 |
| Illik használni a Teszik/Nem tetszik gombokat a bejegyzés alján. :) |
- Szerintem most esett csak le neki. -megpöckölte a mellettem ülő a fülemet. A szívem vadul elkezdett dobogni, a vér csak úgy száguldozott az ereimben. Üveges tekintettel bámultam magam elé. Tuti álmodom.
- Hé, jól vagy? -guggolt le elém Louis.
- Mi? -ráemeltem tekintetettem, majd megráztam a fejem, hogy kicsit észhez kapjak.- Ja, persze. -rámosolyogtam.
- Menjünk csocsózni. -pattogott a kanapén Niall, mire mindenki beleegyezően bólogatott, rajtam kívül. A kis csapat elindult felfelé a lépcsőn, de én még a kanapén kuporogtam.
- Hidd el, élvezni fogod. -kacsintott rám Louis, majd megragadta a csuklomot, és húzott magával a többiek után. Az emeletre érve egy tágas folyóson lyukadtunk ki. Gyors léptekkel haladtunk a legtávolabbi ajtó felé. Belépve, mint ha Disneyland terült volna a lábaim elé. Annyiféle játék volt, azt sem tudtam mire vessem rá magam először.
- Most legalább arányosan leszünk. -vigyorgott Liam, majd összedörzsölte a két tenyerét.- Szóval ki-kivel lesz egy csapatban?
- Én Rebecaval akarok lenni. -emelte fel a kezét Niall.
- Én is. -görbítette le a száját Louis, mire Harry sértődötten hátat fordított neki és keresztbe fonta a karjait a melle alatt. Zayn hátulról elkezdte csikizni, később mindketten a földön végezték.
- Akkor ezt megbeszéltük, mi vagyunk a pirosak. -vigyorogva összekaparta a földön fetrengő fiúkat Liam. Leültem egy pufira, és inkább onnan figyeltem az eseményeket. Louis mellém sétált, és finoman oldalba lökött.
- Mért vagy ilyen szótlan? -lenézett rám, én meg csak megrántottam a vállamat. - Gyere menjünk, kezdődik a meccs. -felkacagott, és beálltunk a kék oldalra. Én lettem a kapus, de szerintem elég rosszul jártak velem. Nem volt nagy tehetségem az ilyesfajta játékokhoz. Jó volt látni, hogy egyáltalán nem bosszúsak amiért folyton gólt kapunk, ettől kicsit feloldottam, és máris jobban élveztem a játékot. Végül is kikaptunk elég nagy arányban, de csöppet sem voltunk letörve. Összepacsiztunk a fiúkkal, és megtapsoltuk magunkat. Kijelentették, hogy a vesztesek jutalma most egy nagy pohár fagyi, így a konyhába szaladtunk mindannyian. Megint kicsit kényelmetlenül éreztem magam, mert mégis csak öt fiú házában vagyok, akiket eddig csak tv-n keresztül ismertem. Azt sem tagadhattam, hogy nem vonzzanak egytől-egyig. Belegondolni sem mertem, hogy lányok hány ezrei akarnának most engem megcibálni egy ilyen lehetőség miatt. Szívem szerint maradtam volna még velük, amíg ki nem rúgnak a házból, de az eszem azt súgta, jobb lenne haza menni végre, így is elég kínos volt ez a szituáció. Gondolatmenetemből Harry bökdösése terelt vissza a valóságba. Ijedten meredt rám, mire én csak nyájasan rámosolyogtam.
- Na és milyen ízűt kérsz? -nézett rám a hűtőből kihajolva Zayn.
- Hm.. Tessék? -megráztam a fejemet.
- Milyen ízű fagyit kérsz? -megforgatta a szemeit. Mellé lépkedtem, hogy szemügyre vegyem a kínálatot.
- Epreset. -villantottam egy nagy vigyort. Miután mind jó ízűen kanalaztuk magunkba a fagyit, kivéve Liam, aki a pohárból próbálta kinyalogatni a fagyit, a kanapén terültünk szét. Én Harry és Niall mellett nyomorogtam. Zayn bekapcsolta a tv-t és a csatornák között válogatott, miközben Louis arról nyavalygót, mennyire fáj a hasa a sok fagyitól. Végül egy zenecsatornán kötöttünk ki. Hirtelen az összes fiú felpattant, és a fotelon kezdtek el ugrabugrálni, magukkal rántva engem is. A végén a párnák is előkerültek, és indult a párna csata. Lassan hasonlítani kezdet egy lányos pizsama partihoz. Telefonom csörgésére lettem figyelmes, így arrébb húzódtam a fiúktól. Kijelzőjére nézve rögtön boldogság öntött el. Legjobb barátnőm keresett. Gyorsan felvettem, és egyeztettük az esti programunkat. Az órára sandítottam, majd megítéltem, hogy el kéne indulnom hazafelé. Visszaballagtam a fiúkhoz, és elkezdtem kalimpálni a levegőben, hogy észrevegyenek a nagy hancúrozás közepette. Amint ez sikerült, le is nyugodtak. Kifújtam lassan a levegőt.
- Hát nekem most mennem kell. Köszönöm a vendéglátást. -értelmetlen arckifejezéssel bámultak rám, majd elindultam az ajtó felé. Nyomomban az öt fiúval.
- Biztos? -biggyesztette le a száját Harry. Rábólintottam.
- Fogunk még találkozni, ugye? -közelebb lépett Niall, és magához ölelt. Nem értettem ezt a reakciót tőlük, hisz alig pár órája ismernek csak. De végül is szeretem a közvetlen embereket.
- Biztosan. -magam sem gondoltam komolyan, de próbáltam úgy kiejteni ezt a rövid szót, hogy hitelesen hangozón. Utána a többiek is sorban megöleltek. Kapualjból még integettem nekik pár másodpercig, és már el is indultam haza felé egy levakarhatatlan mosollyal az arcomon. Rájöttem, hogy mélyen legbelül abban reménykedtem, hogy most sem fogják hagyni, hogy elmenjek, de hát egy porszem vagyok én nekik szinte. Felsóhajtottam.
*Niall szemszög*
Elhúztam a függönyt, és az ablakból néztem ahogy itt hagy minket. Kicsit elszontyolodtam.
- Szerintem nagyon aranyos. -szólalt meg Louis, mire mindenki beleegyezően bólogatott.
- Tényleg jó fej. -elmosolyodtam.
- Akkor meglehet köszönni nekem. -egy önelégült vigyor jelent meg Harry arcán.
- Pontosan mit is? -felvonta az egyik szemöldökét Zayn.
- Hát hogy fejbe találta az az ajtó. -vont vállat Harry, mire Lou fejbe csapta. Többiek csak a fejüket rázták, vagy a szemüket forgatták. Leheveredtem a kanapéra, a fiúk meg rajtam foglaltak helyet.
- Kicsi a rakááás.. -kiáltott fel Liam, és már ugrott is a kupac tetejére, én meg csak nyöszörögtem legalul.
- Mért a legalacsonyabb van mindig alul? -hangosan hisztiztem, mire a többiek leszálltak rólam. Gyorsan a nagymamám meztelen seggére gondoltam, mitől könnyes lett a szemem. Harry meglátta, és egy puszit nyomott a homlokomra, amit egy vigyorral háláltam meg.
- Megkérdezhettük volna a teljes nevét. -felsóhajtottam.
- Majd valahogy kiderítjük. -jelentette ki magabiztosan Liam.
