2012. május 15.

5. fejezet

A Tetszik/Nem tetszik gombokat ér használni a fejezetek alján. :)

Zavartan néztem körbe. Arra számítottam, hogy majd lerohannak, de csak pislogtak. Az biztos volt, hogy nem számítottak rám. Nagyon gáz volt a helyzet, így arra gondoltam, csinálok egy hátraarcot és hazamegyek. Már fordultam is meg, de Harry mellkasába ütköztem. Pólójának illata megcsapta az orrom. Annyira jó illata volt, hogy még a lábam is beleremegett. Megragadta a vállam és visszafordított a többiek felé.
- Sziasztok. -félénken előre léptem és intettem nekik. Először Niall állt fel a tv elől és jött oda hozzám. Megcsípte a karomat, mire feljajgattam. - Ezt most mért? -dörzsöltem a kezemet.
- Csak leellenőriztem, hogy nem képzelődök. -szélesen elmosolyodott, és magához ölelt olyan szorosan, hogy levegőt is alig kaptam.
- A bordáim. -nyüszítettem, mire elengedett. Bocsánatkérően rám nézett, én meg egy puszit nyomtam az arcára. Épp hogy levegőt vettem, már a többi fiú is ott volt körülöttem. Egyszerre öleltek meg.
- Nagy ölelés. -kiáltotta el magát Louis, én meg csak felkuncogtam.
- Hol találtad meg? -fordult Liam Harry felé, majd rám vigyorgott.
- A közeli cukrászdában. -vállat rántott a göndör hajú fiú.
- Jó az ízlésed. -ugrott a hátamra Louis, én meg összegörnyedtem, úgy csoszogtam el a kanapéig, és eldőltem rajta, a fiúval a hátamon.- Szeretem azt a helyet. -leszállt rólam, közben összeborzolta a hajamat.
- Én is. -kacsintottam rá, és felültem.
- Most legalább feldobja valaki a délutánunkat. -hallottam Harry hangját magam mögül. Ezen a kijelentésén elmosolyodtam, hiszen ez úgyis fordítva lesz. Pont, hogy ők dobják fel az én egyhangú délutánomat a jelenlétükkel.
- Hiányoztál. -közelített felém Lou, szájában egy répával, majd csak úgy beleült az ölembe. Először kicsit érdekesnek találtam a helyzetet, de meglehetősen élveztem. Átkaroltam a derekát. Elég érdekesen nézhetünk ki. Olyanok voltunk, mint mikor az anyuka az ölébe ülteti a kisfiát, aki épp rosszat álmodott, és átkarolja, hogy biztonságban érezze magát. Megcsóváltam a fejem, majd a tekintettem a szájából kilógó répára szökött. Letörtem a végéből egy kicsit, és megettem. Nagy szemekkel bámult rám. Lehet megkellet volna előbb kérdeznem, de a tekintetéből kiolvasva nem ez volt az ok a meglepettségére.
- Én is szeretem. -kiöltöttem rá a nyelvemet,  neki meg fülig ért a szája.
- Leharapom. -kapott a nyelvem után, de én gyorsabb voltam és visszahúztam.
- Na és mit csináljunk? -ült Niall Louis ölébe, mire én alig halhatóan felnyögtem, mert ketten már nehezek voltak. Ezért lelöktem magamról őket, és a földre borultak. Hangos nevetésben törtek ki. Velük együtt nevettem, de mikor feltűnt, hogy csak mi vagyunk már a nappaliban, elhallgattam.
- Többiek hova lettek? -oldalra döntöttem a fejemet, úgy néztem le rájuk.
- Hát, Liam a barátnőjével beszélget telefonon. Zayn a fürdőbe szaladt megigazgatni a haját, hátha elmegyünk itthonról, Harry pedig a konyhába ment.
- Akkor megyek megnézem Harryt, mert szomjas vagyok. -rájuk mosolyogtam és már indultam is el, de még a küszöbön megállva hátrafordultam hozzájuk.- Ti meg addig találjátok ki, hogy mit csináljunk. -vadul elkezdtek bólogatni. Konyhába érve megláttam a göndör hajú srácot a pultnak dőlve, maga elé meredve. Köhintettem egyet, tudatva vele, hogy nincs egyedül. Lassan rám emelte a tekintetét.
- Ne haragudj, ha megzavartalak. -lesütöttem a szememet, és nekidőltem az ajtófélfának.
- Mi? Nem. Dehogy. Csak.. elbambultam. -biztatóan rám mosolygott.
- Oh, akkor jó. -felsóhajtottam.- Kaphatok egy pohár vizet? -közelebb mentem hozzá,  majd felültem a pultra.
- Szolgáld csak ki magad. -épp készültem leszállni az ülőhelyemről, mikor elém tette a tenyerét.- Várj! Maradj csak a helyeden. Én vagyok a házigazda, illendő ha én szolgállak ki. -megforgattam a szememet, ő pedig bájosan mosolygott. Hamar meg is kaptam a vizemet, és mikor belekortyoltam, megállapítottam, hogy ez finomabb, mint ami nálunk van, de tudtam jól, hogy csak azért ízlik jobban mert nem akárkitől kaptam. Felült mellém, és elkezdtünk beszélgetni felhőkről, órakattogásról, rózsaszín delfinekről, egyszóval minden hülyeségről. Eszmecserénket a fiúk szakították félbe, a nevünk kiabálásával. Összenéztünk, és kiszaladtunk hozzájuk a nappaliba.
- Mi a baj? -ziháltam levegő után kapkodva, mert nagyon rossz volt a kondim. Louis átkarolta a derekamat, és legyintett, tudatva, hogy nincs semmi baj.
- Kitaláltam hova menjünk. -ugrált örömében Niall, mire a többi fiú megtapsolta.
- Na hova? -borzolta össze a haját Harry.
- Dob pergést kérek. -mutatott Zaynre, aki erre elkezdett dobolni az asztalon. - Szóval.. -ide oda járatta a tekintetét köztem és Harry között. - Piknikezni. -ugrált megint a kis szőkeség. Amennyit eddig tudtam róla, az az volt, hogy nagyon szereti a hasát, így meg sem lepődtem ezen az ötletén. Többiek húzogatták a szájukat, jelezve, nincs sok kedvük ehhez. Rossz volt nézni, ahogy Niall elszomorkodik a fiúk reakciójától, így oda léptem hozzá, és belekaroltam.
- Jó ötlet. Nekem tetszik. -rávigyorogtam.- Mikor indulunk?
- De ez családoknak való, meg öregembereknek. -húzta továbbra is a száját Zayn, mire arcon csíptem.
- Akkor Rebeca lesz az anyukánk. -ugrott a nyakamba Liam, mire láthatóan a többieknek is jobb kedve lett.
- És ki lesz az apuka? -tette csípőre a kezét Harry.
- Louis. -mutatott a fiúra, aki erre odalépett hozzám és a kezét nyújtotta, én meg határozottan megfogtam. Harry láthatóan beduzzogott, ami elég mulatságos látvány volt.  Zayn egy sálat kötött a fejemre, Loura meg egy kalapot rakott, és egy napszemüveget, mert szerinte így hitelesebb lesz a szerepünk.
- Na de hova megyünk? -vakartam a tarkómat tanácstalanul. - Meg mit viszünk magunkkal?
- Majd útközben veszünk valamit, és nem messze van egy park. Keressünk egy távoli zúgott. -gyors elhadarta Niall a kérdésemre a választ, és már tolt is kifelé minket. Nagyon sietősre fogta, biztos eszméletlen éhes volt már. Tényleg nem volt messze a park, és fél után megálltunk egy gyors étteremnél, ahol vettünk pár szendvicset. Leültem a fűre, mellém meg Louis, majd a többiek felé fordult.
- Na gyerekek, menjetek játszani! -biccentett a közeli játszótér felé. Mindenki értetlenül meredt rá, egészen addig amíg Zayn nem szúrt ki pár csinos lányt. Niall és Zayn hamar eltűntek, magukkal rángatva Liamet is, biztonság kedvéért.
- Le ne húzzátok a kapucnit, és csak óvatosan. -kiáltottam utánuk, mint egy aggódó anyuka. Megfordultak pár pillanatra, hogy puszit tudjanak felém küldeni.
- Harry, te nem akarsz kisebb gyerekeket ijesztgetni, kicsit arrébb? -nézett szúrósan rá Louis.
- Eltaláltad. -kinyújtotta rá a nyelvét és bevágódott közénk. Ráhajtotta a fejét a vállamra, én meg elkezdtem babusgatni. - Fáj a szám, kapok rá gyógypuszit? -vigyorgott rám pimaszul.
- Kérj az apádtól. -felkuncogtam, mire Lou nyomott egy puszit az arcára.
- Na de most menj, nézd meg mit csinálnak a többiek. -parancsolt Harryre, aki engedelmeskedett.
- Nehéz lehet azért család anyának lenni. -elfeküdtem a fűben, a mellettem ülő meg fölém hajolt.
- Igen. -mosolygott, majd egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám, egészen addig még nem pár milliméter volt közöttünk.