büszkén.
- Tökéletes lesz, de szeretnék hozzá egy pohár kakaót is. -megrántottam a vállamat.- És amúgy tényleg jól áll, úgy hogy tied lehet, de cserébe veszel majd nekem másikat. -felé nyújtottam a kezemet, amit először értetlenül nézett, majd leesett neki, és kezet rázott velem, ezzel is megpecsételve az egyességünket. Pár perc várakozás után megjelent mellettünk a pincér, akinek leadtuk a rendelésünket, és szinte azonnal ki is hozta azokat.
- Reggelizés után, mi a terv? -emeltem rá a tekintettemet, miközben a kakaómat szürcsöltem.
- Gondoltam átmehetnénk a fiúkhoz. -mondta kicsit félénken, gondolom a reakciómtól tarthatott.- De ha szeretnéd, csinálhatunk mást is. Mondjuk akár elmehetnénk.. -kezdte volna előhalászni az ötleteit, de gyorsan közbe vágtam.
- Nem kell. Menjünk a fiúkhoz, úgy is hiányoznak, és majd kitalálunk valami közös programot velük. -rámosolyogtam, mire ő bólintott egyet. Miután mindketten befejeztük a reggelinket, fizettünk majd a kijárat felé vettük az irányt.
- Ha megfogom a kezed, akkor mérges leszel? -nézett rám ártatlanul, én meg felvontam a szemöldökömet.
- Nem, viszont megkívántam a gumicukrot. -felsóhajtottam.- Vesszünk valahol? -ráemeltem zöld szemeimet.
- Persze. -körbenézett, majd egy bolt felé mutatott.- Ülj le az egyik padra, amíg megvesszem neked. -arcon pusziltam, és azt csináltam amit mondott. Leültem a legközelebbi padra, és türelmesen vártam. Pár perc elteltével tenyereket éreztem a szemeim előtt. Finoman lefejtettem őket, és megfordultam.
- Na találtál? -villantottam a fogaimat egy nagy vigyor eredményeként. Orrom alá tolt pár zacskó gumimacit, és leült mellém. Nyakába borultam, és ölelgettem. - Nagyon régen ettem már, és úgy hiányzott. Köszönöm.
- Oh, ha tudom, hogy ilyen reakciót vállt ki belőled, többször veszek neked. -felkuncogott, én meg eleresztettem. Próbáltam kibontani az egyik zacskót, de nem sikerült, ráadásul annyira erőlködtem, hogy lefordultam a padról, és a földön kötöttem ki. Kitört belőlem a röhögős, majd éreztem, hogy felsegítenek. Hálásan néztem a mellettem álló fiúra, aki szintén röhögött. Ismét helyet foglaltunk a padon, de most hagytam, hogy ő bontsa ki. Legalább fél órája ülhettünk ott, és beszélgettünk, de a gumicukrok csak nem fogytak el, amit nem bántam, de már kezdtem nagyon tele lenni.
- Nyisd ki a szád! -parancsoltam vidáman a mellettem elterülő fiúra. Kinyitotta, én meg gumicukrokat próbáltam beletalálni, de mindig mellém ment, és lepattant az arcáról.
- De kis béna vagy. -rám kacsintott, mire duzzogást imitáltam.- Jó, nem vagy az,de most had próbáljam meg én is. -megnyalta az arcomat, én meg vágtam rá egy fintort.
- Rendben, de ha nem találsz be egyet sem, lógsz egy fagyival. -felvonta az egyik szemöldökét, de bólintott. Kinyitottam a számat, és már a legelső is belement. Még a vicc kedvéért dobált bele négyet-ötöt. Miután meguntam, fogtam egy marék cukrot, és a szájába tömtem, amiket jóízűen elmajszolt.
- Indulnunk kéne. -kapott a karjai közé, és elindult az otthonuk felé. - Milyen könnyű vagy. -nézett le rám.
- Tudok egyedül is menni. -összefontam a karjaimat a mellem alatt, és felvettem a sértődött fejet.
- Jól van, de így romantikusabb. -angyalian elmosolyodott, én meg megadtam magam, és kifújtam a levegőt.
- Felőlem. -dünnyögtem. Végül is hamar megérkeztünk és szerencséjére a kapuban le is tett. - Köszönöm. -nyújtottam ki rá a nyelvemet, és leporoltam magamról a nemlétező porcicákat. Épp indultam volna a bejárati ajtó felé, mikor megragadta a kezemet, és visszahúzott.
- Várj egy kicsit még. -bólintottam.- Szóval bent úgy sem lesz időnk kettesben beszélgetni, így most kihasználom az alkalmat, hogy elmondjam mennyire jól éreztem magamat ma. Régóta a legjobb reggelem volt. -elmosolyodott.- Szóval jó lenne megismételni. -eddig a földet pásztázó tekintette rám vándorolt, és tanulmányozta az arckifejezésemet.
- Benne vagyok, mert én is roppant jól éreztem magam. -összeborzoltam a haját, és újra elindultam az ajtó felé, de mikor épp nyitni akartam, valaki megelőzött. Harryvel találtam szembe magamat, aki idegesen nézett rám, majd később a hátam mögött megjelenő Louisra.
- Nem vetted fel este mikor hívtalak. És mért nem hívtál vissza? -jelentőség teljesen rám nézett.- Te pedig mért léptél le egy szó nélkül reggel korán? -fordult Lou felé.
- Előbb bemennénk, aztán válaszolunk. -Harry beljebb ment, így mi is betudtunk jutni az ajtón.
- Szóval? -dobolt türelmetlenül a lábával a parkettán.
- Hát mikor hívtál már aludtam. -szegeztem a tekintettem a padlóra.- Reggel meg annyira siettem, hogy nem volt időm visszahívni.
- Én meg azért nem szóltam, hogy hova megyek, mert késésben voltam. -dobta le a cipőjét Lou, és felém fordult.- De végül is kiderült, hogy nem is késtem volna el. -rám villantott egy aranyos mosolyt, mire én elpirultam.
- Szóval ti együtt töltöttétek a délelőttöt? -kezdett pirosodni Harry feje, mi meg csak bólogatunk. - Értem. -sarkon fordult és ott hagyott minket.
- Ennek meg mi baja? -néztem össze Louval.
- Hisztis. -felnevettet, miközben a nappaliba sétáltunk. A többiek mind a tv előtt ültek, és le sem vették a tekintetüket a képernyőről.
- Hát velük meg mi történt? Hipnotizálták őket? -értetlenkedtem újra a fiúk felé pillantva.
- Áh, csak a hétvégi reggeli meséket nézik. -legyintett egyet, majd Lou is bevetődött a többiek közé, hogy a tv-t nézze.
- Értem. -motyogtam halkan. Miután rájöttem, hogy esélytelen, hogy észrevegyenek most, felsétáltam az emeletre, hogy megkeressem Harry szobáját, hát ha ott bujkál. Majdnem minden ajtón bekopogtam, de sehonnan nem jött válasz. Utolsó előttinél álltam, mikor hallottam egy halk; 'Tessék?'-et. Félve nyitottam be, de aztán meg láttam a göndör hajú srácot az ágyán feküdni. Beljebb léptem, becsukva az ajtót. Ágyához mentem, és lenéztem rá.
- Mit szeretnél? -ült fel, és megpaskolta mellette a paplant, jelezve, hogy üljek le. Úgy is tettem, így egy vonalba került az arcunk, és szinte túl közel is.
- Beszélgetni. -rámosolyogtam.
- Miről? -próbált mindenhova nézni, csak rám nem.
- Annyira szégyenlem magam azért, hogy nem hívtalak vissza. -felsóhajtottam, és ekkor végre rám nézett.
- Már túl tettem magam rajta. -felnevetett.- De máskor ne legyen ilyen. -játékosan megpöckölte a fülemet.
- Megígérem, hogy nem lesz. -finoman hátra löktem, így elterült az ágyon.
- Na és mit csináltatok ma Louissal? -arckifejezése hirtelen megint dühősnek tűnt.
- Semmi érdekeset. Reggeliztünk, és beszélgettünk. -mellé feküdtem, ő pedig fölém hajolt, megtámasztva magát a fejem mellett.
- Kérdezhetek valamit? -hirtelen nagyot dobbant a szívem, és kipirultam, mert megint túlságosan is közel volt egymáshoz az arcunk.