*Louis szemszög*
- Harry, siess már. -toporzékoltam már, mint egy öt éves.
- De olyan nehéz választani. Szinte hallom ahogy azt kiabálják, hogy; vegyéél meeg. -lassan felé fordítottam a fejemet, és felhúztam az egyik szemöldökömet.- Ne mondd már, hogy te nem hallod. -elképedt, és szinte sajnálkozva nézett rám. Vállat rántottam, mire morgott egyet. Körbenéztem, hogy van-e okom félni a rajongóktól. A boltban alig volt élet, így megkönnyebbülve néztem a gumicukorpultra.
- Gyorsan vegyél el egyet, és menjünk már. -csillogó szemét ide oda járatta a cukrok között, miközben rendesen folyt a nyál a szájából. Felkacagtam, mert elég undi látvány volt.
- Nem vehetjük meg mindet? -legörbítette a száját, mire megráztam a fejem. Nagyon unatkoztam, és a fiúknak is azt mondtuk, tíz perc alatt megfordulunk. Ez volt háromnegyed órája. Felsóhajtottam. Tekintettem megakadt egy kislányon, aki Harry mellett ácsorgott. Olyan volt szegényke mint ha fuldokolna. Hirtelen egy sikítást hallottam, majd azt vettem észre, hogy egyre kevesebb levegő van körülöttünk. Az üres, elhagyatott boltocska hamar megtelt sikítozó lányokkal, fogalmam sem volt, honnan jöhettek. Megböktem Harry kezét, jelezve, hogy ideje színpadiasan távoznunk. Eszeveszetten elkezdtünk futni az ajtó felé, majd egyszerre nyomtuk kifelé, de a bolt előtt megtorpantunk.
- Nézd mit csináltál! -sandított rám Harry, mire csak megforgattam a szememet.- Most mi legyen?
- Nem tudom, de siessünk a dologgal. -vakargatni kezdtem a tarkómat, majd megragadtam a földön fetrengő lány karjait, és próbáltam talpra állítani, de csak visszahuppant a földre.- Segíthetnél is akár! -néztem Harryre bosszúsan, mert látszólag elég jól mulatott a szerencsétlenkedésemen. Megragadtuk újra, és talpra állítottuk. Gyorsan megfogtam a derekát, mert eléggé úgy nézett ki, hogy nem sokáig tudna megmaradni a lábain. Harry kinyitotta a kocsi ajtót, én meg óvatosan beültettem hátra. Behuppantam az anyósülésre, közben a barátom is beült a kormány mögé. Lassan, de biztosan elkezdtünk hazafelé robogni.
- És most mit csináljunk vele? Nem nagyon van képben. -mutatott hátra Harry, mire bólogattam.- Kórházba vigyük?
- Szerintem inkább hozzánk, majd Liam kiötli mi legyen. -biztatóan rámosolyogtam.- Remélem nem lesz semmi baja. -elkezdtem tördelni a kezeimet.
- Lehet hálás is lesz nekünk. Nem sok csaj jut el a kérónkba. -villantott egy százas mosolyt. Viszonylag hamar megérkeztünk, gyorsan kipattantam a kocsiból és a bejárati ajtó felé indultam. Most Harryn volt a sor. Lassan betámogatta a lányt, és leültette a kanapéra, de szegény lány, mindjárt el is dőlt azon. Összenéztünk, majd teli torokból elkiabáltuk magunkat; 'Megjöttünk'. Pillanatok alatt mindenki lent volt, és nagy szemeket meresztettek ránk.
- Hiányoztam? -gyorsan megrebegtetem a pilláimat, mire Zayn egy cuppanós puszikát adott az arcomra.
- Hát ő meg ki? -nézett a lányra Liam. Harry elkezdett mutogatni rám, mint ha csak az én hibám lenne, hogy szegény lány ilyen állapotban van.
- Hát az úgy volt, hogy -kerestem a megfelelő szavakat.- véletlen fejbe találta egy ajtó. -húztam el a számat. Liam csak bólintott egyet.
- Zayn, te menj jégért, Harry te velem jössz a fürdőbe, keressünk valami gyógyszert, addig Niall és Lou vigyáz a lányra. -adta ki az utasításokat Liam, mire mindenki előtte termet, és vigyázzba vágtuk magunkat. Miután mind eltűntek, Niallel a lány mellé kuporodtunk.
- Héj, kicsilány. Ébredj fel! -vigyorgott Niall, és finoman ütögetni kezdte az arcát.
*Rebeca szemszög*
Kicsit olyan érzésem volt, mintha részeg lennék. A szédülés kezdett csillapodni, a fülem sem zúgott már. Valami egészen puhán feküdtem, mikor kezdtem magamhoz térni, szóval már biztos nem a földön voltam. De akkor hol? Az arcomhoz kaptam, mert most meg az kezdett el fájni. Kipattantak a szemeim, és egy szőke hajú srác vigyorgó képével találtam szembe magamat. Rendesen megijedtem. Hirtelen felültem, majd talpra álltam, de annyira még nem voltam jól, rögtön vissza is dőltem a puha fekvő helyemre, és lehunytam a szemeimet.
- Hogy vagy? -hallottam egy kétségbeesett hangot valahonnan fölöttem.
- Szerinted? -lassan, artikuláltan feleltem, mert a helyzetemből ítélve gondoltam tőlem kérdezi.
- Elég szörnyen festesz. -jött egy másik hang is, de ez már közvetlen a fülem mellől. Biztos voltam benne, hogy vigyorgott közben.
- Köszönöm. -rámorogtam, majd elkezdtem kapálózni a levegőben.- Valaki segítene felülni? -megragadták a karomat, és felhúztak. Gyorsan neki dőltem a háttámlának. Tenyerembe temettem az arcomat, és újra kinyitottam a szememet. Résnyire szétnyitottam az ujjaimat és behunyorítottam, mert elég nagy volt a fény. Gondoltam ideje megtudni, hol is vagyok, meg hogy kikkel.
- Hol vagyok? -tátott szájjal néztem körbe, gyönyörű lakás volt. Hatalmas üveg ablakok mindenhol. Hát innen jött a sok fény. Végül megtalálta a tekintettem a két hang forrását. A szőke gyerek megint vigyorgott, vagy még mindig nem hagyta abba. A barna hajú csak kíváncsian fürkészte az arcomat.
- Lakásban -hajolt az arcomba a szőkeség.- Hozok a bubidra ragtapaszt. -homlokomra nézett, majd el is rohant.
- Nem mondod.. -morogtam bosszúsan, mert erre magamtól is rájöttem.
- Mindig ilyen morgós vagy? -mosolygott maga elé nézve a barna.
- Csak ha kiütöttek, és elraboltak. -fintorogtam.
- Nem raboltunk el. -oldalra döntötte a fejét.- És nagyon sajnálom, nem szándékos volt. -rám nézett, és szinte csillogót a szeme, amit nem tudtam mire vélni, majd a fejemre mutatott.
- És amúgy mi a neved? -lépett mellém megint a szőke srác, de kicsit sem hiányzott.
- Rebeca. -hirtelen felszisszentem, mikor tényleg ragtapaszokat kezdett el a fejemre rakosgatni.- Nektek? -néztem rájuk jelentőségteljesen, mert legalább a nevüket had tudjam. Összenéztek.
- Én Niall vagyok. Ő meg Louis. -megint elkezdett vigyorogni. Nem hittem el, hogy nem fájdul már meg a szája a sok vigyorgástól.
- Mondanám, hogy örvendek, de mégsem. -összehúztam a szemeimet, és jobban szemügyre vettem őket. Valahonnan ismerősek voltak.
- Megjöttem a jéggel. Csipkerózsika is felébredt már? -hideget éreztem a fejemnél, ami jól esett. Ránéztem a kreolbőrű srácra. Felsóhajtottam, jelezve, hogy hálás vagyok neki most ezért.
- Ő meg Zayn. -magyarázott tovább Niall. Csak bólintani volt erőm. Végül még többen lettünk., megjelent még két fiú. Niall magyarázata szerint Harry és Liam.
- Tessék, vedd be ezt. -nyújtott felém egy kis rózsaszín tablettát a göndör hajú, meg egy pohár vizet. Kétségbeesetten ránéztem, mire ő csak elmosolyodott. - Nem méreg. -engedelmeskedtem, és bevettem. Tudtam, hogy idő kell mire hatni kezd.
- Ő Rebeca. -mutatott be Louis, mire mindenki csak mosolygott rám.
- Niall, az összes micimackós tagtapaszomat ráragasztottad? -Harry elég dühősnek tűnt, szerintem a sírás határán volt.
- Csak ezt találtam. -emelte maga elé a kezét, védekezés képen a szőkeség.
- Majd vesszek neked másikat. -leraktam a legközelebbi asztalra az üres poharat, majd a kijárat felé indultam.
- Mész is? -pattant mellém Niall.
- Jól vagyok már. -rámosolyogtam.
- Attól még marathatsz. Kárpótolnunk is kell amiért Lou fejbe csapott egy ajtóval. -felkacagott Harry, mire Loura pillantottam. Legalább rájöttem, hogy mitől voltam kiütve. A barna hajú srác csak mosolyogva rázta a fejét, majd a göndörke vállába boxolt, aki erre bekönnyezett. Arra lettem figyelmes, hogy valaki a hátam mögül tolni kezd vissza a kanapéhoz. Hátrasandítottam, és megtaláltam Liam barna szempárját. Leültem, majd végig néztem rajtuk.
- Na és mit csinálunk? -felsóhajtottam.
- Mondjuk énekelünk neked. -leült mellém Zayn és az arcomat fürkészte, mint ha várna valamit. Ebben a pillanatban tudatosult bennem, hogy kik is ők vallójában. A One Direction.
