8. fejezet

Következő fejezetet legalább 8 darab Tetszik vagy Nem tetszik után hozom. :) 

- Kérdezz. -pislogtam rá értetlenül. Épp beszédre nyitotta a száját, mikor Zayn viharzott be a szobába.
- Zavarok? -vigyorgott sejtelmesen ránk.
- Hát.. -sóhajtott fel Harry.
- Nem baj. -ugrott mellénk az ágyba Zayn.- Szóval azért jöttem, hogy szóljak, van egy órátok elkészülni.
- Mihez? -ugrottam fel gyorsan.
- Bulizni megyünk. -dörzsölte össze a kezét.
- Jó szórakozást. -bárgyúan rámosolyogtam.
- Te is jössz. -kapott a vállára, én meg elkezdtem kapálózni.
- Én csak akkor megyek ha Rebeca is jön. -lépett mellénk Harry is.
- Na látod, még több ok, hogy elgyere, mert Danielle is akkor jön csak ha te is. -indult el kifelé a szobából Zayn, velem a vállán.
- Tessék? Hogyhogy? -értetlenül bámultam a mögöttünk jövő Harryre.
- Most nincs kedve egyedüli lányként eljönnie, ennyi fiúval. -mindketten felnevettek.
- Meg is értem. -motyogtam alig halhatóan, de Zayn mégis meghallhatta, mert egy nagyot csapott a seggemre.- Zayn Malik, ha ezt még egyszer megismétled, vagy leejtesz, álmodban leborotválom a hajadat. -felszisszent, belőlem meg feltört egy gonosz kacaj. Éreztem ahogy zötykölődünk lefelé a lépcsőn, majd miután letett a lépcső alján, körbenéztem és láthatóan mindenki jól szórakozott Zayn akcióján.
- Mi van, nem akartál lejönni? -fetrengett a földön Niall, a hasát fogva.
- De, és egyedül is ment volna. -forgattam meg a szemem. Lépéseket hallottam magam mögül, mire megfordultam, és akaratlanul is megijedtem. Daniellelel találtam szembe magamat. Élőben még szebb volt mint a képeken. Göndör, barna haj keretezte a gyönyörű, barátságos arcát. Szélesen mosolygott rám, amit jó jelnek vettem.
- Szia. -ölelt meg, majd miután eleresztett, végig mért a tekintetével.- Bocsáss meg, nem akartalak megijeszteni.
- Semmibaj. -legyintettem.
- Akkor jössz te is, ugye? -még szélesebb lett a mosolya, mint az előbb volt.
- Persze, hogy jön. -karolta át a vállamat Louis.
- De nem is készültem úgy. -mutattam végig magamon, és húztam félre a számat.
- Átmegyünk hozzám, és ott majd kicicomázzuk egymást. -fogta meg a kezem a mellettem álló lány, és már húzott is kifelé az ajtón, de még gyors intettünk a fiúknak.
- Robogóval megyünk? -mértem végig az előttem levő narancssárga kis járművet.
- Hát gyalog messze lenne. -pattant a kormány mögé, és felém nyújtott egy bukósisakot.
- Fő a biztonság. -motyogtam magam elé, majd felerőszakoltam magamra a bukót, és beültem mögé.
- Karold át a derekam. -nézett hátra rám, én meg úgy tettem, ahogy mondta. Beindította a motort, és már száguldoztunk is London kis utcáin. Először csukott szemmel élveztem az arcomba csapó hideg szelet, de miután elöntött a sebesség mámora, bátran nyitottam ki a szemeimet. A fák, a házak és a járókelők szinte elsuhantak mellettünk. Roppant módon élveztem életem első robogózását. Az adrenalin csak áramlott az ereimben, minek hatására elengedtem az egyik kezemmel az előttem ülő lány derekát, majd a magasba emeltem. A csípős szél bekúszott ujjaim közé, és finoman simogatta azokat. Végül a másik kezemet is a magasba emeltem, és ujjongani kezdtem. Danielle ijedten fordult hátra, de miután látta, hogy mennyire élvezem, visszafordult az út felé, és gyorsított. Szinte fél Londonon átmentünk, mikor végre megérkeztünk egy kis családi házhoz. Levettük mindketten a bukósisakot, és elindultunk a bejárati ajtó felé. Miközben a kulcsát kereste a göndör hajú lány, addig a házat tanulmányoztam.
- Egyedül laksz itt? -ámuldoztam, mert már kívülről is tágasnak és szépnek tűnt.
- Igen. -végre keze ügyébe akadt a kulcsa, és már nyitotta is az ajtót.- De sokszor elég szar, túl magányos. Ilyenkor áthívom Liamet. -felém pillantott, majd lerakta a cuccát az előszobában.
- Mégis csak jobb lehet, mint egy hisztis anyával. -felsóhajtottam, ő meg vállat vont. Egy óra alatt kész is voltunk, teljes harci felszerelésben. Danielle egy feszülős, sima, fekete mini ruhát húzott, fekete tűsarkúval, míg rám egy rózsaszín ruhát erőszakolt . Épp az ajtót készültünk kinyitni, mikor  duda szó hallatszót kintről. Kisiettünk az öt fiúhoz, akik egyszerre füttyentettek fel. Egy percre megtorpantam, hogy elveszhessek a látványukban, mert mindegyik egytől-egyig nagyon csinos volt.
- Ejha. -lépett hozzám közelebb Harry, és megforgatott.- Nagyon szép vagy. -ölelt magához, amit viszonoztam. Sorban megölelt a többi fiú is. Niall kinyitotta előttem az ajtót, és beszálltam. Danielle az anyósülésen foglalat helyett, Liam mellett, mert ő vezetett most. Én hátul nyomorogtam a fiúkkal. Közvetlenül a szórakozó hely előtt álltunk meg. Eléggé nagyon drága helynek tűnt,  a fiúk biztosra akartak menni, hogy nem lesz a környéken sok rajongó. Harry felém nyújtotta a karját, én meg belekaroltam. Vakuk villantak körülöttünk. Ijedteden fordultam a fiúk felé, akiknek egyből leesett a kétségbeesésem oka.
- Ne aggódj, majd kimagyarázzuk a helyzetet valahogy. -nyomott egy puszit az arcomra Louis. Beérve még pompásabb volt a látvány, mint kívülről. A srácok egy üres asztalhoz vezettek minket, és leültettek.
- Mindjárt jövünk, csak hozzunk piát. -kacsintott felénk Niall, és el is tűntek.

***

Borzalmas fejfájással ébredtem. Nem volt erőm semmihez. Kezemmel a takaró után nyúltam, és teljesen magamra húztam. Életkedvem sem sok volt. Mocorgást hallottam magam mellől, majd valaki átdobta  a kezét a derekam fölött. Megfordultam, és félénken kukucskáltam ki a paplan alól. Harry arcával találtam szembe magamat, és a keze még mindig a derekamnál volt. 

- Jó reggelt. -szólalt meg hirtelen a mellettem fekvő srác, és egy hatalmas mosolyra húzódott a szája. 

- Neked is. -visszamosolyogtam. Kipattantak a szemei, és közelebb csúszott hozzám. 

- Hol vagyok? -vállat rántott, és ajkait az enyémekre nyomta. Reflex szerűen visszacsókoltam. Miután eljutott a tudatomig, hogy mit is csinálunk, ijedten kaptam el a fejem. - Mit csinálsz? -pislogtam rá.

- Amit éreztél. -hátára fordult, és a plafont kezdte vizsgálni.

- Mit keressek melletted? -dörzsölgettem a szememet.

- Nézz a takaró alá. -pimaszul elvigyorodott. Felemeltem a takarót, és alá néztem. Mindketten meztelenek voltunk. Szívem hirtelen más tempót kezdett el felvenni. Szédülni kezdtem, és levegőt is alig kaptam. - Hé, jól érzed magad? Tiszta sápadt vagy. -fordult felém egész testével.

- Ugye mi nem? -elkezdtem dadogni.- Ugye mi nem feküdtünk le egymással? Mi történt még este? És hogy kerültem az ágyadba? -felültem, és szorosan magamra tekertem a takaró egy részét. 

- Pedig de, ez az egy tisztán rémlik. -ő is felült, és akkora vigyor keletkezett az arcán, hogy azt hittem menten leütöm a gyereket. - És ez nem az én ágyam. 

- Akkor hol vagyunk? -körbenéztem, majd miután semmi nem volt ismerős, az arcomat a tenyerembe temettem. 

- Fogalmam sincs. Mondom, hogy csak az rémlik, hogy mi ketten.. na szóval érted. 

- Ezt nem mondod komolyan. -képedtem el, és legszívesebben lekevertem volna neki egy pofont.- Hívd fel a többieket.

- Ez jó ötlet. -kiszállt az ágyból, én meg azonnal becsuktam a szememet, meztelen teste látványa miatt.

- Most vedd fel az alsógatyádat, különben nem állók jót magamért. -felnevettet, majd az alsógatyáját magára ráncigálva, elkezdte keresgélni a telefonját. 

- Kimegyek a szoba elé telefonálni, addig te is öltözz fel. -rám kacsintott, és ki is ment. Kipattantam az ágyból, és négykézlábra ereszkedve keresgéltem a ruháimat. Miután minden ruha darabomat megtaláltam, felöltöztem, majd kimentem Harry után, ruháit magammal hozva.

- Szóval? Megtudtad hol vagyunk? -felém fordult, én meg a kezeibe nyomtam a ruháit, és elkezdett felöltözni.

- Igen. Valami vidéki motelben,de a fiúk már elindultak értünk, és azt mondták, hogy ha ide érnek, mindent elmesélnek. -felsóhajtottam.