Tetszik/Nem tetszik gombok valamelyikét pipálni ám a fejezet alján. :)
10 óra. Nem sokat aludtam este, így lehet aludnom kéne még. De annyi dolog vár rám. Na jó, kit akarok becsapni?! Semmi dolgom nincsen. Nyári szünet első napja van. Előre féltem ettől, mivel nem rég tudatosult bennem, hogy így fog telni ezentúl három hónapig az összes reggelem, és napom. A semmittevésben.
Fél 11-kor végre kikászálódtam az ágyból. A szemeim még így is leakartak csukódni, pedig a fél napot már átaludtam. Olyan nehéznek éreztem a fejem, hogy legszívesebben mégis csak feküdtem volna még. A lábaim lassan követték egymást. Hirtelen nagy puffanás következett be, a fejem a padlónak koppant. Megsimogattam a fájó részt, majd körbenéztem, hogy most én vagyok ennyire béna, vagy valaki direkt kigáncsolt. Természetesen egyedül voltam a szobámban, sőt az egész házban. Anyám kora reggel elment dolgozni. Lassan felálltam, és egy hangos röhögő görcs jött rám, mikor rájöttem, hogy tényleg én vagyok csak ennyire béna. Éjjel alvás közben nem tudom mit csinálok, mert a paplanom mindig a földön köt ki reggelre, az ágyamon meg csak a húzat marad. Így sikeredett elesnem a paplanomban. Bosszúsan feldobtam az ágyra, majd rálegyintettem, úgy is lesz elég időm beágyazni szépre. Felhúztam a mamuszomat és lebattyogtam a lépcsőn és egyenesen a konyha felé meneteltem. Bekapcsoltam a rádiót, és felhangosítottam. A zene átjárta az egész testemet, és kényszert éreztem arra, hogy kibújva a bőrömből, tombolni kezdjek. A jó kedv csak úgy tombolt bennem, mindennel ami a kezem ügyébe került, dobolni kezdtem. Teli torokból énekeltem a dalokat, amik ismerősek voltak. Nagyon jól elvoltam, és úgy gondoltam, ha már jól kezdődik a reggel, akkor már nincs gond. Végül lihegve dőltem neki a hűtőnek. Az arcomról alig lehetett volna levakarni a mosolyt. Mikor anyámnak csak délután kell munkába menni, akkor a reggelek elég sílányosak. Mire felkelek, ő már rendszerint a kávéját szürcsölgetve néz ki az ablakon és a rádióból kiszűrődő, alig hallható zene ritmusára rázza a fejét, vagy a macskának ad kaját. Ilyenkor a lehető leggyorsabban elvégzem a teendőimet a konyhában, és bezárkózom a szobámba. Nagyon megromlott a kapcsolatunk, és nem annyira szeretek már a közelében sem lenni. De most nincs itthon, így élvezhetem a reggel minden percét. Előhalásztam a hűtőből a tejet, és mielőtt bármit kezdtem volna vele, egy kis tálba kiöntöttem a macskának, majd vártam, hogy megigya. Fél óra elteltével nem volt sok baja a macskának, így kiöntöttem a kedvenc elefánt mintás tányéromba a maradék tejet, és beleszórtam a müzlit. Elég aránytalanul sikeredett, ami direkt volt. Kevés tej, sok müzli. Miközben ropogtattam a fogam alatt a müzlit, elkezdtem számolgatni az ujjaimon, hogy hány napja is van ez a tej a hűtőben. A tányért szinte beledobtam a mosogatóba, és felrohantam a szobámba. A szekrényemhez lépkedtem, óvatosan kinyitottam, hogy a bent lévő ruhák ne potyogjanak ki, mivel elég hanyagul szoktam berakni a frissen vasalt ruhákat. Kivettem egy fekete csőnacit és egy neon rózsaszín cső toppot. Már épp készültem levenni a pizsamám, mikor eszembe jutott, hogy előbb el kéne mennem fogat mosni, mert mindig a ruhámon marad egy jó nagy fogkrémcsík. Csap előtt állva, szomorúan vettem észre, hogy elfogyott a kedvenc epres fogkrémem, így kénytelen voltam a mentolossal fogat mosni, amitől mindig könnyek szöktek a szemembe közben. Ha már ott voltam, akkor a hajamat és a sminkemet is elintéztem. Hátközépig érő hajam volt, és elég meleg idő, úgy hogy úgy döntöttem, lófarokba kötőm. Fekete szemkontúrral kihúztam felül a szemem, és egy kis szempillaspirált is feltettem az alapozó mellé. Épp a gatyámat akartam magamra erőszakolni amikor eltűnődtem, hogy ebbe milyen melegem lesz, de végül is nem foglalkoztatott, úgy is hamar hazaérek, mert csak boltba készültem Felöltöztem, felhúztam a kedvenc, rózsaszín tornacipőmet és már indulásra késznek ítéltem magamat. Zsebembe süllyesztettem a telefonom, és bezártam az ajtót. Pont nappal szemben sétáltam, így azért elkellet volna egy napszemüveg is, de nem sok kedvem volt már visszafordulni. A bolt szerencsére nem volt messze, bár most nem annyira örültem ennek. Amint hazaérek megint a semmittevés marad, és azért boltba sem rohangálhattam folyton, a magányos sétálgatások, céltalanul meg nem rám vallottak. Kicsit megtorpantam a bolt bejáratánál, mert elég régen voltam már itt. Amióta nyílt egy közelebbi is, oda jártam, de az most átalakítások miatt zárva van, így maradt ez. Elfelejtettem, hogy befelé, vagy kifelé nyílik az ajtó. Nem akartam leégetni magam, ha véletlen rossz irányba kezdek el próbálkozni, és mindenki rajtam nevessen a kisboltban. Hirtelen nagy koppanás ért a fejemnél ma már másodszorra, és arra lettem figyelmes, hogy a földön fekszek. Éreztem ahogy megragadják a karomat, és próbálnak talpra segíteni, nem sok sikerrel. Nagyon szédültem, így jobbnak láttam a szememet becsukva tartani. Kellemes hangokat hallottam magam körül, de a fülem is úgy zúgott, hogy nem tudtam kivenni miről beszélgetnek. Újra megragadta valaki vagy valakik a karomat, de most már eredményesebb volt a talpra állításom kísérlet. Lassan próbáltam kinyitni a szememet, hogy rájöjjek végre, mi a fene folyik körülöttem. Két ijedt szempárral találtam szembe magamat.
